Florentine Blogközi gasztrotúrájának jegyében készült a mai lenmagos villámgyors zsemle. Az egyetlen bökkenő – ami miatt egészen máig sosem sikerült normálisan ez a recept -, hogy aludttejre van szükség hozzá, én pedig nem vagyok a házi tej rajongója, következésképp aludttej sem szokott otthon lenni. Felfedeztem viszont, hogy a sok ízesített aludt tej meg tejsavó között van ám a polcon natúr is! Így már semmi sem állt a teljes siker útjába.
A sütőt először is 200 fokra előmelegítettem. 20 deka fehér búzalisztet, 10 deka teljes kiőrlésű rozslisztet egy tálban összekevertem egy csomag sütőporral, másfél kiskanál sóval, 2 evőkanál lenmaggal és 2 dl aludttejjel (Buttermilch). Egy darabig a robotgép dagasztókarját használtam, aztán kézzel gyúrtam tovább, amíg szépen összeállt a tészta lágy gombóccá. Ekkor egy kb. 30 cm hosszú tönkké formáztam, lelapítottam, a végeket egyenesítettem és késsel háromszögeket vágtam a tésztából. 200 fokon légkeveréssel addig sütöttem, amíg kicsit barnás lett a teteje, kb. 20-25 perc volt.
Nincs benne se víz, se zsíradék (az aludt tej zsírtartalma elenyésző), ami meglepő, de amíg a zsemlécske friss, nem ront az élvezeti értékén. Sokáig tárolni viszont nem lehet, hamar koppanósra szárad. Tipikus “mit adjak a váratlan vendégnek” vagy “vasárnap van és elfogyott a kenyér, de élesztő sincs itthon” jellegű recept: gyorsan kész, de ugyanilyen gyorsan el is kell fogyasztani.
A könyv egyébként, amiből a recept való, ősrégi, amikor én 12 éve vettem, már akkor is kifutó volt. Emlékszem, 10 ATS-ért jutottam hozzá (200 Ft) – a címe Brot und Brötchen aus der eigenen Backstube, szerző Mascha Kauka. Azóta alapmű, minden kenyérfélét ebből sütök, de még bőven van kipróbálásra váró recept benne.
Tetszett a bejegyzés?