Posts Tagged with főzés

Hét-főzz: Sobatészta szezámos lazaccal

Nem tudom, ismerős-e nektek az a jelenség, hogy bizonyos hozzávalók egyszercsak megjelennek a kamrapolcon/szekrényben/fiókban, és már egy héttel később is teljes az értetlenség, hogy mit keresnek ezek itt. Nálam ezek tipikusan távolkeleti konyhai alkatrészek, úgyis mint adzukibab vagy most éppen a sobatészta. Olvastam nyilván egy receptet, amihez kellett sobatészta, hetekkel utána megörültem neki, hogy kapható, betáraztam, aztán nem találtam meg a receptet vagy nem is kerestem. Aztán eltelt egy év és közeledett a lejárati dátum – bár mit tud lejárni egy száraztésztán. Mindegy, nekiveselkedtem és kerestem receptet hozzá. Elég kiábrándító volt olvasni, hogy gyakorlatilag egy sima levesbe mártogatva szokták ezt a tésztát enni, bár igaz, hogy meg van bolondítva egy kis szójaszósszal meg mirinnel a leves. Na de mirint égen-földön nem kaptam, szóval titkos megkönnyebbülésemre ezt az alapverziót el kellett vetnem. Így a recept abszolút nem autentikus, mindössze annyi keleties van benne, hogy só helyett szójaszószt használtam és megszórtam szezámmaggal. Viszont a gyerekek is megették, az ilyen receptek pedig érdemesek a megörökítésre.

A sobatészta egyébként hajdinalisztből van, így extra egészséges és mégsem “túl egészéges” az íze – ahogy a gyerekek nálunk a teljes kiőrlésű tésztát jellemzik. Forrásban lévő vízben 4 perc alatt készül el, igazán villámgyors.

A feltéthez harminc deka friss lazacpisztrángot használtam, nyilván ízlés szerint mindenféle filézett friss hal jó hozzá. A halszeletet kisebb kockákra vágtam és serpenyőbe, egy evőkanál olvasztott vajra tettem. Szintén hozzáadtam egy répát hosszú, vékony csíkokra vágva. Egyenletesen leöntöttem az egészet egy citrom kifacsart levével. Kevergettem egy keveset, hogy színe legyen, utána pedig öntöttem rá egy deci fehérbort és lefedtem, hogy teljesen átpárolódjon. Amikor nagyjából késznek ítéltem meg, még megszórtam egy kevés csírával, egy evőkanál pirított szezámmaggal és kis szójaszósszal beállítottam az ízeket.

A feltétet és a leszűrt tésztát egy tálban összekevertem, a felnőtt részbe pedig még egy kevés ruccola is került. Most elfogyott a minekisvettem sobatészta, de attól tartok, ez a nem autentikus recept annyira bejött nekünk, hogy hamarosan megint lesz otthon soba. Addig azért megpróbálok valamit az adzukibabbal is kezdeni, az is már lassan iskoláskorba lép.

 

 

Hét-főzz: Brokkolis gombás quiche

Nem tudom, hogy tényleg igaz-e vagy csak az észlelésem torzult, de nekem úgy tűnik, mintha január eleje óta folyton lebzselne otthon valaki. Az első hét még iskolai szünet, utána mintha lett volna egy-másfél hét, amikor mindenki intézményben volt és én nyugodtan foglalkozhattam a feladataimmal. Utána elkezdődött a szokásos félév végi betegség. Utána volt egy hét iskolai szünet, ami aztán észrevétlen átfolyt betegségbe, aztán megint rövid normalitás és megint betegség. Most már igazán elég a folyamatos készenléti állapotból. Nem mintha alapból ez az orvoshoz járáson kívül sok feladatot jelentene, legtöbb esetben némi ránézés és teafőzés pont elegendő, mert szegény beteg úgyis alszik. Na de a főzés. Összekoordinálni, hogy ne legyen semmi nemszeretem alapanyag semmiben – ez az igazi kihívás. Általában nem sikerül és akkor jön a húsos az egyiknek, húsmentes a másiknak, de zöldség se legyen benne. Hát a múlt héten volt az a nap, hogy azt mondtam, nem érdekel, azt főzök, amihez nekem van gusztusom, aztán akinek nem tetszik, azt rettentően sajnálom eszik szalámis kenyeret.

Hétköznap nem állok neki tésztát gyúrni, így az most sima bolti quiche-tészta volt, a töltelék pedig a következő:

5 nagy fej gombát, egy kis fej vöröshagymát és fél fej brokkolit apró darabokra vágtam. A hagymát és a gombát kis olajon fedő alatt puhára pároltam, majd amikor ez megvolt, még egy percre hozzáöntöttem a brokkolit is.

Felvertem két tojást, tettem bele 3 evőkanál tejföl és tejszín keverékét, kevés borsot és sót, összekevertem az egészet.

