Ranschburg Jenő mondta, hogy az a hat év alatti gyerek, akinek nincsenek állandóan plezúrjai az nem is normális. (Vagy a szülei nem azok – ezt már én teszem hozzá.) Feltételezem, hogy ha ez igaz, akkor nemcsak nálunk van az, hogy a gyerek térdén felül a nadrágok térde is örökké problémás. Azaz szakadt, meg lukas. És akkor jön a nemszeretem elfoglaltság, a foltozás. Szerencsére lánynadrágoknál szárnyalhat a kreativitás!
1. Szükségünk lesz természetesen – farmer esetében – maradék farmeranyagra (esetünkben egy olyan nadrág szára, amiből rövidnadrágot csináltam), valamint kétoldalú ragasztófátyolra. Ezenkívül hímzőfonalra, pamutfonalra, gombokra. Nem használok ezekből mindent, de azért kikészítettem, hogy legyen miből válogatni.
2. A kétoldalú ragasztóból kivágjuk a foltot – pár mm-es ráhagyással. Rávasaljuk a folt anyagának visszájára. A vasaló talpa alatt van a kétoldalú ragasztónak az az oldala, amin a lehúzható papír van.
3. Kivágjuk a foltokat – a pár mm ráhagyás csak azért jó, mert így biztos a széléig fog ragadni a folt. Lehúzzuk a papírt a kétoldalú ragasztóról, és ezzel az oldallal lefelé elhelyezzük a nadrágon ott, ahova a foltot szeretnénk. Rávasaljuk – a vasalót inkább nyomjuk, mintsem toljuk az anyagon.
4. Ha úgy is tűnik, hogy a folt már ott van a helyén, akkor se engedjük megtéveszteni magunkat. Ha így hagyjuk, az első mosás alkalmával leválik a folt. (Khm. Nem hasból mondom.) Körbe kell tehát varrni szépen kézzel, pelenkaöltéssel. Ehhez az egyik oldalon türkiz, a másik oldalon rózsaszín hímzőfonalat használok. A felvarrás akkor esik kézre, ha a nadrág szárát visszahajtjuk.
5. Most jön az izgalmas része: körbehorgoljuk a foltot a pelenkaöltésekbe öltve rövidpálcával. Én úgy csináltam, hogy egy öltésbe egy rp, de ez természetesen az öltés sűrűségétől és a fonal vastagságától függ. Az egyik oldalon színátmenetes fonalat használtam, a másikon pedig a varrás színével kontrasztos egyszínű fonalat.
6. Aztán már csak horgoltam egy virágot, felvarrtam a zsebe alá, közepére gomb került, és kész is. Miért is halogattam egy hónapig ezt a foltozást, amikor annyira szórakoztató volt?
p.s.: megpróbáltam lerajzolni a virág horgolásmintáját, de nem lett túl szép. Nem tudtok esetleg olyan ingyenes programról, amive horgolásmintát lehet szerkeszteni?
Feltűnő, dekoratív, ezért nagy dolognak tűnhet. Pedig a freeform horgolás technikailag nem nehezebb, mint egy bármilyen csipke meghorgolása. Sőt, mivel itt nem tűnik fel, ha az ember valamit félreszámol-félreszúr, még könnyebb is. Csak hozzákezdeni nehéz. Néhány ötlet, hogy könnyebben menjen:
1. Ha épp dolgozol valamilyen mintán, próbáld meg ugyanazt soronként különböző fonalból, a szükségesnél vastagabb horgolótűvel! Ki hinné, hogy ez a részlet ugyanaz, mint ennek a terítőnek a motívumai?
2. Vedd elő a kallódó horgolásaid, és nézd meg, van-e, amit fel tudnál használni belőle. Ez a motívum a 200 horgolt blokk című könyv egyik próbadarabja. Színben passzolt, de túl nagy volt, így visszabontottam majdnem a közepéig. De mert így túl jókislányos benyomást keltett, körbehorgoltam effektfonallal. Máris sokkal izgalmasabb lett.
3. Néha az is elég, ha összefogsz két kontrasztos színű fonalat. Mondjuk soronként más kettő-kettőt. Így még az egyráhajtásos pálcák is viccesebbek.
4. Lépj ki a síkból! Ha bátran szaporítasz egy láncszemsorba, máris fodrokat kapsz. Mindezt úgy is elérheted, ha a már meghorgolt alapon, s nem egy különálló láncszemsoron teszed.
