Év vége fele igyekszem a lemaradásaim ledolgozni. A következő három bejegyzésben olyan kendőket mutatok majd, amelyek még tavasszal és nyáron készültek. Ezt a projektet Pollevie munkái inspirálták. Ő ugyan sokkal díszesebbeket horgol, de az alapformát nagyon jó ötletnek tartottam és egyszerűen ránézésre utánhorgoltam. Ő egyenes csíkokkal keretez általában, nekem most kagylómintás kerethez volt kedvem. Emiatt aztán más díszítést nem is viselt el ez a darab, itt a színek viszik el a showt.
Mindenféle fonal van ebben, tiszta gyapjú, gyapjú-pamut (Drops cotton merino), tweed selyem, kézzel festett zoknifonal, Secret Garden. Igazi tartalomjegyzék ez a fonalkészletem utóbbi éveihez. Nem is mondok többet, nézegessétek a képeket.
Ez a matematikai lehetetlenség horgolók számára teljesen realisztikus tud lenni. Kb 5 százaléknyi munka hiányzott a takarómból kb 10 hónappal ezelőtt, mégpedig a száleldolgozás, annak is csak egy része. De nyilvánvaló, hogy ennél izgalmasabb tevékenység is létezik, meg aztán nyáron ki vesz a kezébe egy gigantikus meleg takarót, meg aztán ősszel nincs elég baja az embernek a sulikezdéssel? Decemberre készülve nyilván a sálak, sapkák élveznek elsőbbséget (mert amúgy nincs otthon elég), és így tovább, mindig van kifogás. És akkor a szépen meghajtogatott befejezetlen takaró ott ül a kanapé szélén, a család már azt hiszi, használható, elkezd vele takarózni – és végül ez visz rá arra, hogy befejezzem a hiányzó 5 százaléknyi munkát 10 hónap után (nem beleszámítva a horgolás idejét, ami még ugyanennyi, ha nem több). Ugye, ismerős ez a sztori a selyemsálas bejegyzésből? Hiába, a legjobb múzsa a család, aki nem vesz tudomást arról, hogy még nincs kész, ami késznek látszik.
A projekt erőssége egyébként, hogy fonalfalás, a körök maradékokból készültek, a többi pedig mindenféle akrilból. Mondjuk ez az a takaró, ami már elkészülése előtt elkezdett tönkremenni, mert szálelvarráskor belevágtam egy nem elvágandó szálba is. Nem akarok róla beszélni. Nagyot izzadtam, mire megfoltoztam valahogy és nem is 100%, hogy bírni fogja a használatot, de ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha ott leszünk.
Színek csodás játéka, olyannyira, hogy bár erős fogadalommal fogadtam, hogy egy darabig takarót nem, de most nem is vagyok ebben olyan biztos.
Már karácsony előtt óta vár az intelligens pompomkészítő szerkezetem a kipróbálásra, és most végre előszedtem. Ehhez el kellett jutni abba a szellemi állapotba vagy másképp mondva a kialvatlanságnak arra a fokára, amikor már az is kreatív tevékenységnek számít, hogy kitartóan egy félkör alakú izére tekerek fonalat, esetleg közben színt váltva. De ha ilyen az eredmény, akkor azt hiszem, igazán nem bánom, aludni meg majd lehet a koporsóban is eleget.
A pompomfa persze nem a szőnyegen áll hanem az Expedit polc tetején, csak ellenfényben nem annyira célszerű fotózni, így átmenetileg leköltözött a földre.
Ha úgy adódik, lehet, hogy még készítek pár pompomot, bár jobban örülnék, ha lassan valami ennél komolyabbat is tudnék barkácsolni, főleg, mert április végéig egy következő fonaltesztelés is esedékes. Van, aki már el is készült – nézzetek be például a Szöszblogba!
Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.
A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.
Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.
Szeretem az interneten nézegetni azokat a képeket, amelyek más emberek fonalkészletét ábrázolják. Mindig megnyugtat, hogy az enyém nem is olyan nagy. De azért elég nagy ahhoz, hogy néhány molycsaládnak biztosítsa az életfenntartást. Van az a bibliai bölcsesség, miszerint “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti.” Úgy általában szeretem, amikor a kétezer éves szöveg hirtelen friss és aktuális értelmet kap az életemben, de speciel amikor nemrég egy saját fonású fonalamban fedeztem fel molynyomokat, és eszembe jutott a fenti bibliai idézet, akkor le tudtam volna mondani erről az örömről. Gyorsan el is döntöttem, hogy nem adok több esélyt a molyoknak, rendezem a készletemet és egyszer s mindenkorra megoldom a tárolási problémáimat.
