Nem akarom megszámolni, hányszor futottam neki a kötéstanulásnak. Az eredmény egész mostanáig elkeserítő volt. Ha ment is, csak döcögve és azt végképp nem értettem, hogy képesek mások szeretni a kötést. Az első kivétel talán a Citron kendő volt, bár annak a mintája nem nagy kihívás és még így is vagy fél évig ültem rajta. Július óta viszont minden más. Úgy kezdődött az egész, hogy Kutas-Keresztes Ági még a minta írása közben mutatott fotókat a készülő kendőről. Annyira megörültem, hogy végre egy kendő, ami elég egyszerűnek látszik ahhoz, hogy az első csipkekendőm legyen – látszólag simákból és fordítottakból állt, néha egy-egy lyukmintával. Akkor persze még nem látszott a szélcsipke…
A tesztre végül jelentkeztem is, meg nem is, de igazából nem. (Azaz annyit írtam, hogy milyen jó is volna, de ugye a szélcsipke miatt nem merek belevágni.) Aztán a lányok a tesztelő csoportból rábeszéltek, hogy igen, csináljam, menni fog. A dologban csak annyi volt a hiba, hogy vagy 10 napig nem léptem be a teszt rav-os fórumába, úgyhogy erről a rábeszélésről nem tudtam, a teszt pedig már futott. Így nagyjából egy hetes késéssel tudtam meg, hogy igen, mégis megkötöm ezt a kendőt, mégpedig határidőre, két hét alatt. Utólag azt mondom, jó, hogy nem tudtam, mibe vágok, mert kis kezdő kötőnek egy ekkora kendő jócskán több idő lenne kényelmesen készítve. De ha már ugrottam, már kitartottam, vagy mondjuk inkább így: kitartottunk családilag. Július 16. után ugyanis lehúztam otthon a redőnyt: munka után kötöttem, amennyit tudtam, esetleg némi vacsorát adtam a családnak, de azt se mindig én, aztán fektetés után még mindig kötöttem úgy általában éjfélig, aztán amikor két napig szabin voltam, akkor egész nap kötöttem. Kötöttem szünet nélkül, kivéve, amikor bontottam. Azóta azt is tudom, hogy a bontás is külön művészet, azt is tanítani kéne, mint a sísuliban az elesést. Ezúton jelzem, örömmel vennék különórát csipkekötés bontásából, mert a dolog bár megy valahogy, de inkább rosszul, mint jól.
A képek alapján azt hihetné a gyanútlan olvasó, hogy hibátlanul megoldottam a feladatot. Sajnos ez csak részben igaz. A kendő időre elkészült és meglehetősen hasonlít az eredetire. Van azért a kendőtestben egy hiba és a csipkeszegélyben is egy olyan, ami miatt minden picit eltolódott. De a végén, amikor a bontással egy hibát javítottam és két újat csináltam, már tényleg csak a túlélésre mentem. Persze a hibák, amik miatt akkor kötés közben falra másztam, a kész kendőn egyáltalán nem tűnnek fel. Az csak libeg a szélben és puha és könnyű és egyszerűen gyönyörű. A következő alkalommal meg majd már tökéletesen sikerül, ebben biztos vagyok.
Azért még a paraméterekről is néhány szó:
A minta a Fairy Meadows Kutas-Keresztes Ágitól, a fonal Schoppel, Zauberball 100, Blaukraut bleibt Blaukraut színben. 3,5-ös tűt használtam, így a végső méret olyan nagy lett, hogy a csipke alja a derekamig ér. A minta annyira aprólékos és mindenre kiterjedő, hogy tényleg viszonylag kis kötéstudással is követhető, a különleges öltésekhez pedig oktatóvideókat is tartalmaz.