Posts Tagged with blog

A változatosság kedvéért

… könyvesblogokban nézelődtem. Úgy kezdődött, hogy válaszolni akartam a heti molyos körkérdésre – hogy hogy folytatódott, azt sajnos már nem tudom. Így van ez a blogszörfözéssel 😉

S bár idő hiányában még nem írtam meg saját válaszomat, már legalább azt tudom, hogy melyik témáról fogok írni ezen a héten. Arról, hogy mi alapján választom ki a következő könyvemet. Meg arról, hogy régebben hogyan választottam ki. Meg arról, hogy ismerek valakit, és ő hogyan választja ki. Három különböző módszer, és szerintem mindhárom remek!

Annak a kedvéért pedig, aki már alig bírja kivárni az újabb könyves témájú bejegyzést, addig is egy remek linket hadd ajánljak: ha a könyves szenvedélybe egy kis változatosságot szeretnétek belevinni, akkor itt egy remek kis lista. (Németül olvasók előnyben, a többieknek ajánlom a google translatort, az még külön remek szórakozás!) Tudom, tudom, ez csak a szoknya fellibbentése a bokáról, és nem fair – mentségem szokás szerint, hogy túl hosszú a to do listám. Addig is, amíg ledolgozok pár tételt belőle, a legjobbakat Nektek!

My creative space

2 hozzászólás My creative space című bejegyzéshez


Van egy kedvenc sorozatom kootoyoo blogjában: rendszeresen lefényképezi az asztalát. És mások is a blogvilágban, lehet szemezgetni, csak el ne felejtsétek beállítani az órátokat mondjuk 15 percre, mert nagy a leragadásveszély! Hivatalosan ugyan nem csatlakoztam a mozgalomhoz, de már régóta gondolkozom rajta, mennyire nekem való sorozat ez: nem kész holmikat kell megmutatni, hanem folyamatban lévőket. Én pedig akár két hétig minden nap tudnék újat mutatni, annyi elkezdett holmim van – és alig van nap, amikor nem kezdek még újabb projektbe. Azt mondják az okosok, hogy ennek az a lélektani háttere, hogy az ember lánya fél a haláltól, azaz azt képzeli, hogy amíg van befejezetlen dolga, addig úgysem halhat meg, ezért aztán jól bebiztosítja magát UFO-kkal. Lehet ebben valami.


Tegnap ismét újabb nagy varrós projektbe vágtam bele, egy faliképbe, amit nagyjából azóta szeretnék megcsinálni, mióta először gondoltam komolyan varrásra, azaz úgy nagyjából két-két és fél éve. A foltvarrás szenvedélye c. könyvben takaróként szerepel, én a hálószoba üres fehér falát szeretném egy kisebb változatával díszíteni. Barnás-drappos-olíva- és világoszöldes árnyalatokból fog állni, és az a legjobb benne, hogy a négyzetek kivágása után már nem nagyon kell méricskélni, a körcikkek szándékosan szabálytalanok.


Most sajna nem leszek szabin egy darabig, tehát nagyjából egy hónap biztos lesz, mire a végére érek, de sebaj, az azt jelenti, hogy tavaszra már szebb lesz a hálónk.

Most még igen kezdetleges a kép, nagyjából így néz ki egyelőre.

Mikor lesz már nyár?

4 hozzászólás Mikor lesz már nyár? című bejegyzéshez

Tudom, tudom, a nyárral együtt eljön a fürdőruhaszezon is, és ilyenkor szinte minden nő fejében megfordul, hogy nem elég szép, csinos meg vékony – bárhogy is néz ki, nyilván mindig lehetne jobban. Pedig mire is az elégedetlenkedés, mondja ez a tábla biocsoki. Nicht alle Engel tragen Kleidergrösse 36, azaz nem minden angyal hord 36-os ruhát. Milyen igaz – gondoltam magamban, és krónikus energiahiányomat egy kis csokival gyógyítottam. Egyébként nem volt olyan finom, mint amilyen jópofa a csomagolás.

De igazából ezt a bejegyzést nem egy csoki kedvéért írtam, hanem hogy megmutassam, lassan de biztosan megtalálják helyüket a Sabinetől kapott varrós alapanyagok. Mert igen, én voltam az egyik szerencsés nyertes abban a blogjátékban, amelyben a 10 000. Dawandán eladott termékét ünnepelte. A boltjában csupa szépség, szalagok, vicces gombok, anyagok, és még sok apróság között válogathatunk.
Arra gondoltam, ahelyett, hogy lefényképezném ömlesztve azt a sok szalagot, gombot és mindenfélét, amit kaptam, inkább a felhasználás módját mutatom majd meg – íme az első, egy újra hasznossá tett rövidnadrág Donak.

Ahogy az sejthető, egy hosszúnadrágból készült pár nyisszantással és némi varrással. Nemcsak kinőtte ugyanis a leány, hanem a térdét is kilukasztotta tavaly ősszel. Viszont a dereka még jó – ami ritka kincs a mi családunkban, ő ugyanis nem túl nagy, inkább túl kicsi derékméretekkel rendelkezik a magasságához képest.
S hogy a tavalyi farmer ne legyen túl unalmas, egy katicás és egy darazsas gombbal dobtam fel – mindkettő a nyereménycsomagban rejtőzött. Ezúton is nagyon köszönöm a meglepetéscsomagot, Sabine!

Részünkről akár jöhet is a nyár!

(A borzalmas képekért elnézést, nappali fényben legközelebb egy hét múlva tudnám lefényképezni, így maradt a kompromisszum.)

