Posts Tagged with barka fonal

Véletlenül nemes

A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:

Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva  gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.

Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.

Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.

Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.

A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.

Fonalfaló kendő

2 hozzászólás Fonalfaló kendő című bejegyzéshez

stashbusterdetail

Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.

A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.

stashbusterdetail2

Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.

Stephanie’s wrap 10%

 A Stephanie’s wrap már majdnem három hónapja van rajta a horgolnivalók listáján, csak a megfelelő fonal kiválasztása hiányzott. (Egy próbát azért készítettem gyerekméretben, csak hogy a technikát begyakoroljam.)
Az eredetileg megadott fonal két okból nem jött szóba: egyrészt nagyon vékony, másrészt nagyon drága és ez egy ilyen méretű kendő esetén elég fontos szempont. Végül úgy döntöttem, hogy a Libikóka takaróból maradt gombolyagokból fogom meghorgolni az idei tél valószínűleg legnagyobb darabját. A fenti kép mutatja, mekkora nagy: ami eddig kész van belőle, az az első szekció és a második legeleje. Számításaim szerint ez az egész 10%-a. Nehéz pontosat mondani, mert minden sorban kell szaporítani, így mondjuk egy fehér csík itt még csak 131 ill 133 szem, de ez majdnem 270-ig megy fel, s aztán még mindig hátravan a harmadik szekció meg a szegély, ahol meg már nem is tudom hányszáz szem lesz egy sor. De megfelelő kitartás és unalomtolerálás után igazán szép és hatalmas wrap a jutalom, szóval megéri.

 A technikai részletekről: a barna horgolásminta 3-as tűvel készült, a zöld 4,5-essel. Látható, hogy bár a zöld 3 sorral kevesebb, mégis nagyobb, mint a barna. Ezenkívül valahogy kevésbé szigorú a textúra, úgyhogy a 4,5-es tű használata mellett döntöttem. A fonal Barka Libikóka, superwash gyapjú – erről már tudom, hogy az első bevizezéskor még jócskán nő a horgolt darab és puhul is, ugyanakkor strapabíró is.
Alább meg egy közelkép a textúráról.

A mintától el fogok térni valamennyire – már ami a színeket illeti, mert elsősorban a maradékaimat szeretném felhasználni, s csak végszükség esetén kipótolni új fonalakkal. A megadott három szín helyett ötöt fogok használni: sötétbarnát, olívazöldet, pisztáciazöldet, teveszínt és natúrt. 

Klasszikus, gombos nyakmelegítő

2 hozzászólás Klasszikus, gombos nyakmelegítő című bejegyzéshez

 Sosem gondoltam bele eddig, miért nevezték ezt a fonalat Ötórai teának, pedig annyira kézenfekvő a válasz: az elkészült sálról rögtön egy angol úriember jutott eszembe. A nem tolakodó, udvarias sötétoliva háttéren kis színes tweedhatású szöszök találhatók, pont amennyi kell, se több, se kevesebb. Ebből készült most K. mindenévi nyakmelegítője: a bombabiztos ovis fazon. (A régi oviban ez volt az egyetlen tolerált sálmegoldás, az össze többit balesetveszély miatt megtiltották.)

A gomb a tavalyi tallinni utazásból hozott szuvenír, simára csiszolt, szépen erezett natúr fa. Terveztem ugyan egy Tallinn-posztot, amit aztán normális fotók hiányában sosem írtam meg. Azt azért muszáj elmondanom, hogy Észtország volt az első hely eddig életemben, ahol azt éreztem, hogy szuvenír címén nem valami szemetet akarnak rámsózni, hanem autentikus helyi művészetet, ami nemcsak a múlt, hanem élő jelen is. Szokásommal ellentétben alaposan be is vásároltam és csak azt sajnálom, hogy a helyi szőttesből készült terítő már nem fért bele a büdzsébe. De nem baj, Tallinn annyira szép, hogy egyszer vissza kell menni, lehetőleg olyankor, amikor nem -26 fok van délben. (Ezt a posztot nagyon ajánlom, és ezt is a legvégén van a kép a vágyott terítőmről, de a kesztyűk és a többi, mind valódi és gyönyörű)

Libikóka takaró utoljára

5 hozzászólás Libikóka takaró utoljára című bejegyzéshez

Ha jól emlékszem, decemberben kezdtem ezt a takarót és azt gondoltam, hogy ha áprilisi határidőt szabok magamnak, akkor irtó nagyvonalú vagyok. Ehhez képest szeptember közepe lett, mire végeztem és valamivel kisebb is lett, mint eredetileg terveztem.