5. Azt sem kell szégyellni, ha valamit elrontottál. Ez a háromszög az egyik első horgolási próbálkozásom. Abból az időből való, amikor még nem tudtam, hogy a szem mindkét szálába kell ölteni – nem is értettem, miért lesz más a végeredmény, mint a képen látható. Takarónak ugyan nem lett volna szép, de egy freeform sálba még külön érdekes is ez a szokatlan felület. Pláne, ha aztán bekeretezed valamilyen érdekes fonalból készült fodorral. (itt épp mohair került a kezembe, de szőrös vagy plüssszerű is szép lett volna.)
6. Bátran tegyél egymás mellé különböző anyagú fonalakat! Itt békésen eljátszik egymással a len, a gyapjú, a műszálas, a mohair, a fényes pamut-műszál. Mivel a freeform darabokat úgyis kézzel mossuk – értelemszerűen langyos vízben – nagy gond a mosáskor sem történhet az anyagmix miatt.
7. Ki mondta, hogy csak horgolhatunk? Egy reménybeli kötött pulcsi darabját is beledolgoztam ebbe a sálba, s hogy ne legyen túl szimpla, a felületére még horgoltam ezzel-azzal.
További részletképeket itt találtok, ezeket nem ismételem. A végeredmény pedig egy kellően széles sál.
A nyaralás nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem – a leggyakrabban hordott ruhnák a vízlepergető túradzseki volt polárbéléssel, és néha még így is fáztunk. Így aztán abból a fantáziaképből, hogy “amíg a gyerekek a kertben rohangálnak, én békésen horgolgatok egy padon”, nem sok valósult meg. Azért a két horgolásból és a két olvasásra elvitt könyvből egyet-egyet befejeztem. Azaz már csak a fonalvégek levagdosásának egy része és a formára szárítás maradt, de majd erre is rászánom magam egyszer.
A szélminta szokásosan az ahogy esik, úgy puffan, lepjük meg magunkat elve alapján készült. 1. Az összehorgolt négyzeteket először körbehorgoltam egy sor kontrasztos színű nagyimintával. (három egyráhajtásos pálca az előző sor lukas részébe, majd egy láncszem. A sarkokon a nagyimintánál szokásos 1 pálcacsoport, három láncszem, egy pálcacsoport a sarokba.) 2. Ezután két sor rövidpálca következik más-más színnel. Amire érdemes figyelni: akkor nem hullámosodik a széle, ha a 3 pálca egy láncszemre, ami összesen négy szem, csak három rövidpálca kerül. Nem kell a szokásos módon fogyasztani, egyszerűn csak az egyik szemnél úgy tenni, mintha ott se lenne és nem kell beleszúrni. 3. A következő kör ismét más színnel: Két egyráhajtásos pálca és két láncszem, amivel átugrunk az alatta lévő sorban két pálcát. A sarkokban bűvészkedünk (hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy pont a sarokszemre jön ki egy kétpálcás egység.), azaz igyekszünk úgy alakítani, hogy a sarkot körülölelje két pálcacsoport, és ha úgy látjuk szükségesnek, akkor kettő helyett három vagy négy láncszemet horgolunk a sarokhoz. Éljen a spontaneitás, a lényeg, hogy szépen kifeküdjön a terítő. 4. Ez az utolsó sor, úgyhogy jól gondoljuk meg, milyen színt választunk, ez eléggé meghatározó az összkép szempontjából. Sötétíteni vagy világosítani akarjuk az összhatást? Élénkíteni vagy semlegesíteni? a minta pedig: Az előző sor két pálcája közé hat egyráhajtásos pálcát öltünk, ezzel alakítjuk a kagylómintát. Amikor ez kész, a következő két pálca közé horgolunk egy rövidpálcát. Ezzel azt a hatást érjük el, hogy az előző sor pálcái egyszer V alakban szétállnak (a kagylóknál), egyszer pedig egyenesen maradnak (a rövidpálcáknál). A sarkoknál két módon alakulhat a minta, lehet, hogy úgy jön ki, hogy a kagyló kerül a sarokra, de az is lehet, hogy a rövidpálca. Nekem lett három ilyen, egy olyan, és bár ez minden, csak nem szimmetrikus, az összhatás szempontjából nincs jelentősége.
