Addig is

…, amíg előkerül a fényképezőgépet a számítógéppel összekötő kábel, elmesélem legújabb fonalfestési kalandomat. Kék fonalra vágytam ugyanis, és biztos forrásból tudtam, hogy a vöröskáposzta kékre festi a gyapjút. És mert ma a piacon olyan helyes kis káposztafejek voltak, hoztam haza négy darabot. Úgy emlékeztem ugyanis, hogy egy kiló káposzta kell a recept szerint. Persze másfél fej feldarabolása után világosan látszott, hogy ha még vizet is akarok a lábosba tenni, akkor a többi két és fél fejet felejtsem el, így most van két és fél fölösleges fej vöröskáposztám – a családunk ugyanis engem leszámítva nem káposztaevő, sőt, én is inkább a savanyított verziót komálom – na de ez mellékszál. Ja, itthon megnéztem a receptet, csak 100 gramm kellett, nem 1000. Ennyit a numerikus memóriámról, vagy mi ennek a neve.

Feltettem tehát főni a káposztát, amely már a feldarabolás közben is szépen megfestette a kezem. Ezt jó ómennek vettem. Amíg a káposzta főtt, előkészítettem a gyapjút. Ezt a munkafázist nagyon szeretem, van ugyanis a szappanban áztatott gyapjúnak valami olyan szaga, ami nem drogériakellemes, de olyan meghitt – már így az ötödik fonalfestésemkor.

Most sem pácoltam timsóban, nem is tudom, valahogy még nem sikerült rávennem magam, hogy elmenjek a patikába, és előadjam a mekkora kiszerelésben lehet timsót venni, és minek az magának kezdetű jelenetet. (Valahogy el se tudom képzelni, hogy kiadnák nélkül, hogy rákérdeznének. Végül is normális ember nem tart otthon timsót.) Illetve de, egyszer már beálltam a sorba, épp egy nehéz eset állt előttem (Szedtem én tavaly erre valamit, olyan pirosas kapszula volt. Nem ismeri? Tudja mit, akkor adjon nekem valami most divatos köptetőt), de aztán ennél a pontnál csengett a telefonom, Apahajó figyelmeztetett, hogy ugye tudom, hogy neki sürgősen oroszra kell mennie, én persze nem tudtam, úgyhogy hazarohantam – azóta sincs timsóm.

Tehát timsó nélkül, egy óra káposztafőzés – a szagok ismét engem igazoltak, azaz azt a döntést, hogy nem főzünk káposztát családilag – egy óra káposztaáztatás, aztán káposzta kihalászása a vízből, és a gyönyörű sötétkék festőlé megtekintése következett. Beletéve a kétszer tíz deka fonalat alágyújtottam, és főztem egy óráig az egészet. Közben a víz színe érdekesen változott, indigókékből átment bíborlilába, amit akár úgy is értelmezhetnék, hogy a kék szín meg a fonalba vándorolt által. De egy óra főzés és még ugyanennyi sima festőlében hentergés után a fonal csak amolyan haloványan szürkéskékes lett. Miután kiöblítettem, még haloványabban szürkéskék. Ami a vicc, hogy a két adag fonal nem egyformán erősen és nem ugyanolyan árnyalatban lett szürkéskék. Az egyik kékebb. Illetve külön nézve mindegyik szürkés, de egymás mellett nézve a kettőt, az egyik a másikhoz képest határozottan kékesnek tűnik.

Első gondolatom az volt, hogy akkor most adjunk neki valami szintetikus rózsaszínt, mert ennél csúnyább már úgyse lehet. Aztán otthagytam az egészet, elmentem ajándékot venni az utódoknak, tolongtam, stresszeltem meg fagyoskodtam egy kicsit, és érdekes, hazaérkezve egészen tetszetősnek találtam a kékesszürke (!) gyapjút. Mutatnék képet is szívesen, csak nem látta véletlen valaki azt a kis fehér kábelt, ami tegnapelőtt még megvolt, és ami nélkül meg vagyok lőve fényképezésügyileg?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?

9 hozzászólás “Addig is

  1. A Ferenc krt-on a volt Grafiti mozival – jelenlegi Apáczay Kiadó szakboltjával szemben van egy ósdi Azúr vegyszerbolt. Szó nélkül és mindenféle magyarázkodás megkövetelése nélkül adnak timsót. :o) Kimérve papírzacsiba.

