Ennek a nyárnak a fénypontja számomra két szövős nap volt Judit műhelyében. Az első napon takácsmintáztam, erről még majd írok hosszabban egyszer. A másodikon egy kis vászonszéken szőttem mentaszínű felvetésben. A sorrend így tökéletes volt: a mintázásban annyira kifáradtam fejben, hogy a második napon örömmel vetettem bele magam a gépies vászonszövésbe, amikor csak dobálja az ember a hajócskát jobbra-balra.
Már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy ebben a felvetésben egy barátnőmnek szeretnék sálat készíteni búcsúajándékul. Mindketten elhagyjuk Bécset, csak ő négy hónappal később, mint én. Nem tudni, mikor találkozunk legközelebb, így szerettem volna, ha valami emléke marad a közös időnkről. Mivel ez a visszafogott szürkéslila nagyon jól áll neki, így ezekben a színekben gondolkoztam és a próbaszövéskor kiderült, hogy tényleg jól működik a menta felvetésben is.
A sál nagyobbik fele, úgy 65%-a a sötétebb árnyalattal egyszínű lila, aztán jön egy kettes váltásos szakasz a világossal és a sötéttel, majd csak a világossal egy blokk és az egészet egy keskenyebb, kb 10 centis sötét sáv zárja le. Semmi hókuszpókusz, de felvéve minden pont jó helyen van, remekül sikerültek az arányok. 185 cm volt a székről levéve plusz a rojtok.
