Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with gyerekkönyv

Az 50 könyves kihívás félidejében

2016-07-135 hozzászólás Az 50 könyves kihívás félidejében című bejegyzéshez

Nemrég beszélgettem egy blogos barátnőmmel, és megemlítettem neki, hogy mennyire tetszik nekem ez az 50 könyves kihívás. Na de hogyhogy nem írsz róla akkor a blogban? – kérdezett vissza, és milyen igaza volt. Mivel sokan vannak, akik főleg nyári szabi alatt tudnak olvasni a legtöbbet, ez a tökéletes pillanat mesélni az idei évben felfedezett könyveimről.

A kihívás egyébként 2015-ben volt népszerű, én ezt is, mint sok mást, csak fáziskéséssel fedeztem fel magamnak. Az a lényege, hogy egy év alatt meghatározott szempontok alapján 50 könyvet kellene elolvasni. Azzal első pillanattól tisztában vagyok, hogy 50 könyv számomra nem reális, pláne, hogy egy trilógiának is benne kell lenni. De szerencsére már nem vagyok az iskolapadban, hogy bárki leejnyebejnyézne, ha csak negyvenig jutok. Ha egyáltalán, mert félidőben az állás mindössze 18 könyv. A kihívás listáját itt találjátok egyébként.

Azt a stratégiát választottam, hogy azt olvasom, amit amúgy is szeretnék, és amikor kész vagyok, megpróbálom a lehető legelőnyösebb kategóriába helyezni, azaz abba, amibe nehezebb passzolót találni. Így például Bánk Zsuzsa első könyvét, az Úszót nem a “Női szerző” kategóriához rendeltem hozzá, hanem a “Népszerű szerző első műve” kategóriához.

schwimmer

És akkor már rögtön bele is vágok a közepébe: Hogy mennyire népszerű szerző Bánk Zsuzsa? Bevallom, én nem ismertem egész addig, amíg egy német anyanyelvű, Hollandiában élő barátnőm rám nem írt egy rejtélyes mondatot: Olvastál valamit Bank Szuszától? (Nincs könnyű dolguk a külföldieknek a magyar nevekkel) Aztán amikor visszaírtam, hogy nem, akkor pár hét múlva, pontosan a szülinapomon befutott egy kis csomagocska, benne az Úszó című regény – természetesen németül, ami egyébként a könyv eredeti nyelve. Tehát német nyelvterületen ismerik, a Frankfurti Könyvvásáron díjat is kapott, ez azért többet mond, mint hogy én pont nem ismertem. Biztos, hogy ezek után a többi könyvét is el fogom olvasni.

Ezt a regényt vittem magammal a nyaralásra, habár tudtam, hogy nem épp vidám olvasmány. Az elbeszélő egy nő, aki kislányként teljesen váratlanul apjával és testvérével magára marad, amikor anyja búcsú nélkül disszidál. A család ekkor elindul otthonról és hol egyik, hol másik rokonnál húzzák meg magukat. Van ahol csak rövid ideig maradnak, máshol évekig. Minden bizonytalan, a gyerekek teljesen gyökeret vesztve élnek, eközben próbálnak megbirkózni azzal a ténnyel, hogy az anyjuk képes volt elhagyni őket, az apjuk pedig – hogy emiatt-e vagy amúgy is – depresszióban és teljes apátiában éli a napokat egymás után, cél nélkül. Nem lövöm le a poént, olvassátok el, nagyon szép könyv, még ha tényleg szomorú is és hűen visszaadja a kommunista Magyarország, ezen belül is a vidék hangulatát anélkül, hogy nagyon sok történelmi konkrétumot említene.

Az „egy könyv, amit egy barátom ajánlott” kategóriában Irvin D. Yalom A Schopenhauer-terápia című könyvét indítottam. Évekkel ezelőtti ajánlás volt egyébként, valószínűleg csak azért most érett be, mert a pszichodráma képzésben, amit már évek óta csinálok, januárban léptem egy szinttel feljebb, azaz előtte kellett hoznom egy döntést, hogy igen, ezt akkor tényleg komolyan gondolom és ezzel szeretnék foglalkozni.

