A világ szeme Barcelonán van az utóbbi napokban, én is többet gondolok a városra és ott lakó barátainkra a politikai események miatt, úgyhogy akkor már az utazós, gyerekprogramos posztot sem halogatom tovább.
A nyaralásunk rengeteg szép élmény mellett tartogatott néhány frusztrációt is. A nagy látványosságokhoz ugyanis mindenhova már előre kellett volna jegyet foglalni a neten. Mivel legutóbbi ottani látogatásunkkor ez még nem volt szükséges, így mi ezt elmulasztottuk. De bevallom, nem is bánom, mert számomra az nem nyaralás, ha előre be van írva a naptárba, hogy melyik nap hánykor hol kell lennem, így egyetlen online foglalást csináltunk csak, mégpedig a Güell parkba, de még az is sok volt. Így viszont ki kellett találni gyerekkompatibilis programokat, amelyek ráadásul spontán, szervezés nélkül elérhetőek. Ilyeneket ajánlok most nektek.
A családi favorit a labirintuspark volt. Ebben a hatalmas parkban több különböző stílusban megalkotott kert található, közülük a leglátványosabb az, amelyikben egy hatalmas sövényútvesztő van. Igen, az az a fajta, amiben még egy felnőtt sem csak úgy tesz, mintha nem találná az utat, hanem tényleg nem találja. Kicsit sokat kell metrózni a belvárosból nézve, de bőven megéri, mert sorállás nélkül remek programban lehet részünk.
A barcelonai erődben van ugyan kiállítás is, de a gyerekeknek nem ezért fog tetszeni, hanem mert megismerhetik a város történelmét, hanem mert remek a kilátás a kikötőre, mégpedig arra a részére, ahol a teherhajókat pakolják fel-le. Én nem vagyok egy járműmániás, de legalább 20 percig élvezettel néztem még én is, ahogy a kis terepasztalon előttem folyt a kikötői élet.
Az Aquarium első blikkre nem az a hely, ahol nem kell sort állni, és ha nem tudtam volna korábbról, hogy mekkora élmény, akkor biztos nem álltam volna be hatszázadiknak a sorba. Viszont meglepően gyorsan haladt a sor, talán ha 20 percet kellett állni. A belépő zsebbevágó, de bőven megérte, ez volt egész látogatásunk egyik fénypontja. Rengeteg kisebb és egy hatalmas akváriumban lehet megnézegetni a tenger élővilágát. Freeform horgolóknak igazi inspiráció a rengeteg fura alakú és színes korall és mindenféle élőlény. A legnagyobb medencében cápák is úszkálnak, de a gyerekek alig figyeltek ezekre, helyette a holdhalat keresték, ami a cápánál szerintük sokkal érdekesebb.
Amikor azt a szót hallja egy magyar, hogy skanzen, akkor valószínű egy szentendrei skanzen típusú szabadtéri múzeum jut eszébe, ahol a tájba egymástól viszonylag nagy távolságra le vannak rakva házak. A Spanyol Falu nagyon nem ez a fajta skanzen, valószínű azért, mert a spanyol falu is nagyon más hangulatú, mint egy magyar. Ebben a múzeumban olyan, mintha csak egy normál városban sétálna az ember, csak éppen minden ház érdekes valamilyen szempontból és bizonyos házakban egy-egy tájegységről találhatunk plusz információkat is. A plusz információt viszont nem úgy kell elképzelni, hogy van egy hosszú szöveg. Dél-Spanyolország termében például olyan illat volt, mint amilyen illatúak az ott honos növények.
Ami még nagyon tetszett ebben a skanzenban: nagyon szép kézműves árukat is lehetett kapni (bóvlit is, de nem csak azt). Találkoztam például egy hölggyel, aki drótból horgol ékszereket és azt mesélte, hogy már a falu nyitása óta viszi ezt a boltot a családja, eredetileg a nagymamája, aztán az anyukája, most pedig ő horgol dróttal. A technika ugyanaz és adják át a generációk egymásnak. De láttam csodaszép kézzel szőtt sálakat is és kézműves bonbonokat.
A spanyol faluban persze enni is lehet tipikus spanyol ételeket, és ami különösen szimpatikussá tette: az árak pont olyanok, mint bárhol máshol a városban, tehát egész nyugodtan, idődrukk nélkül lehetett megnézni az egész helyet és közben enni is valamit, nem volt turistalehúzó jellege a dolognak.
A varázslatos szökőkút a Placa d’Espanya közelében van és szerdától vasárnapig esténként van egy fél-egyórás színes, zenés show. Oké, elismerem, ez nem az a hely, ahol nincs tömeg, viszont jegyet nem kell venni se előre, se a helyszínen, egyszerűen csak érdemes egy órával hamarabb odaérni és helyet foglalni a lépcsőkön, ha a legjobb kilátást szeretnénk. A show tényleg lenyűgöző! És bár a tömeg látványa engem kifejezetten ijesztett, de a vártnál sokkal könnyebben lehetett közlekedni az emberek között, amikor aztán hazaindultunk.
A város tele van még érdekességekkel, amelyek nem annyira híresek. A csokoládémúzeumban ugyan a kiállításig nem jutottunk, de a csokoládéboltot volt alkalmunk tesztelni és azt hiszem, az infókat már elfelejtettük volna, de azt a csilis meg karamelles csokit nem fogom. A városban mindenütt megtalálható graffitiket is imádtam, de a legjobb helyet a végére hagytam: fonalbolt is van ám, All you knit is love a neve, ami mindent elmond. Itt a blogja a boltnak, lehet nézelődni.