Posts Tagged with horgolt sapka

Még tart a tél

A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát.
Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban – ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.

A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam – a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).

Manósapka szőrös szegéllyel

5 hozzászólás Manósapka szőrös szegéllyel című bejegyzéshez

A múltkor meg kellett állapítanom, hogy Do minden sapkája csinos és tavaszi. Egyet kivéve, de azt éppen sehol sem találtuk. Ilyen esetben nincs mese, vagy megveszek egyet a télvégi maradékból, ami persze színben nem illik a kabáthoz és Do amúgy sem szereti, vagy horgolok gyorsan. Szerencsére a Lang Merino 70 színpalettájában pont volt egy megfelelő árnyalat és még kapható is volt, így villámgyorsan, mint a régi szép időkben, egy este alatt meghorgoltam ezt a manósapkát.

A fazont már egy ideje forgattam a fejemben – mivel munkába menet gyakran találkozom egy anyukával plusz gyerekkel, és az anyukának volt ilyen csúcsos, manószerű, de mégsem túl gyerekes horgolt sapkája. Szerintem sk, de még nem mertem rákérdezni.

Minta nem volt hozzá, és mert csupa rövidpálcából még sosem horgoltam sapkát, erősen kísérleti jellegű – de hordás közben nem látszik az a pár baki. Az aszimmetrikus forma egyébként szándékos, így nem pont felfelé áll az antenna, hanem kicsit ferdén.

Szegélyként minden második szembe egy rövidpálcát horgoltam effektfonallal egy kizárólag erre a célra évek óta tárolt fonalból. Végül minden megtalálja a maga helyét.
Majdnem 10 deka gyapjat használtam fel hozzá úgy, hogy az ajánlott 6-7-es tű helyett 5-össel horgoltam.

barna-rózsaszín bogyós sapka (23.)

1 hozzászólás a(z) barna-rózsaszín bogyós sapka (23.) bejegyzéshez

Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a svájci sapkát horgolni, ajándéknak készült egy ovistársnak. Aztán nem lett kész a szülinapi bulira, s akkor már jött a költözés, a régi ovistárs is inkább az új iskolás barátaival találkozott, s nem volt motiváció a sapka befejezésére. Most, hogy már érezzük az ősz előszelét, kedvem lett befejezni – már nem a régi barátnőnek, hanem Do-nak.

Kétféle bogyó és barna, rózsaszín, pink csíkok teszik változatossá a mintát. Az egész elég spontán, fejből alakult. Egy darabig írtam a mintát, aztán rájöttem, hogy az én mintaleírásaimat úgysem érti senki más, így félbehagytam.

Először azt hittem, hogy az aljára jó lesz egy rugalmas passzé, amit keresztbe kell horgolni és utólag rávarrni, de valahogy mégsem éreztem elég rugalmasnak, így a hagyományos módon fejeztem be.

És így néz ki hordva – nem is olyan könnyű úgy igazítani a rövid frizuráján, hogy vagányan nézzen ki. De legalább kísérletezhetek új sapkafazonokkal az új hajához.
A fonal egyébként Catania, és 3,5-ös tűvel készült.

Bogyós sapka (20.)

Ez a sapka az oka, hogy tegnap éjjel fél háromkor mentem aludni. A sapkának meg az az oka, hogy este, a fonalas kosarakban nézelődve molylepkéket is találtam, s akkor jobbnak láttam azonnal elkezdeni menteni minden menthetőt. Mivel nálunk furamód a molylepkék csak a gombolyagokat eszik, a kész ruhákat sosem, a mentés módja tehát a horgolás.
A sapka másik oka pedig Ági posztja, illetve az itt szereplő első sapka. Ha jól látom, ő is az ebben a bejegyzésben bemutatott Designer Knitting horgolós különszámában látható mintához hasonlót horgolt meg. Már az újságban nézegetve is tetszett, de Ági színválasztását látva már nem is volt kérdés, hogy valami ilyesmi bogyósat szeretnék én is őszre. A mintát nem teljesen követtem: fentről kezdtem horgolni, nem lentről, nem sávosan, csak a szem egyik felébe öltve, hanem hagyományosan és a passzét is lehagytam. A bogyómintát azért teljes egészében átvettem és azt is, hogy két szállal készül a sapi.

Amikor látszott, hogy nem lesz elég a kék fonal, akkor gondolkoztam, hogyan lehet a csíkozást finoman megoldani, s eszembe jutott az a módszer, amikor a kétszálas horgolásban először csak az egyik szál színét változtatom, aztán a másikét is. Így lett egy kék-barna és egy barna-zöld átmenet, elégedett vagyok a megoldással.

A kék fonal Lana Grossa Meilenweit, a barna és a zöld Barka Libikóka. (pesto és valamelyik sötétbarna) Egy takaróprojekt hozzávalói egyébként, de most beugrottak – eredetileg statisztálni, aztán bedolgozták magukat egy közepes szerepre. A fazon pedig alább látható, kicsit hosszabb, mint a fejem, ezért lecsüng, de nem a régi svájcisapka jellegű. A kék fonal egyébként egy SBS-ből maradt, szóval mondhatjuk, most lett kész egy sapka-sál együttes.

Ribizifotózásra készülve

 Már csak két hét és ismét kamera elé áll a család. Nem kis stressz ez, hiszen ki kell választani a ruhát (minél egyszerűbb, annál jobb, ezt már kitapasztaltuk), a kiegészítőket (iskolakezdési fotók is lesznek, szóval vannak stabil elemek, de egy kis horgolt sem hiányozhat) és még arra is figyelni kell, hogy mindezt el is vigyük magunkkal Pestre. Ajaj. De tudjuk, hogy megéri az izgalom, mert elég ritkán sikerül normális képeket készíteni magunkról házilag. Jót tesz a külső szem és főleg, hogy valaki még a kamera előtti feszültséget is segít oldani, hogy grimasz helyett némi mosoly is legyen a képeken.