Ha pontosításra van szükségetek valahol, csak szóljatok!
Valamikor réges-régen szabályos homokóra alkatom volt. Aztán lett kicsit teltebb homokóra. Aztán elkezdtem bliccelni a felüléseket. Azóta nem hordhatom régebbi kedvenceimet, a “semmi különös” rengeteg színben kapható, alakkövető pamutfelsőket. Tudjuk be ezt is az öregedésnek, és öregedni tudni kell, úgyhogy stílust váltottam. Az utóbbi időben csak olyan felsőket hordok, amelyek nem kötik a külső szemlélő orrára, hogy mennyire szeretem a péksütiket meg a tésztákat mindenféle szósszal, valamint a kerek, szögletes, lyukas és bármilyenmás csokit. Tavasszal csíptem el egy szuper felsőt: pólóanyag (tehát nem kell vasalni!) és tunika szabás. A derekához jár ugyan az öv, meg még gumírozott is, mégis olyan diszkrét. Már a boltban tudtam, hogy meg fogom varrni más anyagból is. Tulajdonképpen csak ez indokolta, hogy kiadjak érte 20 eurot. Jelentem, behozta az árát, alább a bizonyíték, a másolat, amely mindössze 4 euronyi anyagból és két óra ráfordítással készült.
És akkor nézzük lépésről lépésre! 1. Kifordítva látszik a kiindulási darab, amely nagyjából egy téglalap. Igaz, varrtak bele hamis raglánujjat – azért hamis, mert csak az elején van ez a betoldás, a háta tényleg csak téglalap. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, milyen, ha az eleje is az. Nincs jelentős különbség, így maradjunk az egyszerű verziónál. Tehát: végy két téglalap alakú jersey-t (esetemben ez 50×74 centi – 38-as méret). Ezen kívül csak némi gumicérnára lesz szükség, meg ollóra, vonalzóra, mérőszalagra, cérnára, varrógépre. A két réteg szín színre fordítva fekszik a földön, szerencsésebbek esetében az asztalon.
2. Bejelöljük a váll vonalát és a nyakkivágást. Ehhez lásd a következő két képet!
Kinagyítva jobban látszik, hogy a váll szélességére mindkét oldalról 13-13 centit számoltam (az 50 centis oldalon). Hogy kicsit csapottabb legyen, a hosszabbik oldalon fentről két centit mértem. A két pontot összekötve kapjuk a vállvarrás vonalát. A nyakkivágás mélysége természetesen fakultatív, nekem 6 centi középen, de nyugodtan bírna mélyebb kivágást is. Igyekeztem egyformára rajzolni az íveket a két oldalon 🙂 Hátul ugyanezt a folyamatot megismételjük, csak a nyakkivágás kevésbé mély. Ezzel a legbonyolultabb szabási tevélenység végére értünk.
3. a. Levágjuk a váll vonalát és a nyakkivágást is. Ez utóbbinál hagytam visszahajtásra másfél centit, a váll vonalánál nem, ott egyszerűen keskenyen varrtam (boldogok, akiknek van lock-juk).
4. Vállat összevarrjuk rugalmas anyaghoz való öltéssel vagy apró cikkcakkal. A nyakat gombostűzzük és visszaszegjük. Mivel a pólóanyag nem foszlik, elég egyszer visszahajtani és a varrásvonalat úgy placírozni, hogy minél közelebb legyen az anyag vágott széléhez. Fontos, hogy az anyagot varrás közben lazán tartsuk, ne húzódjon, mert akkor fodrosodik.
5. Most jön a dereka gumírozása. Mivel most már felül fix a póló, nyugodtan felpróbálhatjuk, hova esik ideális esetben a derék, hol fusson a középső gumiszál. Ezt jelöljük be gombostűvel (először egy is elég, aztán ha levettük, akkor körbe) Készítsünk elő hat gumicérnadarabot. A hossza jóval kevesebb, mint a derékbőségünk fele, hiszen jócskán nyúlik. Az a cél, hogy kinyúlt állapotban legyen kényelmesen a derékbőségünk fele illetve arra plusz 6-8 centi a könyebb kezelhetőség és a biztonság kedvéért. De majd a fölösleges gumit levágjuk a végén. Ahogy a képen látszik, én nem a cérna helyett fűztem be a gumicérnát, hanem kis cikkcakkal varrtam az anyaghoz. Lehet, hogy nem annyira elegáns, de olyan kezdőknek, mint én tökéletesen megfelel. Mind az elejére, mind a hátára 3 sorban gumíroztam. A gumi vezetésébe bele kell jönni – ezért nem rossz egy próbadarabon gyakorolni -, de nem boszorkányság. S bár ezúttal nem sikerült teljesen egyenesen, egymással párhuzamosan vezetni a három sort, a végeredményt ez nem rontja le. Anyagot választani tudni kell, ugyebár, egy nagyon mintás pólón nem látszanak a kis hibák.
