Mielőtt teljesen átmennénk gasztroblogba itt, illik, hogy lassan hozzak egy horgolós projekt is. Mert horgolok szorgalmasan, ezt a takarót például januárban kezdtem és máris elkészült – beleértve a szálelvarrást is. Nagy dolog ez nálam, és nem mondható el a tavaly nyáron kezdett hexagonos takaróról, aminek kilógó szálvégeinek száma továbbra sem csökkent egy darabbal sem.
Nekem most a sok tarka takaró után egy visszafogott szürkéhez volt kedvem. A fő kritérium pedig az volt, hogy lehetőleg minél kevesebb szálat kelljen elvarrni. A szürke sávok általában épp – vagy megközelítően épp – két gombóc fonalat ettek meg, így nem kétsoronként, hanem csak nyolcsoronként voltak szálvégek. A takaró szélessége most kisebb, mint szokott, de még így is tökéletes ehhez a fotelhez meg egyszemélyes kuckózásokhoz is.
Bravo fonalból 4-es tűvel horgoltam, a szegélye pedig az eredeti mintától eltérően egy sor rövidpálca, egy sor egyráhajtásos pálca és légszem váltakozása, az utolsó sor pedig ötös kagylókból áll.
Ez a matematikai lehetetlenség horgolók számára teljesen realisztikus tud lenni. Kb 5 százaléknyi munka hiányzott a takarómból kb 10 hónappal ezelőtt, mégpedig a száleldolgozás, annak is csak egy része. De nyilvánvaló, hogy ennél izgalmasabb tevékenység is létezik, meg aztán nyáron ki vesz a kezébe egy gigantikus meleg takarót, meg aztán ősszel nincs elég baja az embernek a sulikezdéssel? Decemberre készülve nyilván a sálak, sapkák élveznek elsőbbséget (mert amúgy nincs otthon elég), és így tovább, mindig van kifogás. És akkor a szépen meghajtogatott befejezetlen takaró ott ül a kanapé szélén, a család már azt hiszi, használható, elkezd vele takarózni – és végül ez visz rá arra, hogy befejezzem a hiányzó 5 százaléknyi munkát 10 hónap után (nem beleszámítva a horgolás idejét, ami még ugyanennyi, ha nem több). Ugye, ismerős ez a sztori a selyemsálas bejegyzésből? Hiába, a legjobb múzsa a család, aki nem vesz tudomást arról, hogy még nincs kész, ami késznek látszik.
A projekt erőssége egyébként, hogy fonalfalás, a körök maradékokból készültek, a többi pedig mindenféle akrilból. Mondjuk ez az a takaró, ami már elkészülése előtt elkezdett tönkremenni, mert szálelvarráskor belevágtam egy nem elvágandó szálba is. Nem akarok róla beszélni. Nagyot izzadtam, mire megfoltoztam valahogy és nem is 100%, hogy bírni fogja a használatot, de ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha ott leszünk.
Színek csodás játéka, olyannyira, hogy bár erős fogadalommal fogadtam, hogy egy darabig takarót nem, de most nem is vagyok ebben olyan biztos.
A pöttyös takarókezdemény, amin mostanság dolgozom, hasonló eset. Eredetileg K-nak akartam ágytakarót horgolni. Ez még akkoriban volt, mielőtt a szobájának az egyik faját lefestettem türkizre. Aztán – nemcsak a türkiz fal miatt – sokáig egészen háttérbe szorult a projekt, mert a pöttyös blokkokat összehorgolni nagyon nem szerettem. Hiába, a szemem sem a régi már, a feketét este nem látom, nappal meg ugye életem és vérem a királyért, olyankor nem nagyon horgolok.
Aztán jött egy babahír egy ismerős családtól, és elkezdtem nekik horgolni egy uniszexnek készülő takarót, amiről be is számoltam itt.
Ebből is fogpiszkáló lett amúgy, mert a mérete nem stimmelt, és valahogy nem éreztem úgy, hogy van erőm lebontani és újrakezdeni, így ez a projekt most befagyott és azt hiszem, majd keresek valami fonalgerilla akciót, ahova elküldhetem, mert másra nagyon nem jó. És ekkor került képbe a félbehagyott pöttyös takaró: legyen belőle babatakaró, akkor már csak kevés négyzetet kell hozzávarrni, keretezni és kész is. Egész addig, amíg a baba meg nem született és ki nem derült, hogy fiú, úgy gondoltam, hogy a takaró igenis uniszex. Azután viszont azonnal feltűnt, hogy elég sok pinket és rózsaszínt tartalmaz. Nem mintha a pinket meg a rózsaszínt nem szerethetné egy fiú, mert pl. K-nak is az egyik kedvenc színe, de mondjuk egy újszülött még valószínűleg nem nyilvánít véleményt a kérdésről és a szülei döntenek helyette.
Totális bizonytalanságomban a FB népéhez fordultam tanácsért és majdnem egyöntetűen megerősítettek abban, hogy ez bizony lányos cucc. Sőt, valaki azt is mondta, hogy a lányoshoz képest meg túl sok benne a fekete és igazat is adok neki. Nem tudom, hogy azért-e, mert épp ezzel egy időben fejeztem be egy nagy felnőtt méretű horgolt takarót, de végülis úgy döntöttem, visszatérek az eredeti célhoz, ágytakaró méretig horgolom. Igaz, nem K-nak, akinek a szobáját inkább tengerész tematika felé szeretném elvinni a türkiz fal miatt, hanem Do-nak, aki amúgy is kamasz, szóval hamarosan úgyis jön a fekete korszak.
Hát, mit ne mondjak, nehéz szülés volt. Azt még ugyan továbbra sem tudom, hogy mit fog kapni az újszülött baba, mert ugye egyik tervem sem jött össze, de legalább már az tiszta, hogy mi lesz a pöttyös takaróból. Bár majd a végén eldől, ne siessük el. Úgyhogy most azzal töltöm az estéimet, hogy különféle színű pálcákat horgolok körben és úgy számolom, hogy legfeljebb tíz kör után akár kész is lehet a kívánt méret. Kívánjatok szerencsét, mert már igen szívesen lezárnám ezt a minimum két éves történetet!
A színes pöttyös takarómat elvileg csupa színes maradékból terveztem horgolni, de aztán valami oknál fogva csak csatlakozott hozzá két gombolyag új fonal is. Az egyik amolyan meglepetésfonal: kívülről nem látszott az összes szín, a pinkhez például csak tegnap este jutottam el. És mert félhomályban, filmet nézve horgoltam, csak ma reggel vettem észre, hogy hohó, itt valami váratlan történt. A másik váratlan, hogy egész egyszerűen nem tudom, hova tettem a fonal címkéjét, úgyhogy a márkájára sem emlékszem. Ismerős nektek esetleg az a fajta? (A fonalbolt több, mint 1000 km-re van tőlem, úgyhogy nem ugrom be megkérdezni…)
Egyébként a 15/2015-ös kihívásban ez lesz a takaró kategóriához készített modell.
