Ha kinézek a dolgozószobám ablakán, élénkkék eget látok élesen elkülönülő fehér bodorfelhőkkel, a fa, amelyet a borostyán teljesen benőtt, élénk sötétzöld, az épp rügyező fa ágain világoszöldek a pamacsok, az aranyvesszőbokor pedig vidám sárga. Minden színes és már nagyon hiányzott ez a dőzsölés a szememnek a hosszú tél után. Milyen fura, hogy a még a szürkeségben elkezdett kékes-lilás fonásom akkor igazi színbombának számított, most pedig egészen kis visszafogottnak tűnik! A kék és lila szöszben tejprotein részek is voltak, és az egész picit fátyolossá tette a kész fonalat.
Ilyen volt lánykorában:
Még gondolkozom, hogyan találhatná meg élete értelmét. Az biztos, hogy szőni szeretném, ezért is fontam lace vékonyságúra és ezért nem cérnáztam. Natúr és tűzvörös felvetésekre megyek most a tavasszal, mindkettőbe illene, és mindkettőnek nagyon más hatása lenne. Sejtem, hogy az előre tervezésnek nem sok értelme van, majd meglátjuk, mit hoz az a nap, amikor ott leszek a szövőszék előtt.
Ennek a fonalnak története van. Egy gyapjúnapon szokásomhoz híven Vég Anettnél bevásároltam fonnivalóból, meg csináltam pár fotót is csak a hangulat megörökítése kedvéért. Otthon aztán, ahogy nézegettem a képeket, megláttam Anett standjánál egy csodás szöszt, kék-piros-fehér, valódi tengerészhangulat. Hogy nem vettem észre ezt ott helyben, amikor ez annyira az én színem? Végül megbeszéltem Anettel, hogy félreteszi nekem legközelebbi találkozásunkig, így mégis hozzám került a kicsike. (Köszi, Anett!)
A megfonás már nem ment ilyen gyorsan, volt előtte pár dolog a to do listán, végül pedig amikor sorra került volna, valahogy nagyon nem voltam fonós passzban. Az elején rettentően szenvedtem ezzel a gyapjúval, rossz volt a rokka beállítása, de nem tudtam rájönni, hogy mi a baj, valahogy nem jött össze a kívánt vastagság, hol szakadt, hol túl vastag lett a szál. Félbehagytam, aztán jött a karácsony, a rokka a fenyőfa mögé szorult, január közepéig nem fértem hozzá. Aztán még mindig kerültem, nem akartam több kudarcélményt. Végül februárban jött az áttörés, hirtelen elhatározásból nekiültem és csodák csodája, minden gond nélkül megfonódott a kezeim között ugyanaz a szösz, amivel előtte szenvedés volt dolgozni. Csakhogy ennyi idő pont elég volt arra, hogy elkeverjem, hogy melyik részét szántam a gyapjúnak az első és melyiket a második szálhoz, ebből pedig az lett, hogy az egyik spulnin sokkal hosszabb szál volt, mint a másikon. A cérnázáskor azt vettem észre, hogy még az egyik félig tele van, amikor a másik teljesen lefogyott. Szerencsére volt még otthon szintén Anettől egy szivárványos szösz, abból kioperáltam a piros és a kék-lila részeket és abból fontam másik szálat. Ez is két lépésben történt, a szemmértékem teljesen elhagyott ennél a projektnél. Mindegy, a lényeg, hogy elkészült két motring fonal, az egyik klasszikus tengerészszínű, a kisebb másik pedig pici lilát is tartalmaz. Ha akarom, együtt is fel lehet használni, de ha mégsem, akkor a lilás rész egy másik, már meglévő sk fonalhoz is megy. Szóval ebből még akármi is lehet.
Vég Anett festése, gyapjúnapi beszerzés volt az a csodásan puha merino szösz, amiből ez a kicsit vastagabb DK fonal készült. Ahogy az már lenni szokott, nem nekem, hanem PIF ajándékként. Kevés mesélnivaló van róla, inkább nézzétek, hogyan kombinálódnak a különböző árnyalatok a cérnázás hatására.
Volt egy időszakom, amikor kéket hordtam kékkel, esetleg bézs-drapp-barna-natúr színekkel. Nem volt az annyira unalmas, mint így hangzik és bár nem gondolom, hogy hamarosan visszatérnék ehhez a korszakomhoz, de azért néha még most is elcsábulok a színvilágra.
A szösz Vég Anett festése, a legutóbbi gyapjúnapon került hozzám. Egyágúra fonva még eléggé darabos, de kétágúként már szép lassan, fokozatosan jönnek az átmenetek. Adja magát, hogy egy fiúcowl készüljön belőle, de mert szerintem K. nem nagyon tudja elképzelni a gombolyag alapján, hogy hordaná-e a nyakmelegítőt, így egyszerűen csak találomra megkötöm és majd reménykedem.
Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.
A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.
Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.