schopenh

A könyv egyébként remek választás akkor is, ha nem terápiával nem foglalkozik valaki, csak épp az élet végessége, halál témáról szeretne elgondolkodni. A könyv főszereplője, egy csoportterapeuta megtudja, hogy rákja van és már csak egy éve van hátra, amit nagyjából panaszmentesen tölthet. Ennek hatására elgondolkozik, mit is szeretne ebben az évben csinálni. Itt jött egy szerintem nagyon izgalmas gondolat: akkor él jól az ember, ha az utolsó évében is pont azt szeretné folytatni, amit addig is tett. Ha valami gyökeresen másra vágyik, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem úgy élt korábban is. Elég húzós, igaz? Rájöttem, hogy ha én egy ilyen diagnózist kapnék, azonnal elkezdenék utazgatni a nagyvilágban és marhára nem érdekelne, hogy az elkezdett íróasztali projektjeimnek a végére érjek, nem vonz, hogy plusz egy könyvnek a borítóján legyen rajta a nevem. (Ha, akkor legfeljebb a horgolásaim egy részét próbálnám befejezni.) Ez a felismerés annyira meglepett, hogy gyorsan el is kezdtem a vágyott úticéljaimat gondolatban összegereblyézni és már az idei nyarat is úgy terveztük, hogy legyen benne a listáról valami. Sajnos az utazás mint fő elfoglaltság a gyakorlatban nem kivitelezhető, bármennyire szeretném is. 🙂 A könyvben egyébként ez a gondolat nem túl központi, igazából csak a kiindulópontja a többi eseménynek. A terapeuta tehát tovább vezeti a csoportját, ahova elhívja egy régi kliensét, akivel annak idején nem sikerült igazán haladást elérni. És az év során mindketten, valamint a többi csoporttag is kölcsönhatásban fejlődnek és persze mindez nem független attól a ténytől, hogy a vezetőnek fogy az ideje. Mivel egyes fejezetek hosszasan fejtegetik Schopenhauer gondolatait a halálról, így kell egy adag filozófiai érdeklődés ahhoz, hogy elolvassa az ember a könyvet, de szerintem még azon a határon belül van, ami nyelvileg érthető és nem túlontúl megerőltető. Ha nem is tengerparti olvasmány, de hosszú téli estékhez kifejezetten passzol.

proktor

Azért strandra való könnyed sztorit is ajánlok, amit egyébként mi esti mesének olvastunk nemrég, de felnőttnek is élvezetes: a könyv, amiből film is készült kategóriához a Doktor Proktor pukiporát. A könyvet egyébként egy régi lakótársam fordította, ezért különösen közel áll a szívemhez, de nemcsak ezért. Végre egy gyerekkönyv, ami a gyerekek világát idealizálás nélkül mutatja meg. A szórakozáson túl arra is ad apropót, hogy a mobbingról vagy a bosszúállásról is beszélgessünk a gyerekekkel.

Szerintem már így is szétfeszítettem az átlag blogbejegyzés terjedelmi korlátait, úgyhogy most befejezem. Ha érdekel titeket, mit olvastam még, írjátok meg kommentben. És ha van tippetek, hogy az „idén jelent meg” és a „több, mint 500 oldal” kategóriában mit olvassak el, akkor annak is nagyon örülnék.

Hogyan lett olvasó a gyerekből?

2016-06-102 hozzászólás Hogyan lett olvasó a gyerekből? című bejegyzéshez

Itt a Könyvhét, ami budapesti koromban az év egyik fénypontja volt számomra. Most csak távolról gondolok rá, próbálom felidézni a Vörösmarty téri délutánokat a frissen megjelent könyvek társaságában: az izgatottságot, a megrakott hátizsákot és a villámgyorsan kiürülő pénztárcát. És ha már idén nem lehetek ott, akkor legalább ünnepeljük könyves poszttal – mégpedig az utánpótlásról, avagy Varró Dániel szavaival élve a kedves kis olvasókról.

Tulajdonképpen nem gondoltam különösebben furának, hogy K. nem lett a betűk megtanulása után egyből lelkes olvasó. A fiúk nem olvasnak, mondja az klisé, meg amúgy is, van még idő. Én például szüleim legnagyobb szomorúságára elég későn kaptam rá a könyvekre. Bezzeg Andika! – mondták mindig, és igazuk volt. A barátnőm, Andika, falta a pöttyös és csíkos könyveket, én meg azt szerettem, ha felolvasnak nekem. A harmadik osztály utáni szünetben az első kötelező olvasmány maga volt az emberkínzás. A Kicskereső Kisködmön azon példányában tollal jelöltem be, hogy mikor meddig jutottam. Nemhogy fejezet közepén, de mondat közepén is megálltam, annyira fárasztott. Azt hiszem, nem a könyvvel magával volt a gond, hanem az olvasással. Fárasztott és kész. Szóval pont ezért nem aggódtam, hogy a gyerek még első végén, második elején nem olvas magától.

