Valahogy úgy képzelem, hogy állok az utolsó ítéletkor a menny kapujában, és megkérdezi tőlem Szent Péter: Na és mivel tetted jobbá a világot? És akkor én azt mondom: Hát, én csak egyszerű lány vagyok, nagy dolgokat nem vittem véghez, de talán segítettem néhány anyát, hogy megfoltozza a gyereke farmerjét. Rendben lányom, jobbra az első ajtó, érezd jól magad – válaszolja erre Szent Péter.
Hihetetlen, de a blogon a leggyakrabban keresett bejegyzés a Farmerfoltozás lányoknak című. Ez az, amire valódi igény van, nem a horgolt ez meg az, a csodaszép kendők meg babaruhák. A szakadt farmerek megjavítása, ez az, ami az életben igazán fontos! A lányfarmerrel persze könnyű a dolgunk, mert az lehet csicsás. A fiúknak visszafogott, szerény, cool foltozásra van szükségük és igen büszke vagyok, hogy végre sikerült olyan módszert találnom – persze nem kitalálni, csak megtalálni -, amelyet K is hordhatónak talál.
– K, mit gondolsz, hordanád a farmered, ha így foltoznám meg?
– Hmm, ez egész jó. Ez lesz az új style-om!
A boro hímzés mindent visz, már két farmerjét is kipreparáltam ezzel a módszerrel. Hogyan működik?
A szétfeslett, szétszakadt rész alá egy réteg farmeranyagot teszünk. Erre például remekül fel lehet használni a nadrágfelhajtásból maradt részeket vagy a kinőtt, javíthatatlanra szakadt farmerek darabjait. Nem baj, ha a szín nem egyezik, sőt, szerintem kifejezetten izgalmas, ha világos farmert sötéttel, sötétet világossal foltozunk.
A képen körülbelül akkora a plusz alátét réteg, mint amekkora területen a fércöltések láthatók. Az alátét réteget nem kell körbeszegni, viszont átmenetileg odagombostűzzük a nadrághoz, hogy el ne mozduljon.
A képen látható foltot osztott hímző három szálával varrtam fel, de már sikerrel jártam egyszerű Moon varrócérnával is. A cérnára nem kötünk csomót, hanem amikor átöltöttük a cérnát és visszaöltöttünk a visszájára, akkor a cérna végét és a hosszú részét összecsomózzuk. Így biztosabban tart. Innentől kezdve csak fel-le öltögetünk. Lehet variálni a színekkel és azzal, hogy milyen irányban varrunk, hogy kereszteződnek az öltések vagy nem. Nincs helyes és helytelen, az a lényeg, hogy minél nagyobb felületen öltögessünk.
A boro technika egyébként Japánból származik és eredetileg is pont erre a célra találták ki, tehát hogy apró fecniket összevarrtak, hogy azokból ruhát készítsenek. Szegény ember leleményessége úgymond, viszont szerintem ritka szép végeredménnyel.
A végeredmény focizásbiztos, azaz kibír szép vetődéseket és komoly mosásokat is. Sok sikert a foltozáshoz, én is megyek, mert még vár két farmer, hogy kapjanak egy második életet.