Rendkívüli poszt

2 hozzászólás Rendkívüli poszt című bejegyzéshez

Úgy értve rendkívüli, hogy megszakítom a minden napra egy horgolás szériát. Tegnapra merültek le az elemeim annyira, hogy két hét betegápolás után én is benyaltam egy vírust. Tegnap sem a számítógépet nem nyitottam ki, sem nem horgoltam, sem kávét nem kívántam, azt hiszem, ezzel elég plasztikusan érzékeltettem, hogy nullától tízesig skálán hányasnál álltam. Ma már jobb, de azért annyira nem, hogy kimerészkedjek a szabad levegőre fényképezkedni.

Ebben az állapotban az se lenne szerencsés, ha éves visszatekintést írnék, félek, hogy feketébbre festeném a dolgokat, mint amilyenek valójában voltak – csak mert épp vacakul vagyok. Ezért azt találtam ki, hogy (bemelegítésként a hamarosan meghirdetendő nyereményjátékra) egy kis linkösszegyűjtésre hívlak benneteket.

Gondolom, mindannyian merítünk ihletet más horgolóktól-kötőktől a netről. És biztos van olyan alkotás, netán blog/alkotó aki, ami a kedvencetek, de talán nem annyira közismert. Ki volt nektek az év felfedezése vagy a legszebb, leginspirálóbb, legizgalmasabb darab, amit találtatok?

Íme az enyém, természetesen freeform crochet, mi más is lenne – mégpedig a túlburjánzó fajtából. Nemcsak a linkelt kép izgalmas, hanem a környékén lévő többi is. Ami különösen tetszik, hogy az egész egy környezetvédelmi indíttatású projekt, a korallok fenyegetettségére akarják felhívni a figyelmet.

Amiért nekem ez most a kedvencem, hogy van két nagyobb freeform munkám elkezdve, meg kaptam karácsonyi ajándéknak is egy freeform horgolásos könyvet, szóval most van az inkubációs szakaszom, amit remélem, hamarosan megvalósítás is követ.

Kíváncsi vagyok a Ti kedvenc/leginspirálóbb képeitekre, írjátok meg kommentben vagy a blogotokon – alig várom, hogy böngészhessek szépségeket! Előre is köszi és amint meggyógyultam, jönnek a következő befejezett munkák.

p.s. tavalyi kedvenceim itt találhatóak.

Olvasós blog gyerekkönyvekről

2 hozzászólás Olvasós blog gyerekkönyvekről című bejegyzéshez

Mielőtt ma is elfelejteném megírni ezt az ajánlót…

Van egy társaság, akik varrás-kézimunkázás közös nevezővel kezdtünk el összejárni. Aztán – mert majdnem mindegyikőnknek vannak gyerekei, hamarosan jöttek az új és új témák. Közös bennünk, hogy nem teszünk akármit a gyerekek elé, se ételt, se játékot, se könyvet. S mert keressük az értékeset, szívesen osztottuk meg egymással, milyen jó könyvet láttunk és milyen mese volt rettenetes és sokkoló a gyerekeinknek. És akkor most mindezek a tippek, vélemények és tapasztalatok ezen a blogon is olvashatók lesznek. Egyelőre Gabi a legaktívabb író, de talán belejövünk mind. S reméljük, lesz minél több hozzászóló olvasó is, mert több szem több könyvet lát.

Ribizli fotózta

2 hozzászólás Ribizli fotózta című bejegyzéshez

Ha még nem láttátok RibizliKatánál Izát, akkor kukkantsatok be hozzá! Kedvencem az első kép: a kis tündérek ugyebár dacolnak a gravitációval 🙂
Később pedig látható az egyik kedvenc sapim, a modell pedig elbűvölő!

Egyébként meg nem szabad nekem babákkal találkozni, mert rögtön újra szeretnék egy újat. Tegnap is járt nálunk egy nyolchetes édes csomag, én meg sziruposan elérzékenyültem, nem is értem. Azt hiszem, bőven rámfér egy kis kijózanító nyaralás két energiától duzzadó gyerekkel, akiknek valószínű nem az az elképzelésük a nyaralásról, hogy anyát hagyják az árnyékban nyugisan kendőt horgolgatni.

Na megyek csomagolni, és kívánok minden Kedves Olvasónak vidám hetet! Nyaralás után, de legkésőbb költözés után újra visszajövök.

Befejezős játék

4 hozzászólás Befejezős játék című bejegyzéshez

Iglice találta ki azt a fonalfalással nagyon közeli rokonságban álló játékot, miszerint régen elfekvő befejezetlen dolgainkat – más néven UFO-inkat – hozzuk végre kész állapotba idén. Mondjuk minden hónapban egyet.

Nekem nincs túl sok befejezetlen dolgom mostanában – illetve helyesbítek: van, de azok közül sokat azért hagytam félbe, mert meggondoltam magam, és inkább lebontom majd, mert mégsem tetszik a szín/fazon.

Januárra azért még volt befejeznivaló, mégpedig egy táska. Csak az utolsó simítások hiányoztak, a pánt és a fedél felvarrása, meg a bélés összevarrása a külső résszel. Azért sem siettem vele eddig, mert csizmaszezonban úgyis fekete táskát hordok. Na de már egyre később sötétedik, úgyhogy van remény a közeli tavaszra, vele pedig a barna cipő-táska hordására.

Különben meg jövőre majd a telet is barnára fogom hangolni, különös tekintettel arra, hogy elmélyedtem egy színekről szóló könyvben (jelenleg nem látom nyomát a weben, úgyhogy linkelhetetlen), és már tudom, hogy mi minden áll jól és mi minden rosszul nekem. Szóval érzem, ennek a táskának még nagy jövője van!

Newer Posts