Oké, beismerem, teljesen anakronisztikus decemberben nyáridéző holmikat készíteni, viszont épp a karkötő egy olyan műfaj, ami szerintem nyáron érvényesül igazán, s így nem árt a nyári ruhatár színeihez passzítani. Karácsonyi ajándékként fűzögettem nyugalmas téli estéken, és közben arra gondoltam, hátha idén végre eljutunk a tengerhez. Addig is itt van legalább néhány kagylós charme az álmodozás kedvéért.
Tetszett a bejegyzés?
2014-01-04 at 01:29
En teljesen megertem, miert gondolsz a tengerre 🙂 tudod mit? legkozelebb, mikor labat logatok az oceanba, rad is gondolok 🙂
2014-01-04 at 10:30
Ne is mondd 🙂 Az ideális életet úgy képzelem el, hogy áprilistól szeptemberig északi félteke, közte meg déli félteke – csak ne utálnék annyira repülni 🙂
2014-01-04 at 11:40
multkor, mikor eloszor tettel fol ilyen karkotot, gyorsan vettem drot es a fiukkal csinaltunk is, B. bevitte a tanitoneniknek, csakugy;-)
a tengerhez nem tudok hozzaszolni, nekem mindig az jut eszembe rola, hogy TULmeleg van:-)
2014-01-04 at 16:22
Tök jó! Nálatok is addiktív a dolog? Nálam meditációszámba megy, gondolkozni nem kell közben és csak az épp aktuális gyöngy létezik és semmi más.
Tenger északon is van ám 🙂
2014-01-13 at 17:17
Ez milyen jóóóó 🙂