Posts Tagged with Judit szövőműhelye

Népies stílusú szőttes

12 hozzászólás Népies stílusú szőttes című bejegyzéshez

Ez a sálnak indult szőttes volt az első takácsmintázásom Judit szövőműhelyében. Elég sokáig tartott, mire kirojtoztam, és ez nem véletlen. Amennyire tetszik másokon egy vajszínű, natúr kendő, annyira nem tudom elképzelni, hogy én hordanám. Elajándékozni mégsem akartam, pont azért, hogy az első megmaradjon összehasonlításként. Ott lapított a szekrényben azóta is és várta az ihletet.

Az a szerencséje, hogy az új lakásba nem fért be a régi négyzet alakú asztalunk, ahhoz ugyanis arányaiban nem passzolt sehogyan sem. Ehhez a kisebb hosszúkáshoz már sokkal jobban megy, így végül asztali futóként végezte. Picit népies lett ezzel a zöldes fonallal, emiatt se vagyok boldog 100%-osan. És úgy egyáltalán, a gombolyag sokkal inkább nézett ki mályvásnak, mint zöldesnek (Zauberball átmenetes zoknifonal), de valahogy úgy alakult, hogy mégis a zöldből került több a sálba. A képen a középső mályvás csík egy talán Ninathread maradék, ezzel probáltam menteni a menthetőt.

Nem mondom, hogy nem tetszik, mert úgy egyébként játékos a szimmetriája, izgalmas a színek változása, meg szőni jó volt, nem terveztem túl és kísérletezgettem is közben, szóval jó érzésem kapcsolódik hozzá, ha ránézek, de nem a végeredmény kinézete miatt.

A széle valószínűleg a fonalak különböző vastagsága miatt elég hullámos lett, de erre mondjuk nem vagyok háklis, végül is nem eladásra készítek.

A fonalakat legjobb tudásom szerint felidézem:

  • A natúr Drops Lace
  • A zöldes-mályvás átmenetes Zauberball Teezeremonie
  • a mályva egyszínű szinte biztosan Ninathread lace, de azért mérget nem vennék rá.

Nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy a hézagos posztolási szokásaim és a blogkorszak vége ellenére maradt-e még itt valaki, aki olvas. Ha írtok egy kommentet, nagyon megköszönöm, csaerébe ígérem, hogy a következő poszt is már készülget.

 

Selyemsál

4 hozzászólás Selyemsál című bejegyzéshez

A múltkori szövésem után elég nyilvánvaló volt, hogy a férjem is szeretne magának sk szőtt sálat, így a februári alkalmat Judit műhelyében neki szenteltem. Nagyon nehéz fényképezni a selymet, mindig becsillog, de hát ami a fényképen a hátránya, az az életben az előnye. Csodás fénye van, előkelő, de a színe miatt mégis diszkrét. Antracit selyemfelvetésben türkiz és kétféle szürke selyemfonalak, Csak kevés minta, a nálam szokásos hajszálcsíkozás és hármas szélesebb csíkok. Férfisálba nem is mertem ennél többet tenni. Ennek most nincsenek rojtjai, varrógéppel szegtem el a két végét.

Persze ennek is sztorija van: szépen félretettem a sálat, hogy majd lassacskán megcsomózgatom. Kábé a negyedénél voltam, amikor elutaztam hétvégére, és pont ekkor durva mínuszok jöttek. Amikor hazajöttem, a reptérről egyenesen családi vacsorára indultam, ott találkoztunk mind, mi öten és a selyemsál. Hát mert hideg volt. És mondjuk jogos, kábé 10 nap van az évben, amikor sálhordásra indító hőmérséklet van – értsd mínusz 5 fok alatt – néhány hiányzó csomó nem lehet akadály. Úgyhogy hazaérve gyorsan eldolgoztam inkább varrás útján, mielőtt így apránként lebomlott volna a nagy mű, és másnaptól már legálisan lehetett hordani. Mit ne mondjak, sikere volt. Szóval jelen fotó csak megtévesztés, valószínű az első és utolsó alkalom, hogy felvehettem ezt a szépséget.

Első szövésem

6 hozzászólás Első szövésem című bejegyzéshez

Júliusban hosszú-hosszú vágyakozás és tervezés után eljutottam Judit szövőműhelyébe. Azért is tartott sokáig eljutni ide, mert hétvégén időpontot kapni nem könnyű, de ez csak a külső ok. A belső ok az volt, hogy nehezen engedtem meg magamnak még egy potenciális hobbit – van már elég így is. És hát igen, jól sejtettem, nem volt elég a kipróbálás. Azóta már voltam egyszer szeptemberben is szőni és még bőven van terv a fejemben.

De ha már hobbihalmozás, azért a szövésnek mégis van előnye a többi hobbimhoz képest. Mivel ezt nem otthon csinálom, ezért egy-egy napot ennek a tevékenységnek dedikálok, és az egy nap alatt valóban elkészül egy “termék”, általában stóla vagy sál. Otthonra marad még a rojtozás, de azért ez nem olyan sok és valahogy nekem sokkal kellemesebb, mint a fonalelvarrás a horgolásban.

Ezt a sálat hajszálvékony pamutfonalból szőttem nagyon egyszerű mintával. Volt A színnel egy egyszínű rész, aztán A és B színnel csíkozva, aztán B színnel egy nagyobb egyszínű, lezárásként pedig három csík A színnel. Juditnál egyébként hihetetlen szofisztikált mintájú kendőket is szőnek a lányok, de természetesen ezt hónapokig, évekig kell gyakorolni, amíg idáig eljut valaki. Azért az egyszerűség nekem kifejezetten tetszett is, és nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.

Amikor megtudtam, hogy királykék és fűzöld felvetések vannak szabadon, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem magamnak fogok szőni. Először anyukámnak szerettem volna, de ő nem szerette volna, így ideiglenesen hazahoztam. Nézegettem, csodáltam, aztán egyik sógornőm megjegyezte, hogy neki eléggé tetszik, így most majd ő kapja meg, hozzá tényleg illenek ezek a színek.

A szövés mágikus, de tényleg, nagyon egyszerű mozdulatokkal és egy adag monotóniatűréssel lassan, milliméterenként születik a sál. A színe sosem olyan, mint a két fonal színe, hanem a felvetés és a beleszőtt fonal színe keveredik és néha, mint itt a lila részen, szabályosan irizál, vibrál. Most nem áradozom többet, nézzétek meg a közeli képeket, szerintem fantasztikus a színek játéka!