Amikor Jackie Crook Natürlich färben című könyvéből kinéztem a kurkumás festést, még fonalfestésben gondolkodtam. Azóta történt egy s más, pár balul elsült motringfeltekerés például, és akkor azt mondtam magamban, fessen az fonalat, aki fel is tudja tekerni szépen stressz és gubancolódás nélkül, én meg inkább csinálok a Rettentő Különleges Projektemhez megfelelő színű hátteret – pont ilyen napsárga színt képzeltem ugyanis hozzá.
Az utasításnak megfelelően két kiskanál szódabikarbónát és három spriccelésnyi mosogatószert adtam a vízhez, ebben főztem egy óráig a fehér pamutvásznat, majd addig öblítettem langyos vízzel, amíg már csak tiszta víz jött belőle. A csipkét nem készítettem elő, azt csak hirtelen ötlettől vezérelve raktam a festéklébe később – ezért is lett kicsit világosabb. (Pácot nem használtam – nincs ugyanis egyelőre külön festőfazekam, így egy normál levesest fogtam be, amit ezentúl is ugyanúgy fogok tudni használni főzéshez a kurkumás festés ellenére is.)
Ezután egy fazéknyi vízbe 45 gramm, azaz három csomag őrölt kurkumát tettem, ezt főztem úgy egy órán keresztül. Ellentétben a könyvben írtakkal ezután nem állt még egy órát a víz és le se szűrtem a kurkumaport, hanem csak simán beletettem az egyik (a legnagyobb) textildarabot. Kicsit főztem (kb negyed órát), aztán elmentünk sétálni két órára. Ezalatt vízben volt ugyan a textil, de a tűzhelyet kikapcsoltam természetesen. Hazaérve újra főztem egy ideig, majd beleraktam egy újabb darab textilt. Húsz perc múlva egy újabbat és a csipkét is. Ezután még vagy fél óráig főztem. Az időket csak azért írom, hogy utána a csattanót is leírhassam: a három különböző időben berakott textilek színe szinte tökéletesen megegyezik. Mint ahogy a főzéshez használt fakanál színe is az anyagokéval, pedig az jóval kevesebbet ért a vízhez, mint a textil. Talán az előkészített és az előkészítetlen dolgok színe között van némi különbség, de az is csak egy árnyalat. A csipke egyik és másik oldala között viszont annál nagyobb – ezt tényleg nem tudom megokolni, de így van, vegyük jegyzőkönyvbe.
Nem vagyok még elég rutinos versenyző, így nem gondoltam arra, hogy egy második kört is lehetne esetleg festeni ugyanezzel a vízzel – pedig szerintem bőven fogott volna még.
Egyébként nedvesen narancssárga volt, szárazan pedig szép élénk napsárga lett. Még gondolkozom azon, hogy ecettel öblítsem-e ki, netán kötözéses módszerrel mintákat készítsek bele, de egyelőre marad így. Mivel a nemezes faliképet várhatóan nem fogom mosni, nem lesz gond, ha picit még eresztené a színét. Állítólag a kurkumás festés napfény hatására kivilágosodik – ezt majd tesztelem.
Növényi festésben egyébként Violini a legjobb, nézzetek be a Piktor Péntek rovatába!
Tetszett a bejegyzés?