    Engem a glicerinnel szívattak a patikában, mert kellett a buborékgyártáshoz (színes, tartósabb buborékok lesznek tőle a samponos léből – tényleg) és feltételezték, hogy a két gyerekkel bissssztosssan bombát fogunk otthon gyártani. De azért végül adtak. :o)

  2. Szokás szerint jó történet, legalábbis olvasva.
    Ja, a kábelt látta. Nálunk, a hálószobában legalábbis van egy olyan kábel… Szívesen elküldeném fénypostával…
    Macus

  3. Altair, nagyon köszi, tényleg emlékszem arra a boltra! Be is ugrom vmelyik nap! NA de hogy is van ez a glicerin a buborékhoz dolog? Érdekelne a tuti buborékvíz recept 😀

    Macus, rendes vagy nagyon, azért remélem, a mienk is megkerül – hamarabb, mint hogy a fénypostát feltalálják 😀

  4. el ne menj timsoig odaig, a hozzank legkozelebbi gyogyszertar, ami toletek sincs messze, na attol lepsz meg 3 kapunyit, es ott van egy hatalmas es szurrealis regi azur boltokra hajazo bolt, ha ott nincs timso, akkor sehol:)

  5. Engem meg az recept érdekelne, amely ugyan látszatra nem vált be, de azért valami mégis lett. Lehet kapni információt?
    Mert a gyapjúfestés nagyon érdekel, ez még kimaradt az életemből, van is hiányérzetem rendesen. Meg a családban is, mert ez még annyira hiányzik, mint nálatok a káposztafőzés. :o)

  6. Zazi, a mennyiségeket nem mértem pontosan, de viszonyításképpen annyit, hogy a lábasom akkora, hogy húsz deka fonal tud benne kényelmesen úszni, és ezt kábé háromnegyedig tettem feldarabolt vöröskáposztával. (Ez volt másfél kis fejnyi) Teleengedtem vízzel, és ezt főztem egy órán át, további majdnem egy óráig csak ázott benne a káposzta. Aztán kimertem a zaccot, és beletettem a fonalat. Ez is főtt egy órát (a vizet némileg pótolnmi kellett közben) és még főzés után további egy órát állt benne. Szóval tkp ahogy le is írtam. Ahogy a festős könyvemben néztem, a meleg festés mindig kábé így zajlik, bármivel festesz – mármint növényekkel. HA lenne kedved, szívesen találkoznék veled egy festősession erejéig, csak rajtad múlik. Na és figyu, a csomag nem érkezett még meg? Ha hétfőig semmi, akkor szólj, és reklamálok a postán!

  7. Anyahajó, ha ilyen Azúr jellegű boltba mész, nem néznéd meg, hogy árusítana-e borkövet? csak a kíváncsiság kedvéért. (Hogy lehet-e Mo-n egyáltalán kapni..)

    Én ugyan csak tojást festettem eddig káposztalével, de talán segít a gyapjúnál is: A natúr létől nekem is szürkés lett, mait inkább nézett volna mindenki koszosnak. A lúgosító anyagtól (timsó) zöldeskék, a savasítótól (eset) lilás. Timsót én sem tudtam szerezni,de mivel úgy tűnik, a kémhatás a lényeg, szódabikarbónát tettem bele.. Egyik sem lett intenzív szín, de szép pasztell árnyalatokat adott.. 🙂

  8. És a borkő mire jó? Megkérdezem, persze. Amúgy az ecetes áztatás még hátra van (fixálás miatt), csak azzal megvárom a horgolás végét, ne kelljen végig szagolni.

    Kis update: most, hogy kezd száradni, kis zöldes árnyalatot is vélek felfedezni. Nem csúnya szürke amúgy, egyből Kicsoda jutott eszembe, hogy ő szereti az ilyen színeket hordani. Nekem inkább csak ahhoz képest volt csalódás, hogy viszont a festőlé gyönyörű erős kék volt!

  9. Küldök neked valamit. Nem egy nápolyi dalt, de nézz be a világomba, jó?
    Macus

Comments are closed.