No de kész, és ez a lényeg. Barka Libikókából horgoltam (egy keskeny csíkot leszámítva, ami egy Rowan barna gyapjú, maradék valamiből.) és Kristóf takarója lesz. Emiatt a szegélyt nagyon egyszerűen-fiúsan kellett horgolni, és amellett a minta mellett döntöttem, amit Nils Holgerssonnénál láttam: 7-8 láncszem után egy rp, így jönnek létre a kis hurkok. Bámulatos egyébként, hogy egy ilyen kis semmiség szegély is mennyi fonalat zabál!

Hogy a méretet is érzékeltessem: a könyv A4 méretű. A 14 centis ágyra kicsi, úgy 100-110 centi körül van a hossza, 80 centi a szélessége. A blokkolásnál úgy 30 centit nyúlt hosszában és majdnem ugyanennyit széltében is. A minta egyszerű és ehhez hűen unalmas is: rp és láncszem váltakozása végestelen végig.

K. örül, hogy kapott végre ő is horgoltat, én örülök, hogy végeztem, Do pedig reklamál, hogy neki mikor horgolok takarót. Egyelőre azonban nem akarok babatakarónál nagyobb méretűre gondolni, nemhogy belekezdeni a horgolásba.

Japán virág Drops Alpaca-ból

8 hozzászólás Japán virág Drops Alpaca-ból című bejegyzéshez

Ritkán fordul elő, hogy a blogoszféra-trendekkel megyek  – általában akkor szoktam elkezdeni egy mintát vagy kipróbálni egy fonalat, amikor már mindenki meg is unta. (Ha egyáltalán.) Most is így van ez, a japán virágról biztos legalább másfél éve hallottam először, de csak most, a második hullámban kezdtem bele. Igazából minden Nils Holgerssonnénak köszönhető, akinek csodaszép stólája van ezekből a virágokból, és én jól elirígyeltem tőle. Az mondjuk már most látszik, hogy egyszínűből nem annyira menő, mint soronként más színnel, úgyhogy nyilván meg kell majd csinálnom még egyszer.

Drops Alpaca fonalból horgolom, mégpedig a Réce árnyalatból – nagyon érdekes, olyan, mint a zöldeskék szemű emberek, ha így nézed, zöld, ha úgy, kék. Sötétben inkább kékes, világosban határozottan cirkás. Elég vékony, talán a legvékonyabb fonal, amivel eddig dolgom volt, mégis remekül haladok vele, mert jó a fogása, puha is meg szőrös is. Tegnap kezdtem a második sort a stólából, és ha úgy haladok vele, mint tegnap, akkor másfél hét múlva már kész is lehet.

Tutorialt a mintához a Főkolomp-blogon találtok. Ez leheletnyit más, mint amit én csinálok, de nagyon közel áll.

Libikókával az új évbe

2 hozzászólás Libikókával az új évbe című bejegyzéshez

Az új lakás netkapcsolatának sebessége nagyon hasonlít a Libikóka-projekt haladási sebességéhez. Vannak napok, amikor egészen jól halad, aztán napokig semmi. Ma jó napot fogtunk ki, én és a net, ami abból is látszik, hogy ezen kívül egy másik posztot is sikerült megjelentetnem. Nem is vagyok nagyravágyó, így ezekkel a képekkel már nem terhelem a Nagy Szolgáltatót, csak azt az ígéretet rögzítem itt, hogy a szélcsipke mintáját a szélessáv bevezetését követően igyekszem még rajzzal együtt bemutatni.

Ez a mostani kép pedig a Barka-Libikóka takaró jelenlegi állását mutatja, már több, mint 20 centi, amiből vagy 6-ot egy a köznevelési törvény tervezetéről és egyéb hazai politikai témákról szóló beszélgetésnek köszönhetek- bámulatos, mennyire eltereli a figyelmet az egyhangú mintáról!