Nem így Apahajó, aki korai olvasó volt és ugyanezt várta el K-tól is. Hordta haza a sok Pixie-füzetet, ami egyébként remek átmenet a semmi és a valami között: néhány oldal csupán, gyors sikerélmény, és fel lehet vinni az Antolinra. Az Antolin külön is megér egy misét, ez lesz majd a következő bejegyzés témája, most csak annyit, hogy ez a régi olvasónapló mai változata és német nyelvterületen nagyon sok iskola használja a gyerekek olvasási szokásainak ellenőrzésére. K. szorgalmasan olvasta a füzeteket és gyűjtötte a pontokat az Antolinon, de ez még nem volt egyéb, mint kötelesség.

minion

Egyszer azonban Apahajó hazaállított egy Minion-könyvvel. Valódi vastag könyv, elég kicsi betűkkel, nagyon kevés képpel, az oldalak tele vannak írva. A Minionokról szólt. Szerencsére nem vettem észre a könyvet egész addig, amíg fel nem tűnt, hogy a gyerek reggelente a kanapén ül és olvas. Amúgy ez napokig nem tűnt föl, későn kelő vagyok, szóval nem mindig csíptem el a pillanatot. Te jó ég, a gyerek nem jön reggelizni, mert olvas. Igazi könyvet és már a közepénél tart. És ekkor láttam, hogy a Minionokról szól. Jesszus, ez komoly, hogy ilyen szennyirodalmat hoztunk a lakásba? – kérdeztem volna, de nem kérdeztem, mert a gyerek olvasott és láthatóan élvezte.

A Minion-könyvvel napok alatt végzett, és akkor elkezdődött az azóta is tartó olvasásmánia. A gyerek reggel fél 7 körül felkel, felöltözik, elhelyezkedik a kanapén és olvas. Aztán gyorsan magába tömi a reggelit és visszaül olvasni. Amikor érte megyek a napközibe, sokszor az olvasósarokban van. Aztán hazajön és olvas. Azzal lázad, hogy olyan könyveket hoz ki a könyvtárból, amiket csak a harmadikosoknak és a negyedikeseknek engednek meg. Elkapta a gépszíj, és mindezt köszönhetjük a Minionoknak meg Apahajónak, akit nem érdekelt, hogy Disney, meg kommersz, igénytelen cucc, hanem csak az, hogy a gyereket érdeklik a Minionok. Éljen a szennyirodalom!

Matekkönyv, amit szeretnek a gyerekek

2016-02-295 hozzászólás Matekkönyv, amit szeretnek a gyerekek című bejegyzéshez

A kissé elhanyagolt könyvajánló rovatomat egy véletlen egybeesés okán élesztem újra. Egyrészt volt ez az Index-cikk arról, hogy a számolás helyett mivel kéne foglalkozni matekórán. Teljesen egyetértek a cikkel egyébként, mégpedig attól a pillanattól kezdve, hogy kezembe került a nálam 8 évvel fiatalabb öcsém németországi matekkönyve, amit akkor használt, amikor 10. osztályban cserediák volt egy német gimnáziumban. Abban a matekkönyvben – ellentétben a rémes emlékű Zöld Könyvvel – olyan feladatok voltak, amelyeket elolvasva felébredt bennem a vágy, hogy megoldjam őket. Sajnos szerény matekképességeim ezt nem engedték, de az érzést azóta se felejtettem el. Teljesen új volt számomra, hogy egy matekpéldának értelme és célja lehet. Hogy nem egy egyszerű kicseszés a diákkal, aki igazából azalatt az idő alatt inkább regényeket olvasna vagy a barátnőivel megreformálná fejben az oktatási rendszert. (Két kedvenc elfoglaltságom ez volt a gimis évek alatt.) Tényleg nagyon sajnálom, hogy anno a problémamegoldás helyett a számításnál akadtunk el, miközben igenis vannak olyan problémák, amiket szívesen megoldottam volna. De sejtelmem nem volt, hogy erre a matek alkalmas eszköz lehet.