Az egyszerűség kedvéért lefényképeztem, hogy milyen cikkcakk vált be a gumírozáshoz.
Így néz ki a színén.
6. Most van előttünk egy vállban összevarrt, derékban gumírozott valami, ennek most kimérjük az ujja nyílását. Nekem 16 centi lefelé a válltól mérve mind az elején, mind a hátán. (lásd fent a rajzomat) Kb 8-10 mm-t visszahajtottam, legombostűztem, s ezt a részt letűztem. Másik oldalon ugyanez a procedúra.
Ekkor érdemes közbeiktatni egy próbát, hiszen még nincs összevarrva az oldala, azaz nincs veszve minden. Nézzük meg, hogy ha a jelenlegi tervek szerint marad az ujja (gombostűvel jelöljük), akkor kényelmes-e belebújni, nem látnak-e be (belátnak-e eléggé – kinek mi a cél). Ha minden rendben, akkor jön az oldal összevarrása, ha nem, akkor a korrigálás.
7. Varrjuk össze az oldalakat, szín színre, itt se kell tisztázni, csak egyszerűen rugalmas öltéssel vagy apró cikkcakkal varrunk.
8. Az alját is felhajtjuk (papírforma szerint ikertűvel, de én ezt hanyagoltam, továbbra is a rugalmas anyaghoz való öltést használtam egy sorban), majd felpróbáljuk a kész tunika-pólót, keresünk egy keskeny övet, és rettentően boldogok vagyunk, hogy van egy szuper saját készítésű darabunk.
9. Kimegyünk a játszótérre és bezsebeljük a dicséreteket.
Sok sikert a kipróbáláshoz, és ha valami nem érthető, szóljatok, amint gép előtt vagyok, válaszolok. (Ha tudok)
Kezdő horgolók is bátran nekiállhatnak ennek az egyszerű, de szellemes kis darabnak, amelyet Szentpyr óta kacagánynak nevezünk. Mivel minden gyerek és minden fonal más és más, ezért a készítés alapelveit írom le, aztán mindenki saját igényeinek megfelelően átírhatja. Do kacagánya maradék pamutfonalakból készült, Catania és ehhez hasonló vastagságúakból 3,5-ös tűvel. Do 110-es vagy 116-os ruhákat hord egyébként, alkata vékony és hosszú. A kacagány szabásmintája nagyon egyszerű, egy téglalapot horgolunk – később ezt horgoljuk össze és szegjük körbe.
A méretvétel úgy történik, hogy a gyerek kétfelé kitárja a kezét, mi pedig mérőszalaggal megmérjük azt a szakaszt, ahonnan és ameddig a kacagány ujjának érnie kell. Do most alszik, úgyhogy csak emlékezetemre támaszkodva mondom, hogy neki könyöktől könyökig mértem 60 centit. A mért hossz lesz a kacagány hosszabbik oldala.
Mivel én végig egyráhajtásos pálcákkal dolgoztam – tehát nem csipkemintával -, nagyon egyszerű dolgom volt, még a horgoláspróbát is kihagyhattam. Egyszerűen horgoltam egy 60 cm hosszú laza láncszemsort, majd minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca került. A további sorokban is pálcára pálca – tényleg ideális darab kezdőknek. Hogy ne unjuk el vagy hogy hozzám hasonlóan fel tudjuk használni maradék fonalainkat, időnként színt váltunk. Az új szín bevezetésekor a régi szín fonalvégét “útközben” eldolgozzuk.