A tárolás alapvető problémája a folyton változó készlet, azaz hogy itt is, ott is a lakásban megjelennek egy fonalboltos túra után kosarak, dobozok fonalakkal, sokszor el is felejtem, hogy mi hol van, meg azt is, hogy egyáltalán létezik. A kosarak sokszor mélyek, és ami alul van, az mintha nem is lenne számomra – nem így a molyok számára, akik kifejezetten szeretik a háborítatlan evést. A mély dobozok további hátránya, hogy a megfelelő színért túrni kell meg fúrni, pedig a legjobb az lenne, ha egyszerre látnám magam előtt a választékot.
Mikor megvolt a vízió, hogy mit is szeretnék, keresni kezdtem a megfelelő berendezési tárgyat, amiben igényem szerint lehetne tárolni a fonalakat, és egyre biztosabb volt, hogy a fiók az optimális megoldás: egy rétegben pakolható, átlátható, rendes.
Az Expedit polcban eddig három dobozt foglaltak le különböző fonalas dolgaim. Az egyikben Cataniák és egyéb pamutfonalak, valamint az összes tű-mérőszalag, szemjelölő, efféle kiegészítő volt teljes káoszban. Ezenkívül meg sok Catániából készült próbahorgolás, valaminek az elkezdése, definiálhatatlan cuccok. Ezeket a holmikat nagyon megritkítottam és csak néhányat hagytam meg, amit viszont a következő hetekben szeretnék befejezni. Girlandok lesznek belőlük és egy kis terítő, amire majd csinálok egy blogjátékot.
A dobozból pedig három fiókot csináltam: alul a kütyük, a felső kettőben a fonalak.
A másik két Expeditből kiszórtam rengeteg lomot. Tényleg, őrült mennyiségű ronda, nemsikerült, mégsemtetszik holmit őrizgettem, hogy majd freeformba felhasználom vagy mittudomén mire csak jó lesz. Nem lett jó, viszont rengeteg helyet foglalt. Még a felfejtésre sem volt méltó a nagyobb része, így ezeket most végre kikukáztam.
A másik új tárolási megoldás egy eredetileg íróasztalhoz való fiókos elem öt fiókkal. Az egyikbe a Bravo fonalaim mentek, ezekből takarókat horgolok és állandó utánpótlás várható, amíg be nem fejezem a jelenleg is készülő két takarót. A másikban a zoknifonalaim egy része található, azok, amelyek eddig összevissza voltak a lakásban.
Egy fiókot kaptak a freeformhoz való effektfonalak – na itt éreztem egyedül, hogy fel kéne javítani a tartalmat, mert olyan fonnyadtak a színek, miután a szép narancsos-pirosas sálamhoz elhasználtam a legszebbeket. Egy következő fiók a sapkafonalaknak van lefoglalva, az ötödik pedig mindenféle vegyes szép fonal, amelyekből csak kevés van.
A többinek eddig is volt helye – bár nem annyira dekoratív, de legalább a molyok számára is kevésbé hozzáférhető, nem utolsósorban pedig legalább én tudom, hogy melyik dobozban mi van: általában nagyobb mennyiségek ugyanabból a fajtából.
A megmentendő régen elásott holmi kategóriában mutatok még két wip-et. Mindenki látja, hogy ez itt kérem egy zsebszörny 60%-os készültségben:
Ez pedig egy Marina kendő, csak elfogyott a fonal és még nem tudom, mivel folytatom:
Hát így zárul nálam a nyár, ösztönösen rendet rakok, mintha mindjárt kezdődne a suli. Bennetek is megvan ez a rendrakó ösztön augusztus végén? Bennem most a rendrakáson túl kialakult egy nagyon világos kép arról, hogy a jövőben szeretném, ha a fiókos részben elférne minden fonalam, és a polcok felszabadulnának. Most erre gyúrok, azaz fonalfalás megint indul ezerrel. Drukkoljatok!