Meses-szamok-szamos-mesek
Az említett együttállás másik tényezője az, hogy sajnos máig is és igen, az osztrák iskolarendszerben is az általános iskola negyedik osztályának egyik fő tananyaga matekból az írásbeli osztás. A családunk pillanatnyilag ezen átok alatt senyved. A gyermek egyébként még nem adta fel. Magától szeretné gyakorolni. Felír magának feladatokat. Aztán folyton nyafog, hogy nem jött ki az osztás. Mert vagy a szorzótábla részében fog mellé vagy az összeadás részében. Vagy olyan is van, hogy az osztás maga sikerül, de az ellenőrzés nem, ami miatt persze úgy tűnik, mintha az osztás sem. Tényleg nagyon igyekszik, én meg tényleg nagyon együttérzek vele. Ha ezt kell tudni, akkor megtanulja és kész, ilyen fából faragták. Az előbbiekből látszik, hogy az élvezet és a matematika szó összekapcsolása nem épp automatikus nálunk mostanában – egy kivétellel. Van ugyanis egy könyv, a Mesés számok – számos mesék: ajándékba kaptuk, naná, sosem jutna eszembe ilyen könyvet venni a gyerekeknek. De tényleg minden elismerésem az anyósomnak, akinek viszont eszébe jutott, mert a gyerekek rajonganak a kis mesés feladványokért.

Az esti mese így néz ki mostanában nálunk.
– Milyen mesét kértek?
– A matekosat.
– Ne már, az nem is igazi mese. Olvassuk inkább a Pippi Langstrumpf in Takkatukkalandot!
– Jaj, ne!
– De igen, olyan kíváncsi vagyok, hogy hogy megy tovább a sztori.
– Na jó, oké.
(fél óra meseolvasás Pippi Langstrumpfból)
– Na jó, de akkor most a számos meséből is!

A mesék egyébként nem is mesék, hanem egyszerű szöveges feladatok, csak éppen minden témához van egy kis gyerekszemmel érdekes tudományos bevezetés. Például arról, hogy Kanadában mekkorára nőnek a tökök, mert nyáron nagyon magas a napsütéses órák száma. Vagy hogy mire szolgálnak a süti tésztájában a tojások. És akkor minden bevezetés után található három feladat: érdeklődő óvodás vagy első osztályos gyerek szintjén, egy olyan, ami most K-nak, aki másodikos vagy pont jó, vagy picit könnyű, és egy harmadik, ami inkább 4. osztályos tananyaghoz kapcsolódik, itt már sokszor van osztás és nagyobb számok szerepelnek a feladatban. A lap alján ott a megoldás is, bár azért egyik feladat se olyan nehéz, hogy egy általános iskolát elvégzett szülőnek problémát okozna.

Egy-egy ilyen matekozós estimesés session végére egészen belelendülünk és mi is kitalálunk feladatot. Természetesen olyanokat, amelyeknek van közük az élethez. Például. Anya talál a szőnyeg alatt 12 dinoszauruszos kártyát. Összesen 57 kártyának kellene lennie a dobozban, mennyi van most benne? Vagy: Anya minden kártyát, ami nem a dobozban van, egy laza mozdulattal a papírszemétbe rak. Az első napon három kártyát, a másodikon ötöt, a harmadikon háromszor annyit, mint az elsőn. Hány kártya végzi a kukában összesen?

Vagy mondjuk a legótematikához: Kristóf asztalán legódarabok vannak, 23 kék, 15 piros és 7 zöld. Egy pörgettyű építéséhez 12 darab legót szokott felhasználni – hány pörgettyűt tudna összeépíteni az asztalon lévő darabokból? Vagy egy kicsit nehezebb: A földön legókockák vannak: 5 darab háromgombos, 3 hatgombos és egy nyolcgombos. Ha anya mindegyikre rálép a sötétben, hány bemélyedés lesz a talpán?

És akkor jön a horror-részleg: A gyerek orra minden éjjel háromszor vérzik. Egy orrvérzéskor 4 zsebkendőt használ el. Az ágy mellé 25 zsepi volt kikészítve, mennyi marad tiszta reggelre?

Remélem, sikerült kedvet csinálnom a könyv beszerzéséhez vagy könyvtári kölcsönzéséhez – tényleg jobb, mint egy Hahota és a gyerek még matekozik is közben. Akarom mondani számol.

Kedvenc gyerekkönyveink

2014-09-1810 hozzászólás Kedvenc gyerekkönyveink című bejegyzéshez

Majdnem egy év eltelt azóta, hogy írtam az aktuális kedvenc gyerekkönyveinkről – nem maradhat ez így, különösen most, hogy már két iskolásunk is van itthon.
Szerencsére az elmúlt évben több olyan felfedezettünk is volt, amelyek nemcsak a gyerekeknek okoznak örömet, hanem én is szívesen olvasom. Jó hír, hogy fiús, azaz uniszex témák is vannak köztük, ráadásul túl a dinoszaurusz, starwars, titkosügynök tematikán.