Addig haladunk így, ameddig el nem érünk egy sűrű erdő közepébe. Azazhogy itt újra egy mérés, sőt inkább próba szükséges. Helyezzük a téglalapot a gyerek hátához, s próbáljuk az ujjánál összefogni. Ha átéri az ujja szélességét a hónaljnál is és kényelmesen (!) bele tud bújni, akkor megfelelő a méret, le lehet állni az egyhangú sorok horgolásával. Do esetében egy 22 centi lett, tehát az eredmény a meccs félidőjében egy 60 x 22 centis téglalap. Ha erősebb testalkatú a leendő kacagánytulajdonosnő, mint Do, akkor ez simán lehet 25-28 centi is, mindenképp érdemes rápróbálni vagy legalábbis összemérni egy bő szabású, a gyerkőcre éppen jó pulcsival.
Ha megvagyunk a téglalappal, akkor hosszában kettéhajtjuk és a hajtásnál két szélétől befelé összehorgoljuk (színt színre hajtva, hogy aztán az összehorgolás majd ne látszódjon a kifordítás után.). De vigyázat, nem végig horgoljuk össze, csak az ujja hosszának megfelelő szakaszon mindkét oldalon. Ezt is lehet ellenőrizni egy pulcsin – ha esetleg titokban szeretnénk készíteni a kacagányt. Do esetében mindkét oldalon 11 centis szakaszt horgoltam össze.
És most jön az izgalmas rész, a díszítő fodor! A kezdők mostanra már annyira tudják az egyráhajtásos pálcát, hogy lefekvés után csukott szemmel is úgy érzik, mintha a kezük pálcákat horgolna. De a biztonság kedvéért most még egy nagy adag jön 🙂
Kétféle fodrot készítettem, az egyik fajta az ujja végét díszíti, a másik a középső részt körbe. Mindkettőt úgy készítjük elő, hogy rövidpálcákkal horgoljuk körbe a fodrosítandó részt. Nézzük előbb a középső részt!
Itt könnyű a dolgunk, hiszen minden pálcába egy rövidpálcát öltünk, a téglalap össze nem horgolt részein körben haladunk. A következő sorban pedig minden pálcába három vagy négy pálcát horgolunk. Az én verziómban ezek egyráhajtásos félpálcák, de erre csak azért volt szükség, mert sima egyráhajtásos pálcával horgolva nem lett volna elég a fonalam. (Így is csak vagy 1 méter maradt, mire körbeértem). Ha körbeértünk, szép fodros szegélyt láthatunk magunk előtt, és miután elégedetten megszemléltük, elvarrjuk a szálat.
Most jön az ujja végén lévő fodor: Ismét körbehorgoljuk rövidpálcákkal a szegélyt. Most annyival van nehezebb dolgunk, mint az előbb, hogy itt nem a pálcák tetejébe tudunk ölteni, hanem a magasságába. Én úgy szoktam, hogy a pálca magasságába mindig két rövidpálcát öltök, tehát kétszer annyi rövidpálca, mint ahány sor volt a horgolásban. (Ha nem érthető, szóljatok!) A második sorban pedig: minden pálcába három pálca majd három légszem. Ezt ismételjük, amíg körbe nem érünk. A másik ujjánál ugyanez a procedúra még egyszer. Ekkor elvarrjuk a fonal végét, majd megcsodáljuk a kacagányunkat!
Természetesen ilyenkor lehet még díszíteni kis virágokkal, hímzéssel, mindenfélével. Mivel Do kacagánya már így is elég tarka, én most már nem feltétlenül akarom ezt fokozni, de persze ha ő kívánja, teszek még rá egy-két virágot.
Az egész darab elkészítése nekem nagyjából 4 óra volt – csak kicsit széthúzva 🙂 – szóval még lazán elkészülhet karácsonyig! S hogy mennyi a fonaligénye? A mérlegem épp a mosogatógépben tisztálkodik, szóval csak tippelek, de 15 dekánál biztos nem volt több.
