Végre beblogolom a karácsonyi kalácsot

Elárulom egy gyengémet: számomra az ünnep, legyen az karácsony, szülinap, házassági évforduló vagy akármi, akkor kerek, ha reggelire vajjal vastagon megkent gyümölcsös kalácsot haraphatok a kávémhoz. Na de nem ám boltit!

Korábban mindenféle babonás félelmek voltak bennem a kelt tésztákkal kapcsolatban – hogy úgy mondjam, ez az én családi örökségem, és el kellett telni 24 évnek, hogy elhiggyem magamról, képes vagyok kenyeret sütni, habár egyszerű halandó vagyok mindenféle pékipari képesítés nélkül. Onnantól viszont nem volt megállás, sőt, egy idő után – áttanulmányozva néhányszáz receptet – a kalácssütést is megkockáztattam.

Ennyit a távoli múltról. A karácsonyi kalácshoz mindez úgy kapcsolódik, hogy amikor rolller elpanaszolta, milyen sütője van az albijában – hogy ugyanis két fokozata van, forró és baromi forró -, egyből az jutott eszembe, hogy akkor a karácsonyi kalácsot én fogom szállítani nekik, mert milyen már a karácsony kalács nélkül. Utólag persze kiderült, hogy ezzel a nem éppen csúcs sütővel ő nagyjából tízszer annyit sütött karácsonyra, mint én, viszont a kalácsnak örültek, és mert megígértem neki a receptet, most két héttel az utolsó morzsák eltüntetése után íme, tadam, az idei karácsonyi kalács receptje. Az alap a Moulinex típusú kenyérsütőgép recepteskönyvéből származik, azt turbóztam fel gyümölcsökkel. De persze nem a gépben készítettem, mert a négyszeres mennyiségű tészta be se fért volna a tartályba.

Egy adaghoz tehát szükséges:
negyed kiló liszt
1 tojás
125 ml meleg tej
5 deka vaj
1 ek cukor
1 csipet só
1 fél kocka friss élesztő
és sok aszalt és kandírozott gyümölcs, dió, mandula.

Nem szoktam vacakolni, semmi élesztőfelfuttatás, csak arra vigyázok, hogy a folyadék – jelen esetben a tej – meleg legyen, és most éppen úgy csináltam, hogy a melegítéskor a vajat is beletettem felolvadni a lábasba. (Ha idejében kivettem volna a hűtőből, akkor erre nem lett volna szükség, de azt hiszem, így felolvasztva még egyszerűbb összedolgozni az egészet.)
Szóval amikor az aszalt gyümölcsök kivételével minden a nagy keverőtálban van, akkor a kisrobot dagasztókarjával összedolgozom az egészet. Amikor jól megdagasztottam, akkor megszórom kis liszttel, letakarom konyharuhával, beteszem a paplanom alá egy órára, és megtiltom a kölköknek, hogy ezalatt az idő alatt az ágyon ugráljanak.

Az így nyert egy óra kiválóan alkalmas arra, hogy 10 perc alatt felvagdossam az aszalt barackot, diót és előkészítsem a kétféle mazsolát meg kandírozott ananászt, és az egészet összekeverjem. Mandulából eleve Splittert vettem, igazából a Stift lett volna jobb, de olyat már rég láttam (és tök ciki, hogy gőzöm nincs ezeknek a formáknak a magyar nevéről, ha valaki tudja, akkor kösz, ha megírja.) A fennmaradó 50 percben önsanyargató kollégák a karácsonyi menü egy másik darabját készíthetik, netán elmosogathatnak, hedonista kollégák pedig megihatnak egy kisebb kanna teát egy jó könyv olvasása közben. Én ez utóbbit tettem.

Amikor a tészta megkelt, még jó sok lisztre lesz szükség, hogy egyáltalán dolgozhassunk vele, ettől nem kell megijedni, csak lisztezni a deszkát, kezünket meg a tésztát bőven. Ha megvan a kezelhető tésztagombóc, akkor beledolgozzuk a lehető legtöbb aszalt gyümölcsöt, diót, mandulát – közben figyelünk arra, hogy inkább a tészta belsejébe kerüljenek, ne a külső részre, mert ott általában kiszárad, megfeketedik a mazsola.