Először németül láttam meg a Torzonborz-sorozatot, amelynek eredeti címe Räuber Hotzenpotz – régi kultkönyv, kábé annyira, mint mondjuk a Lázár Ervin mesék Magyarországon.

Trilógiáról van szó, melynek első két részét olvastuk már, s alig várom, hogy legközelebb Budapesten járva megvegyem a frissen megjelent harmadik részt, amelyben Torzonborz megjavul. Egyelőre el nem tudjuk képzelni, hogyan állhat be ilyen gyökeres változás egy ember jellemében, mert amiket Torzonborz csinál, az igazán minden képzeletet felülmúl, például megeszik egy egész családi adag sült kolbászt egy fazéknyi savanyúkáposztával, ellopja Nagymama zenélő kávédarálóját, csalással megszökik a börtönként szolgáló tűzoltószertárból, ilyenek. Szerencsére végül mindig elkapják a főszereplők, Paprika Jancsi és Vitéz László, a bűnüldözést főfoglalkozásként űző Üstöllési Főtőrzsőrmester meg csak néz, hogy a gyerekek kicselezik azt, akit ő hiába keres mióta.
Izgalmas cselekmény, igényes nyelvezet, jó képek – mi más kell, hogy egy könyvet többször is lelkesen olvasson fel egy szülő. Bár igazából már nincs is rám mindig szükség, Do is szívesen olvassa fel Kristófnak.

És hogy a lányos-bájos vonalat se hanyagoljuk el, ajánlom ezt a csodaszép könyvet:

A címből is kiderül, hogy a főhősnek, a királykisasszonynak nincs birodalma. Hogy találjon egyet, összes holmijával együtt egy szekéren járja a világot. Ide is betér, oda is betér, s közben találkozik valódi királyokkal, királynőkkel és királykisasszonyokkal – olyanokkal, akiknek van birodalma. Ő is gyorsan birodalomhoz juthatna, mert elég szép ahhoz, hogy bőven legyen királyi udvarlója, de ő egy nagyon emancipált királykisasszony, ezért nem házasodik érdekből. Persze, ha jön a szerelem, akkor mindjárt más a helyzet. Hogy ki lesz a szerencsés és rátalál-e végül a birodalmára, azt nem árulom el. A sztori is szép, de a legszebbek az illusztrációk. Ha valakinek tetszett ez a bejegyzés Zelnice-Timinél, annak a könyv is kedvence lesz, hiszen tele van részletgazdag, finom árnyképekkel a könyv – sok a fekete, mégsem komor a hangulat.

Mondanám tovább, de itt az esti mese ideje, megyek olvasni. Ha van jó gyerekkönyv-tippetek 6-8 éves korosztálynak, írjátok meg kommentben, nagyon hálás vagyok minden ötletért.

Vers mindenkinek

2014-09-012 hozzászólás Vers mindenkinek című bejegyzéshez

Ha a Facebook a való életet tükrözné vissza, azt hihetnénk, hogy az átlagember este hazamegy munka után, gyorsan előszed egy verseskötetet, olvasgatja fél órát, aztán készít valami vacsorát, fürdeti, lefekteti a gyereket vagy a macskát, közben már arra gondol, hogy mikor ülhet újra vissza a fotelba, hogy még egy adag verset olvasson. Hála Szabó Balázsnak – akinek van füle a hallásra, hallja.
Bevallom, én érettségi óta alig olvastam verset, a regényeket vagy kisebb novellákat sokkal jobban szeretem. A gyerekek se igazán versesek, bár próbálkoztam becsületesen, mert ez hozzá tartozik, volt Cini-cini muzsika és Bögre család, mindenféle kortárs szerzők, meg klasszikusok, János vitéz is, hátha a sztori eltereli a figyelmet a rímekről. Mert a rímek rémesek, amint meghallanak egyet is a gyerekek, felsikítanak, hogy nem, rímeset nem, mert az nem mese.

Szóval amikor kapta Kristóf ezt a Kiss Ottó könyvet, kicsit félve vezettem fel, hogy szerintem igazán zseniális és nem adna-e egy esélyt neki, még ha vers is. Biztos azért, mert akkor már három hete szabin voltam velük és elég sok plusz pontot szereztem közben fagyival, stranddal, egyéb ilyen dolgokkal, így megengedte, hogy felolvassam a könyvet. Nem egy verset belőle vagy kettőt, hanem az egészet. Mert “Anya, de hát ebben nincsenek is rímek, szóval ezek nem versek.”. Hát annál jobb.