Ismét freeform horgolásra adtam a fejem. Igen, ez valahogy elszánást igényel nálam, hiszen azt jelenti, hogy egy ideig nem egy gombóc fonal lesz elől, hanem egy egész kupac különféle színű és fajtájú, szóval némileg kaotikus állapotokat idéz elő. Meg munka közben is – ellentétben a normál horgolással – nem lesz egyre könnyebb és automatikusabb, hanem inkább egyre nagyobb szellemi erőfeszítést igényel, ha nem akarom ismételni magam (illetve a mintát). Na de volt egy ígéretem Ahamának, akitől kaptam egy csodaszép törtfehér mindenest, és aki cserébe egy freeform technikával készült előlapú táskát kért. Mivel nagyon szeretem a cserekereskedelmet, örömmel belementem, még ha kicsit izgultam is, mert hát Ahama varrni is jobban tud nálam, a fonalhoz is ért, szóval a beégés esélye nem kizárható. Nyitva hagytam azt a kiskaput, hogy ha nem lesz elégedett a végeredménnyel, akkor a hagyományos úton átutalással egyenlítem majd ki a számlát. Na de egyelőre egész jól haladok, és munka közben ismét magával ragadott a lendület, így gondoltam, fényképezem az egyes lépéseket (főleg az elején), hátha valakit érdekel, hogy készül. Amit a képek nem mutatnak: állok a fonalaim előtt és nézelődöm. Mi minden van készleten a tervezett színvilágból? Hogyan mutatnak egymás mellett az árnyalatok? És hogyan fognak viselkedni egymás mellett a különböző összetételű fonalak, ha kimossuk a kész darabot? Most narancs-piros-lila árnyalatokat válogattam össze, akril és főleg gyapjú-akril minőségben. Egyelőre 6-7 szín van elől, de még van ráadás is, meglátjuk, hova illik majd a különlegesebb textúrájú narancsos fonalam, ami egy gombolyagon belül is nagyon változatos vastagságú és kinézetű. Na de végre képhez: Ahogy látható, egy sötétnarancs amorf alakzatot horgoltam. Ilyen úgy lehet létrehozni, ha a kezdő láncszemsorra nem egyforma pálcákat horgolunk, aztán később nem horgoljuk le teljes sort, vagy épp újabb láncszemeket készítünk, hogy hosszabb legyen a sor. Amikor kedvünk támad, akár körré is kapcsolhatunk egy időközben keletkezett láncszemet, és aztán körben folytathatjuk a munkát. Szóval nincs szabály és nem lehet hibázni! Aztán bekapcsolunk valahol egy másik fonalt, esetünkben a világosabb narancsot és azzal is horgolunk. Mondjuk körbe, mondjuk rövidpálcát, de igazából bármilyen lehet, és itt is nyugodtan szabálytalankodhatunk. Amire figyelni érdemes – legalábbis ha táska a céltárgy -, hogy maradjunk síkban, szépen feküdjön ki a “cucc” – ezt pedig a megfelelő szaporításokkal tudjuk elérni. A második narancssárgás körben néhol közbeiktattam láncszemíveket. Ezek nagyon jól mutatnak majd, amikor elütő színű háttér elé kerül a kész horgolmány. Itt már látszik, hogy a láncszemíveket jó bőven megtöltöttem rövidpálcákkal, hogy valóban ívesek legyenek. Ez a kép pedig arra példa, hogy amikor egy ilyen méretű alap megvan, és bakapcsolunk egy új színt, akkor már abszolút szabadok vagyunk. Körbemehetünk egy színnel vagy épp nem, horgolhatunk körben és sorokban, sima szemeket vagy éppen csipkemintákat, ahogy tetszik. Ha épp egy kicsit kevésbé sikerül síkban mardni, az se baj, mert egy későbbi sorban lehet még korrigálni. Meg az a szerencse, hogy sok freeform horgolt cucc szándékosan lép át térbe, úgyhogy semmiképp nem ronthatjuk el. Legfeljebb azt mondjuk a végén, hogy szándékosan így akartuk! Itt pedig már szeretném demonstrálni Ahamának, hogy a dolog jó úton halad, már vagy két tenyérnyi horgolás kész van :D. Néhol nagyimintát horgoltam, mert ezekkel az árnyalatokkal szerintem nagyon dekoratív, máshol egyéb csipkét. Az a hosszúkás fura színű izé, ami sötétlilával van körbevéve, pedig külön készült egy piros és egy lila szál összefogásával, és utólag kapcsoltam hozzá a fő részhez, majd aztán készült köré a sötétlila háló.
Hát így megy ez nagyjából. Pontosabb leírást nem is lehet ehhez a műfajhoz adni, pont ez a varázsa, hogy mindenkinek magának kell megküzdenie a színekkel és mintákkal. Folyt.köv. – ahogy haladok.