A formázás mindenkinek kedve szerint lehetséges, én nem a fonott, hanem a németes stollenformát preferálom, tehát kis cipócskát készítek. A sütőt előmelegítem, ezalatt a tepsiben letakarva pihen még 10 percet a kalács, belehelyezek egy kiszolgált őzgerincformát tele vízzel, hogy jó párás legyen odabenn a klíma, majd valahány fokon (a sütő kapacitásának kicsit több mint a felével) sütöm valahány percig. Tudom, hogy ez így nagyon bizonytalan, de elmondhatom, hogy az utóbbi évek öt albérletében lévő öt különböző sütőben mind más sütési idő bizonyult ideálisnak, de mondjuk úgy, hogy 25 és 65 perc között ingadozott. Szóval ésszel, figyelemmel kell sütni tekintettel a helyi sajátosságokra. A kész kalácsot még melegen megkenem vajjal és megszórom porcukorral jó vastagon, mert egyszer élünk.

Még annyi lábjegyzetet fűznék hozzá, ha már képet nem, hogy ez a tészta valóban rettentő zsírosnak és lágynak tűnik készítés közben. Cserében viszont akár 5 napig is friss marad. Természetesen mi dupla adaggal dolgozunk, ez a negyed kiló lisztből készült igen kis eséllyel bírja tovább két napnál. Ja, és mondtam, hogy nemcsak karácsonykor finom?

Lábjegyzet Nr2 pedig roller blogjára vonatkozik: szóval hogy eléggé el nem ítélhető módon ritkán frissíti, na de akkor igazán remek dolgokat ír. Ugye, már unásig linkeltem a Tökéletes Mézes receptjét, valamint az Év Kerti Partyjának mártogatósát és csokis cookie-ját is muszáj megemlítenem, és akkor ott a többi, csemegézzetek csak. Mondjuk én mákos vagyok, nekem nemcsak a leírásból jutott, hanem konkrétan a testet öltött bonbonból is, úgyhogy jó nekem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?

5 hozzászólás “Végre beblogolom a karácsonyi kalácsot

  1. igazan kedves vagy, de a 10-szer annyi durva tulzas:)
    a csokis cookie-t meg afonyaval kell turbozni (vagy aszalt meggyel is el birom kepzelni)
    a mandulak nevet en se tudom soha, igy allandoan korulirom aaaa

  2. Finom lehet!
    Kipróbáljuk, minimum dupla adaggal. Nálunk az is elfogy első napon… És nem én eszem meg…

    Továbbra is élvezet olvasni, amit írsz. Az ágyon ugrálás megtiltása nagyon tetszik…

    Én miért nem bírtam megszeretni J. Harrist?? Egy könyvével próbálkoztam (Partvidékiek), de feladtam. A Csokoládét véletlenül láttam filmen, teljesen magával ragadott.
    Macus

  3. Koszi szèpen a receptet ès a hasznos tanàcsokat, a pàrna alà dugàs nagyon okos dolognak tunik, eddig ez mièrt nem jutott az eszembe? A karàcsonyi kalàcs (vagy ahogy èn hivom, a kalàcsonyi karàcs)tènyleg mindig nagyon finom, itt most potom pènzekèrt dobàljàk utànunk a karàcsonybòl kimaradt panettone-kat a boltokban, de ha elmùlik majd ez, akkor ki fogom pròbàlni, reggelire isteni lehet tejjel vagy kakaòval!
    A suto hofokàt èn sem tudom soha megmondani, ez a mostani sutom nekem pèldàul tobb ido alatt hozza ugyanazt az eredmènyt, mint ami a receptekben le van irva, ès èn is ùgy szoktam receptet tovàbbadni, hogy "nàlam fèlòra, nàlad hùsz perc lesz kàbè".

  4. Macus, a Partvidékiekről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert óriási egómmal úgy gondoltam, hogy majd angolul olvasom el, persze beletört a bicskám. De az elolvasott részből ítélve, annak nagyon más a hangulata, mint akár a Csokoládénak, akár a Szederbornak. Szóval talán egy másikkal kéne próbálkoznod. De simán lehet, hogy nem jön be majd neked. Van egyfajta fura misztikum, ami engem magával ragad, de korántsem mindenkinek jön be.

    Katica, tudod, ez az ágyban melegítés úgy jött nálam, hogy elég sokat éltem kifűthetetlen magas plafonú lakásokban, ahol egyedül az ágyban volt olyan hőmérséklet, hogy meg is kelt a tészta. Szóval a szükség hozza a legjobb ötleteket 🙂

  5. Lehet, hogy teszek még egy próbát J. Harrissel.. A mikor a Partvidékieket próbáltam, csak az volt bent a könyvtárban.
    Macus

Comments are closed.