Tényleg nehéz választani, mert az egész kötet tulajdonképpen egy történet, minden mindennel összefügg, ezért idézni felér egy amputációval. De mondjuk itt van például ez, ami az egyik kedvencem:

A postás

Tegnap este nagypapa megtanult ímélezni, 
ma reggel meg, amikor csengetett a postás, 
nem akarta elhinni, hogy csak úgy ajtót nyitunk, 
és meg se kérdezzük tőle a jelszót.

Szakácskönyvek gyerekeknek

2014-08-232 hozzászólás Szakácskönyvek gyerekeknek című bejegyzéshez

Az idei év egyik legfontosabb gyereknevelési témája nálunk az önállóság. Valahogy ráébredtem, hogy a gyerekek sokkal több dolgot képesek lennének megcsinálni maguktól maguknak, csak éppen mindannyian megszoktuk, hogy készen kapnak mindent. Óriási a különbség aközött, ami az én gyerekkoromban volt normális elvárás és aközött, ami mostanában. Szerintem egyébként nemcsak nálunk, hanem az ismeretségi körömben úgy általában igaz ez, legalábbis az utóbbi hónapokban így vettem észre. Amikor én 8 éves voltam, egyedül bevillamosoztam a belvárosba, eközben többször átmentem úttesten, kisebb bevásárlásokat a kisboltban képes voltam elintézni, ehhez pénzt is kaptam és képes voltam megőrizni a visszajárót is. Nagymamámék kertjében simán le lehetett küldeni szedni egy csokor petrezselymet, és azt meg tudtam különböztetni a zellertől – és még rengeteg hasonló dolog. Most az úton való átkelés a sokkal több autó és főleg az utcákon mindkét oldalon parkoló autók miatt olyan feladatnak tűnik, amihez el kell érni a 140 centis testmagasságot, ha az ember biztosra akar menni. (És ha van, amiben biztosra akarok menni, akkor az a közlekedés.) Emiatt aztán az egyedül bevásárlás is lehetetlen, vagy legfeljebb úgy működik, hogy elmegyünk együtt a boltig, aztán Do bemegy egyedül egy-két dologért. Persze csak olyanokért, amik az alsó polcokon vannak. Nem az igazi. A kompromisszum az lett, hogy otthoni dolgokban próbálom mindkét gyereket önállóságra szoktatni. Meglepő módon kisebb az ellenállás Kristófban, ő gyorsan belenyugodott abba, hogy ha szombat hajnalban szeretne müzlit reggelizni, akkor azért nem szükséges felkeltenie a felnőtteket. Egy kisebb konyhai szekrényt átrendeztem, odakészítettem mindenféle edényből néhány darabot, hogy könnyen elérhessék a gyerekek. (Habár ha a csoki megszerzéséről van szó, akkor a magas szekrény sem akadály.) Így az olyan mondatokat, miszerint kérek vizet, már általában meg sem hallom. Persze újra és újra bepróbálkozik Do, és én is elfelejtem időnként, hogy már más időket élünk, de úgy összességében szerintem jól haladunk. Nemrég jött az ötlet, hogy főzni is jó lenne elkezdeni megtanulni – nehogy már a gyerek hamarabb tudjon varrni, mint elkészíteni egy egyszerű ételt. 🙂 Akkor már tudtam, hogy hamarosan gyerekeknek szóló szakácskönyveket fog kapni a keresztmamájától, s most végre sor is került az átadásra. Azóta Do – hozzám hasonlóan – hobbiszinten olvassa a szakácskönyveket.

Ebben a Bereznay Tamás-féle szakácskönyvben például sok és sokféle recept van. Tetszik, hogy találhatunk benne levest, pizzát, édességet és salátás-zöldséges ételt egyaránt. A receptek tényleg nagyon rövidek és áttekinthetőek, igazán gyerekbarát stílusban íródtak. Van egy pár, amit Do valami miatt nem szeret, azokat fogjuk a végére hagyni, de egy kevésbé válogatós gyereknek szerintem tényleg jól eltalált, életközeli receptválogatás.
Elvileg az lett volna az ötlet, hogy minden receptet egy kis történet vezet be – s ez nem is lett volna rossz. Valójában sajnos a történetek – meséknek semmiképp nem lehet nevezni ezeket – alulról súrolják az Annapeti színvonalát, ami azért elég súlyos. Így mondjuk a könyvre összességében három csillagot adnék az ötből, de a receptes illetve főznitanulós rész szerintem nagyon jól használható, csak a sztorik fárasztóak.

Egy másik könyvben csak burgonyás receptek találhatók, ennek ellenére abszolút nem unalmas.

