Emlékeztek a slappkalapra és az elszántságomra, hogy ezt az igen érdekes alapanyagot, a papírfonalat kipróbálom? Néhány nappal a poszt megírása után valóban beszereztem két tekercs raffiát és belevágtam. 6-os horgolótűt használtam meg az idegeimet, amelyek a horgolás közben erősen lerongyolódtak. A végeredmény tetszetős, elég stabil tálkácska, de nagyon lassú muzsika és kézgyilkos ez az alapanyag. Persze a nyáron Spanyolországban látott dróthorgoláshoz képest valószínű még mindig könnyebb, de akkor is. Én személy szerint felvezettem a not to do listámra ezt az alapanyagot/ módszert. Ami nem is rossz egyébként, minden olyan dologért hálás vagyok, ami erre a listára felkerül, mert már így is túl sok hobbim van. Múltkor fonalas lányokkal elkezdtük számolni, hogy ki mit szeret vagy szeretne kipróbálni hobbi szintjén és kevesen álltak meg tíz alatt. És ti hogy álltok ezzel?
Sziasztok, üdv ismét itt a nagy blogvakáció után! És ha már nyaralás miatt szüneteltek a bejegyzések, akkor úgy illik, hogy valami ezzel kapcsolatos legyen az első poszt témája. Bár nem terveztem, de úgy hozta a feledékenységem, hogy fonalat is teszteltem. Az eredmény értékéből levon, hogy sajnos nem tudom pontosan, hogy milyet. Meg tudom magyarázni!
Az egész úgy indult, hogy nyaralás előtt beszereztem egy szalmakalapot, azaz egy annak kinéző tárgyat. Alaposabban elolvasva a címkét kiderült, hogy a kalap anyaga 100% papír. Lelkes voltam, mert már régóta figyeltem a boltokban a különféle márkák papírfonalait, de mindig volt bennem némi kétely, hogy érdemes-e ilyenből táskát horgolni, ami azért ki van téve egy-egy esőnek is, hiába nyári táska. Mondjuk még ekkor sem gondoltam, hogy ezen a kalapon tesztelem le a papírfonal vízállóságát. Aztán amikor a tengerparton is szalma-, azaz papírkalapban ücsörögtem és rám került a gyerekfelvigyázás sora, akkor elfelejtettem levenni a kalapot és ebben mentem a vízbe. Nem szándékoztam úszkálni, mert ugye gyerekfelvigyázás, nagy hullámok. De sajnos a nagy hullámok nem így gondolták, úgyhogy egyszer csak azt vettem észre, hogy víz alatt vagyok, sós vizet nyeltem és két dolgot nézek: hogy megvan-e az imént még mellettem álló gyerek, meg hogy rajtam van-e még a szemüvegem. A kalap tizedleges volt ebben a pillanatban, de azért bónuszként az első kettőhöz, azt is sikerült megmenteni. Szegény kalap eléggé szánalmas állapotba került és ahhoz képest, hogy milyen meleg volt, igazán sokáig száradt, majdnem egy napig. Száradás után eléggé csoffadt lett szegény az eredeti klasszikus széleskarimájú fazonjához képest. Beletörődtem, hogy a nagy nehezen talált csini kalapom három napig tartott, és felvettem a rinocéroszbőrt és hordtam csoffadtan, mert minden jobb, mint a napszúrás. Persze már nem óvtam annyira, mint előtte, beraktam táskába, összehajtogattam, ilyenek. És egyik nap megjegyezte az egyik vendéglátónk, hogy mennyire különleges a kalapom fazonja. Hát, mondom, slappkalap, ilyen lett, elázott. Dehogy slapp, tényleg különleges, mondta ő, és onnantól megint büszkén hordtam. Egyébként tényleg előnyére vált a gyűrögetés, végül akár még valami angol lóversenyre is elmenne a kalapköltemények közé.
A lényeg, hogy bár fogalmam sincs, milyen márkájú papírfonalról van szó, azért a papírfonalakról úgy általában sikerült egy első benyomást szereznem. Valamivel egész biztosan kezelve van, mert ráspriccelő víz, izzadás nem árt neki. Igen jól meg kellett dolgozni vízzel, hogy tényleg átnedvesedjen – ekkor viszont nehezen száradt. Száradás után kicsit csoffadtabb lett érzésre, tehát tartását vesztette, viszont például egy szatyor esetében ez nem lett volna nagy baj. A másik tulajdonsága, hogy lehet manipulálni az alakraszárítást és aztán elég jó eséllyel úgy is marad. Szóval izgalmas alapanyag és ezután a kis baleset után igazán kedvem támadt kipróbálni a papírfonalakat. Ti horgoltatok, kötöttetek már papírfonalból? Ha igen, melyik gyártó termékéből és hogy vált be a kész darab?
