Az egyik kisfiúknak – tudom, elfogult vagyok, de ez egyszerűen cukker a pompomduplázással.
A másik egy kislánynak. Akinek egyébként – legalábbis az anyukájának – csodás stílusérzéke van, hiszen ez a kalap meg a hozzá készülő Milim-cipőcske ugyanolyan gombot kapnak díszítésül.
Mondtam már, hogy rajongok a pompomokért?
Tetszett a bejegyzés?
2010-03-10 at 10:18
Ezt nem hiszem el!
Ebben a pillanatban tettem fel én is valami pomponosat!
Micsoda micsodaság!
2010-03-10 at 11:36
Előfordul 😀 Máskor is volt már, hogy egy srófra járt az agyunk, veled is, mással is – remélem, téged sem zavar. 😀 Szerintem a tavasz teszi, benn van a levegőben a bolondos hangulat!
2010-03-10 at 12:50
Persze, hogy nem zavar, csak vicces volt :))
2010-03-11 at 20:16
És képzeld, ma szembejött velem az utcán egy komolynak tűnő, hatvanas férfi aktatáskával és Pompomos sapkával. És a pompomok a pajesznél voltak 😀 Alig bírtam visszatartani a röhögést!
2010-03-12 at 07:55
hu, ilyen dupla pompomost majd en is fogok csinalni! nem baj? (mondjuk leghamarabb jovo osszel) naaaagyon edes!
2010-03-12 at 09:02
Ez jó:))) Lázadó ifjúság?! haha
A szoknyák csuda klasszak! Aki tud, az tud kérem!
2010-03-12 at 10:09
NH: Nem engedélyköteles 😀 Különben én is meg fogom ismételni, lesz majd vidámság a bölcsiben!
Karina, kösz! Amúgy csak tanulok. Régebben írtam posztokat a bénázásaimról, most erre nem volt időm, de hidd el, ezt az egyszerű szoknyát is sikerült minden lehetséges ponton elrontanom, majd felbontani, majd újravarrni. Mindegy, végül kész lett!