Persze egy kicsit is főzni tudó anyuka simán megtanít egy krumplipürét fejből is a gyerekének, ez a szakácskönyv viszont tényleg a nulláról indul, úgyhogy bőven elég, ha anya vagy apa épp csak a lakásban van és lelki támogatást nyújt, mert a többit a gyerek teljesen egyedül meg tudja csinálni. Na jó, a krumplihámozásban lehet, hogy elkel egy kis segítség. A lapok vastagok és vízállóak, minden hozzávaló, a szükséges eszközök és a főzés lépései is le vannak rajzolva, az elkészítés menete azért betűkkel is ott áll, ha a kép nem lenne egyértelmű, bár szerintem az. Kevés hozzávalós, egyszerű ételeket készíthetnek a gyerekek ebből a füzetből: tepsis krumplit, parmezános krumplinudlit, krumplis palacsintát, ilyesmit. Szerintem nagyon jó választás ez a szakácskönyv, Do alig várta, hogy hazaérjünk a nyaralásból és megfőzhesse az első krumplis palacsintát (előreláthatóan holnap). Természetesen erről és egyéb önállóság-témájú vívmányunkról is tudósítok időnként. És nálatok hogy van ez az önállósággal? Hány éves korban milyen területeken önállósodtak?

Megint könyvekről

2012-10-295 hozzászólás Megint könyvekről című bejegyzéshez

Egyes angyalok már most, október végén gondolkodni kezdenek, mi minden kerüljön a karácsonyfa alá. Hogy a választás könnyebb legyen, ismét mutatok három könyvet a gyerekszoba polcáról.
A Sárkány a lépcsőházban már első olvasásra is nagyon tetszett, most pedig újra előkerült és továbbra is élvezettel olvasom illetve élvezettel hallgatják a gyerekek. Komoly témákról szól a Sárkány a lépcsőházban (halál) és A pofon- és puszibolt (szülő-gyerek kapcsolat), az Új év, új gyerek kapcsán lehet beszélgetni arról, milyen volt, amikor megszületett az olvasó-gyerek, de viccesebb történet is van, például A nyíl utcai tücsök, aki igazából egy lemerülő elemű szirénázó mentőautó. A sötétben félő gyerekek igazán meglepődnek majd, amikor kiderül, hogy a szörny az ágy alatt, helyesebben a bagoly tényleg létezik – és a mese talán segít is nekik leküzdeni a félelmet.

A kíváncsi hold elsősorban azért szép, mert Kányádi Sándor még egy süteményreceptet is szépre írna, egy mesét meg főképp, Szegedi Katalin pedig a képek minőségére garancia. A gyerekek végigizgulták a történetet, mi lesz a holddal, hazaengedik-e a gyerekek. Hosszra esti mesének határeset, pláne, ha több gyerek van és mind külön mesét kér, ennek ellenére öt csillagot kap ez a könyv is.

A Seprűsrác meséi ahogy a címből is következtethetünk rá, elsősorban fiúkat szólít meg, persze nem kizárólag. Rosszcsont végül is bárki lehet, és ha az, akkor biztos ismeri azt az érzést, amikor kicsit elküldik a felnőttek elgondolkodni. A könyv hősének van egy gondolkodóseprűje, amely életre kel és tanulságos sztorikat mesél a kisfiúnak. Finy Petrától már olvastunk nagyon jó mesét, és ahhoz képest picit csalódós volt ez a mostani, de csak ahhoz képest. Olyan közepes négyest adok a könyvnek, de csak felnőtt szemszögből. Engem zavart néhány jópofáskodni akaró kínrím (olvasás közben néha ki is hagytam) és néha erőltetettnek éreztem, hogy túl nagy az erkölcsi tanulságon a hangsúly. Ezzel együtt a gyerekek élvezettel hallgatták és egy szuszra olvastuk ki a Budapest-Bécs vonatút első felén. A képekre sem lehet panasz.

Ha esetleg van kedvetek, szívesen olvasnék a ti kedvenc mesekönyveitekről is – hagyjatok kommentet vagy a kommentben linket könyvajánló posztotokhoz! Kíváncsian várom.

Prágai Tamás: Vadállatok a kabátzsebben

2012-09-133 hozzászólás Prágai Tamás: Vadállatok a kabátzsebben című bejegyzéshez

Nagy várakozással nyitottam ki ezt a könyvet, főleg mert a megjelenés után pár helyen ajánlót is olvastam róla. Meg amúgy is izgalmasnak tűnt maga a kiinduló ötlet, hogy apa mesél. Olyan mainak, ami akkor már biztos csak jó lehet. Ehhez képest most, hogy végigolvastuk a gyerekekkel esti meseként, eléggé csalódott vagyok.