Egy piteformát kivajaztam-liszteztem, kibéleltem a tésztával, ráöntöttem a brokkolis-gombás keveréket, arra rászórtam egy marék felkockázott szalonnát, két marék reszelt sajtot, majd leöntöttem az egészet a tojásos-tejszínes keverékkel.

Légkeveréssel sütöttem 190 fokon addig, amíg szép barna lett a teteje, ez úgy 25 perc körül volt.

Természetesen alapból elutasította a nagyközönség az elfogyasztást, de később bevallották, hogy tizes skálán öt vagy hat pontot azért ért a produkció, ezt pedig adott zsűritagoktól én kifejezett elismerésnek vettem. A zsűri két kevésbé problematikus tagja pedig azon vitatkozott, hogy ki ehet több szeletet vacsira a maradékból, így melegen ajánlom nektek is. Egyébként hidegen is, úgy is finom.

Hét-főzz! Főzés az arany tartalékból

A múltheti utazásunk előtt sikerült szinte teljesen üresre enni a hűtőt, amiért adtam magamnak egy képzeletbeli vállveregetést. Ez viszont azt is jelentette, hogy hazaérve nagyjából a semmiből kellett főzni hirtelen valamit addig is, amíg egy bevásárlásra sort nem kerítünk.

bulgur3

Szerencsére az ötelemes szakácsnak vannak bizonyos alapkészletei, és ezekből  egész sokféle ételt ki lehet hozni. Mi minden van otthon úgy általában?

Gabonafélék: kuszkusz, köles, bulgur, amaránt, hajdina, aszalt tönköly, natúr árpa, quinoa

Kásaalapanyag: zabpehely, polenta, gríz

olajos magvak: fehér és fekete szezám, mandula, dió, tökmag

szárított hüvelyesek: vöröslencs, beluga lencse, hegyi lencse (mindegyik gyorsabban megfő, mint a hagyományos), lóbab, kisszemű bab, sárgaborsó, zöldborsó

aszalt gyümölcs: goji bogyó, mazsola, barack, szilva, áfonya

szárított gomba

tészták: olaszos és kínai ételekhez

üveges dolgok: olivabogyó, aszalt paradicsom olajban eltéve, mandulakrém, szezámkrém, olajban eltett zöldfűszer, fűszervaj, paradicsompüré

mindenféle szárított fűszer.

Ez a kis készlet már sokszor mentett meg attól, hogy bevásárolni kelljen mennem, és mivel számomra a bevásárlás még a takarításnál is kevésbé kedvelt házimunka, ezért mondhatni, a kamrafiókomhoz szoros érzelmi kapcsolat fűz.

Na de nézzük a kamra kincseiből főzött életmentő ebédet! A fent részletezett dolgokon kívül még néhány szál répa, egy kis maradék snidling és egy utolsó szem árva fokhagyma is volt otthon, így ezeket is fel tudtam használni.

bulgur2

1 ek vajon

1 nagy gerezd fokhagymát és

két felkarikázott sárgarépát picit megpároltam fedő alatt kis vízzel, amíg a répa majdnem megpuhult.

Hozzáöntöttem 120 ml (kb fél csésze) bulgurt

egy csésze vizet

és 20 gramm (egy maroknyi) szárított shiitake gombát.

Az egészet kicsit megsózva fedő alatt közepes lángon puhítottam, majd a tűzről levéve további 5-10 percig hagytam megduzzadni a bulgurt. Végül pár csepp citromlével és egy kiskanálnyi gombás fűszervajjal és borssal ízesítettem.

Ez így még nem lenne nagy durranás, enyhén szólva sem ízbomba, viszont tálaláskor még rászórtam:

két evőkanálnyi aprított snidlinget

kevés reszelt parmezánt

vegyes pirított magvakat: tökmag, dió, szezám.

És ez így együtt már igazán kiváló volt, próbáljátok ki, ha egyszer ilyen lusta napot tartotok! Jó étvágyat!

bulgur1

 

 

Hét-főzz: Egy hét biodobozzal

2 hozzászólás Hét-főzz: Egy hét biodobozzal című bejegyzéshez

Mára kivételesen nem receptet hoztam a hét-főzz sorozatban, hanem elmesélem, milyen volt az első biodobozos hetem.