A közös nevező idén a türkizkék, ez nagyjából mindenkinek jól áll a családban és majdnem mindenkinek van is ilyen felsője (kivéve nekem, mert jelenleg nincs egy rongyom, legalábbis ez a benyomásom), ehhez készült a csíkos sapka.

A fazon buggyos, de ez egyelőre nem látszik – sebaj, hagyunk egy kis feladatot Katának is, neki biztos jobban sikerül megörökíteni sapit és tulajdonosát. A horgolási adatok pedig: Catania-szerű pamutfonalak, 3-as tű és legyezőcsipke, meg másfél este felhasználásával készült.

A meglátjuk-sapka

5 hozzászólás A meglátjuk-sapka című bejegyzéshez

Ebből vidám színátmenetes fonalból (Anchor Magicline) tavaly horgoltam egy kacagányt egy barátnőm kislányának. Úgy gondoltam, hű maradok az eredeti koncepcióhoz és a maradékból szintén barátnős ajándékot készítek. De hogy miért meglátjuk-sapka a neve? Mert a környezetemben újra sok kismama van, és egy kivételével mindenki lányt vár. Akivel hamarabb futok össze közülük, azé lesz ez a sapi. Azért a többiek sem maradnak meglepetés nélkül, de erről majd máskor.

Vicces, hogy a szegélye majdnem teljesen rózsaszín, csak három kagylóminta jött ki napsárgára.

A színek egyébként erősebbek, nem ennyire fagyiárnyalatok.

Tökfödő

3 hozzászólás Tökfödő című bejegyzéshez

Még ha ez ebből a szögből nem is látszik, a tökfödő valóban tök, van neki szára meg ilyen kis indácskája is, mert én a fonalak utolsó centiméterjeinek is megtalálom a rendeltetési helyet. A végtelen sál – ami időközben elkészült és már csak hetek kérdése, hogy felkerüljön a blogba is – fonalának legvégét és a Pittsburgh sütőtöksárga árnyalatát használtam fel ehhez a sapeszhez. S hogy hogy jött az ötlet? “Anya, mindig csak Do-nak varrsz, varrjál nekem is valamit” – mondta a kis lovag, a család ügyeletes katasztrófaelhárítója és csokidézsmálója, s ha ilyet hall egy anya, mi mást is tehet, minthogy varr. Azaz hogy horgol, mert tudja, hogy a varrás egy férfi szószedetében igazából horgolást jelent.

A sapka a szokásos módon készült, erre nem is érdemes szót vesztegetni. A szárát külön készítettem a következő módon: kis farkincát hagyunk a kezdőhurok előtt, két láncszem, az első láncszembe öt rp, majd spirálban körbe minden rp-ba egy rp addig, amíg a kívánt hosszat el nem érjük. Ekkor minden rp-ba két rp, körré kapcsoljuk, elvarrjuk, majd pár öltéssel  – megfelelő színű hímzőfonallal – rávarrjuk a sapka tetejére. Az indácska a kezdő láncszem előtti fonalvég, akkor igazán szép, ha vastag, lazán font fonalról van szó. (Akinek pedig olyan szerencséje van, hogy még egy levélnyi zöld fonala is van, az levelet is horgolhat.)

Csak egy türkiz csík

6 hozzászólás Csak egy türkiz csík című bejegyzéshez

Ezt a kalapot már talán mutattam. Tavaly nyáron készült a nagyobb része, a Goubára vittem. Do-nak már akkor is tetszett, de szerintem kicsit kicsi volt neki. Végül készleten maradt a kalap, Do meg előhúzta a szekrényből, addig ügyeskedett, amíg jó lett a fejére (a Catania és a nyújthatóság esetének remek illusztrációja…). A karima viszont határozottan túl keskeny volt egy ötéveshez, így még egy türkiz csíkot horgoltam rá – a színt ő választotta. Most már tökéletesen illik a nyári ruhatárába, amelynek idén nyáron a türkiz lesz a fő színe.

Főleg Cataniaból készült, a világoskék és a petrolkék csík pedig Supreme. Ez is 100% pamut, de valamivel vastagabb, mint az előbbi, s emiatt tapasztalataim szerint formatartóbb. A Burda-boltokban lehet kapni 10 dekás gombolyagokban, és tavaly 1000 forint volt egy gombóc, tehát nagyjából egy árban a Cataniaval, viszont sajnos jóval kevesebb színben. (Nekem a pamutfonalak közül a Supreme a kedvencem.)

Tavaszi sapi elasztikus zoknifonalból

4 hozzászólás Tavaszi sapi elasztikus zoknifonalból című bejegyzéshez

 Jó régen vár ez a fonal a sorára – Bécsben vettem, de nem most, hanem majdnem két éve nyáron, amikor a nászút óta először voltunk újra kettesben pár napot. A színei is tetszettek, de főleg az, hogy elasztikus, tehát ideális sapkához is. (Nyilván zoknihoz is, de azt még nem próbáltam ebből a fajtából.)

 Hála a rugalmasságnak, felcopfozott hajjal is használható, ami elsődleges szempont az utóbbi időben nálunk.
A díszítő gombot Do választotta, a virágot igazából miatta akár el is hagyhattam volna, de azért végül megbékélt vele.

Older PostsNewer Posts