Kezdjük a jó dolgokkal: tetszenek a képek és az is, hogy aki ezt elolvassa, szerintem soha többé nem tud nem fair trade kávét inni nyugodt lelkiismerettel. A sztori több szálon fut ugyanis, és ebből az egyik, hogy a mese folyamán megtudjuk, milyen hatással van egy afrikai törzsi közösség és az ott élő állatok életére, hogy pénz reményében elkezdenek kávét termeszteni. Jó volt arról is elbeszélgetni a gyerekekkel, hogy nem mindig használtak pénzt az emberek, hogy nem mindenhol van pénz, hogy mi az a cserekereskedelem és hogy van, amikor a pénz megszerzése után nem jobb lesz az élet, hanem rosszabb. Szóval ezért mindenképp megérte elolvasni a könyvet.

Ennek ellenére szerintem ez a mese nem jó – több okból.
Vannak, akik a Bogyó és Babóca nyelvi igénytelenségéről panaszkodnak, pedig a Bogyó könyvek 3 éves korú olvasók nyelvi szintjéhez képest nem annyira igénytelenek, mint ez a könyv a szerintem megcélzott 5-7 éves gyerekek szintjéhez képest. Nem mindenhol, vannak egész jól megírt részek is, de voltak olyan bekezdések, sőt oldalak, ahol olvasás közben spontán kellett átfogalmaznom a szöveget, annyira rossz volt. Negyedikes koromban írtam egy “regényt” – na, kábé azzal lehetne összehasonlítani a színvonalat (és jó tudni, hogy amikor gimi elsőben elolvastam a saját “regényemet”, egy mozdulattal hajítottam a kukába, mert már akkor is éreztem, hogy ez gáz.).

A másik dolog, ami számomra visszatetsző: a könyv egyszerre egy aranyos mese állatokról (ez rendben), okos mese társadalomkritikával (ez is oké) és egy kínosan rosszul megírt szerelmi történet a főszereplő kislány anyukája és a főszereplő kisfiú apukája között. Elismerem, lehet, hogy azért idegesített ez a szál annyira – amellett, hogy Romana regények nyelvi szintjén íródott -, mert így volt olyan este, amikor csak egy ilyen románc volt a mese, miközben a gyerekeim látványosan halálra unták. Sajnálatos módon a könyv vége is erről szólt, tehát ahol a katarzisnak kéne jönni, meg utolsó pillanatig vibrálni a feszültségnek, aztán szépen lekerekítődni, ott a gyerekek ültek és néztek, hogy akkor ez most micsoda és mi lett tulajdonképpen az állatokkal. Mert azt ugyan megtudtuk, hogy anyuka és apuka összejöttek, de hogy pontosan mi is lett az állatkerttel, arra csak utalás van. Nem túl gyerekbarát megoldás – véleményem szerint, pláne, hogy egész idő alatt azt szervezték, hogy legyen helyük az Afrikából elvándorolt és összement állatoknak.
Elismerem, lehet, hogy elvált szülők gyermekeinek fontos téma meg fantáziálás tárgya, hogy apa/anya összejön-e valakivel, és hogy mennyire jó lenne, ha pont a legjobb barát mamájával/papájával jönne össze, de az én gyerekeimnek ez annyira távoli, hogy láthatólag semmit nem tudtak kezdeni az egésszel, azaz a könyv kb. 30 százalékával.

Persze nem vagyunk egyformák, és biztos van olyan család, ahol pont emiatt fogják hasznosnak tartani a mesét. Ha mondjuk valaki épp elő akarja készíteni a terepet annak, hogy bemutassa a gyerekének az új partnerét, akkor például jó kiindulási alap a beszélgetéshez ez a könyv. De szerintem akkor se ártana nyelvileg, stilisztikailag rendbe tenni.

Nem szeretek amúgy könyvekről rosszat írni, és ennél is sokat hezitáltam, hogy szabad-e. De aztán úgy gondoltam: leírom a jót, a rosszat is, hogy tényleg csak az adjon ki érte 2500 Ft-ot, akinek ezzel együtt jónak tűnik.

Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept SBS süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Kísérletek makraméfonallal 2022-12-01
  • A lépcső-küldetés 2022-09-26
  • Kalandjaim krétafestékkel 2022-09-12
  • Hahó, van itt valaki? 2022-09-07
  • Kis lelkizés a 100kreanap végén 2022-04-12
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2023 Anyahajoblog. All rights reserved.