A biodoboz gondolata nagyon egyszerű: közvetlenül a termelőtől lehet vásárolni zöldséget, gyümölcsöt. Nem a vásárló szabja meg a doboz tartalmát, hanem a termelő, azaz mindig azt kapja az ember, ami épp frissen terem. Ez persze igényel némi rugalmasságot, mert nem lehet bármit bárikor főzni, ugyanakkor előny is: változatos, évszakhoz alkalmazkodó főzésre késztet és segíti a kistermelőt abban, hogy méltányos áron tudja eladni a terményeit. Szóval win-win helyzet. Az egyedüli problémám eddig az volt, hogy ezeket a dobozokat munkaidőben szállítják házhoz, amikor viszont én nem vagyok otthon, azt meg nem látom életszerűnek, hogy tömegközlekedéssel cipeljem haza a munkahelyemről a dobozt, csiniruhában földes zöldségeket. Most viszont találtam egy átvételi pontos megoldást a kerületünkben, amit épp rám szabtak, szóval belevágtam és másfél hete pénteken átvettem életem első biodobozát. Ezek voltak benne:

biodoboz

Az első dolog, ami kellemesen meglepett: a doboz nem volt drágább, mintha a szupermarketben vettem volna meg ugyanezeket a zöldségeket biominőségben. Így az etikai vonatkozása miatt máris elégedett vagyok, hiszen a szupermarket árrését így a termelő kapta.

A másik kellemes meglepetés az ízélményekben ért. Az almának sokkal markánsabb íze, illata volt, mint a boltinak. Mondjuk a hagymának is, szóval könnyek is övezték a biodobozt, de ez kivételesen jót jelent.

A harmadik kellemes meglepetés a fajtákon belüli sokféleség volt: legalább négyféle paradicsom, háromféle paprika, köztük padlizsánszínű is volt a dobozban, ami igen jót tett az ételek küllemének.

A tartalom szemlézése után aztán elkezdődött a kreatív fázis: abból kellett főzni egy hétig, ami a dobozban volt, meg persze az előző hétről marad néhány zöldséget is felhasználtam. Ilyen fogásokat készítettünk:

  1. Rögtön az első nap egy lecsót két személyre, amelybe a paprika és paradicsom egy részén kívül a készleten levő hatalmas cukkini egyik felét is belefőztük.
  2. Másnap ebédre a krumplit használtuk fel a gyerekek kedvenc szombati ebédjéhez, a serpenyős rakott krumplihoz.
  3. A padlizsánt először sütőben, alufóliába csomagolva másfél óra alatt puhára sütöttem, majd feldaraboltam és paradicsomszósszal (szintén maradék előző hétről) és fetával serpenyős fogást készítettem belőle.
  4. A spagettitökön törtem legtovább a fejem. Bármilyen fura, most készítettem életemben először tökfőzeléket. Korábban sem volt kedvencem, így ha valaki elém rakta, megettem, de nem forszíroztam, hogy legyen otthon. Most viszont itt volt ez a tök és kellett valamit csinálni vele. Főzelékes Feri receptjét vettem alapul, tehát gyömbéres-indiai ízvilágban készítettem el és kifejezetten pozitívan csalódtam. Nem állítom, hogy kedvenc ételem lesz, de szerintem nem fogok megrémülni, ha még egyszer bekerül a dobozba egy tök. A másik gondolat, a rakott tök végül elmaradt, de nem is baj, mert főzés közben kiderült, hogy azért hívják spagettitöknek németül, mert hő hatására spagettiszerű szálakra esik szét. Az önmagát gyaluló tök, hogy úgy mondjam…
  5. Az alma egy részét nyersen ettük, a másik részét almáspitébe használtam. Ez utóbbi nem volt jó ötlet, sütés után nem érződött az a zamatbeli különbség, ami nyersen igen.
  6. A sárgarépát részben nyersen, részben leveszöldségként fogyasztottuk. Tulajdonképpen ez volt az a tétel, aminél a legtöbb tanulságot szereztem az első héten. A szupermarkettől eltérően a répa itt földesen, koszosan érkezik, emiatt nem raktam be a hűtőbe. Ez hiba volt, nagyon hamar összefonnyadt a répa, így legközelebb rögtön az első napon meg fogom pucolni és utána hűtőben tárolom.
  7. A zöldfűszereket részben erre-arra szórva elhasználtuk, de a lestyánból le is fagyasztottam, mert az ritka kincs. A hagymából és a csilipaprikából még most is van, ezek lassabban fogynak, mint a többi. A csilipaprikából tegnap egyetlen körömhegynyit raktam a húslevesembe, majd amikor hozzáért a nyelvem, azt hittem, hívnom kell a tűzoltókat. Szóval a következő dobozrendelésből a csilipaprikát ki is húzattam, mert ez ilyen hatásfok mellett egész télre ki fog tartani.

Összességében nagyon elégedett voltam a doboz tartalmával és a mennyiségével is. Ha normál négyfős családnak főznék, azaz tényleg négyen ennénk meleg ételt otthon, akkor nem tartana ki egy hétig, de így, két főre tulajdonképpen jó alap, amelyet csak kicsit kell kiegészíteni. És ami a legfontosabb: engem inspirált, hogy adott készletből kell kigazdálkodni a főzést, valamint tehermentesített, hogy bevásárláskor nem kellett a zöldségekre gondolnom.