Másfél kiló szilva, fél kiló cukor és két és fél kanál fahéj nem adott túl izgalmas ízeket, így a főzési idő közepén még hozzáadtam két kiskanál reszelt citromhéjat és egy púpozott kiskanál Fuchs Lebkuchen (mézeskalács) fűszerkeveréket (összetevők: fahéj, koriander, narancshéj, citromhéj, csillagánizs, ánizs, szerencsendió és szerecsendióvirág, szegfűszeg és kardamom – tehát kicsit más, pikánsabb ízvilág, mint a Kotányi.) Pont annyira savanykás, amennyire szerintem egy lekvárnak lenni kell, kenyérre kenve pedig olyan, mintha hosszú gondos munkával minden reggel friss szilvásgombóccal kínálnám a családot. És még a kiskorúak minőségi tesztjén is átment.
![Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...](http://www.linkwithin.com/pixel.png)
![Favorite Favorite](http://www.anyahajoblog.hu/wp-content/plugins/wp-favorite-posts/img/heart.png)
![Loading Loading](http://www.anyahajoblog.hu/wp-content/plugins/wp-favorite-posts/img/loading.gif)
2012-07-22 at 16:46
Ez a szilva lekvár nagyon megfogott a különleges fűszerezése miatt is. Lehet tudni pontosan hogyan készült?
2012-07-29 at 09:32
A gyümölcsöt aprítógépbe tettem, nem teljesen pürésre aprítottam és a cukorral (a gyümölcs harmada súlyra) ill. a fűszerekkel főztem, amíg be nem sűrűsödött. Tkp ennyi, nincs benne tartósítószer sem.