Ezzel a lendülettel irány az új év, legyen ötletekben és kitartásban gazdag!

Karina nyereménysapija

13 hozzászólás Karina nyereménysapija című bejegyzéshez

A hőség ellenére a héten több őszi-téli holmit horgoltam. Részben azért, mert Karina nyereményét, egy őszi fiúsapit szerettem volna minél gyorsabban elküldeni nekik, részben meg azért, mert rámjött a pánik: mi lesz, ha szeptembertől drasztikusan csökken a horgolásra fordítható időm (ami nem kérdés egyébként). És amúgy is, Bécs az állandó szél miatt nagyon hideg város. Emlékszem, tíz éve nagy naivan kiköltöztem október elején sapka, sál, kesztyű nélkül – gondolva, hogy otthon a decemberi fagyokig ilyesmit úgysem hordok. (Ez életemnek egy korábbi szakasza volt természetesen…) És akkor október 15-én fejvesztve rohantam kesztyűt venni, annyira metszett a hideg szél. Szóval igen, végre egy hely, ahol a hobbimnak valódi létjogosultsága lesz!

Na de a lényeg: elkészült egy kedves-komoly fiúsapka, viselje egészséggel Doma!
Ez a sapka is kötődik egyébként Bécshez, mert a fonalat tavalyi kiruccanásunkkor ott vettem. Eredetileg azt gondoltam, hogy Apahajónak horgolok belőle, aztán mégis más színre volt szüksége, így ez készleten maradt és várta sorsa jobbra fordulását. Érdekes fonal egyébként, fele gyapjú, fele akril – ezt az összetételt szívesen használom télre. Sok vékony, lazán megfont szálból és többféle színből áll, afféle komoly fiús jellegű. Bohókássá a gombok teszik, különösen a kedvencem, ami olyan, mintha egy almába beleharaptak volna.

A másik télies cucc, amin épp dolgozom, Barka Napmadárból készül, és nagyon izgalmas, zebra-jellegű csíkok vannak alakulóban a gombolós sálamon. Remélem, hamarosan ezt is mutathatom, előtte viszont – már csak azért is, hogy magamat is emlékeztessem -, beharangozom, hogy a legközelebbi bejegyzésben vízre szállunk! Naná, ha már anyahajó!

Barka fonalas örömök

2 hozzászólás Barka fonalas örömök című bejegyzéshez

Ha esetleg úgy tűnne a blog alapján, hogy horgolótű hetek óta nem volt érdemben a kezemben, akkor ezt legalább szavakkal szeretném megcáfolni. Az viszont igaz, hogy a fényképezőgépet talán már meg sem ismerném, ha látnám. Így aztán a fenti képet is a Barka webshopjából kölcsönöztem.
Ma érkezett ez a fantasztikus Naptánc nevű fonal, és még egy másik árnyalat is. Jó, sejtettem, hogy messze az átlagos kategória fölött van, de még ahhoz képest is zseniális! Vastagságra pont olyan, mint amit igazán kényelmes kezelni – 5-ös tűvel horgolható, azaz gyors sikerélményt ad. A színei pedig nagyon finomak. Kicsit eltér a képen láthatótól, illetve okozott egy kis meglepetést, hogy a képen halványzöldnek látszó szín inkább sárgászöld, és hogy az a szín határozottan domináns a többihez képest mennyiségileg, de én szeretem a meglepetéseket. 🙂

Ahogy elkészül a projekt, még írok róla, és ha addigra még tudom, hol kell kattintani a géppel, még fényképet is mutatok.

Egyébként pedig az a különös, hogy nemrég úgy nyertem Barkáéknál a hírvivő játékban, hogy emlékezetem szerint nem is neveztem, csak akartam. Vagy mégis? Már nem emlékszem. Szóval ha akkor nem is, most utólag mindenképp szeretném nagy dobra verni, hogy remek gyapjút kaptam nagyon gyorsan, szóval éljen a Barka fonal sokáig!

Aki pedig epedve várja a kisorsolandó freeform hajcsatot, annak az a jó hírem van, hogy ez a bejegyzés a 148., szóval közeleg az én játékom is!