Most pár napig úgy fog tűnni, mintha éjt nappallá téve blogot írnék, pedig csak kiskanalanként adagolom, amit az utóbbi időben elmulasztottam, és kihasználom az időzített bejegyzésben rejlő hatalmas lehetőségeket. Szükség is van az előrelátásra, mert a hétvégén véget nem érő születésnapi party lesz, valamint csatlakoztatott Mikulás, és a vendégek egymásnak adják majd a kilincset, és taszigálni fogják egymást, hogy hozzáférjenek a négy darab székünk egyikéhez vagy a négy darab nappalis ülőhelyhez. (Habár a lakás hatalmas, de nem vagyunk sokvendégkompatibilisek. Illetve csak akkor, ha a vendégek a földön is szeretnek ülni és az ölükből esznek.)
Tehát az első, amit muszáj megmutatnom, az a vasárnapi mézesbuli eredménye. Hála Ahamának, ki lettünk okosítva retextil terén, én pedig hazajőve kénytelen voltam kicsit gyakorolni a hurkolásokat. Retextil alapanyag híján fonalnyalábokat hurkolgattam. Hatalmas távlatok nyíltak meg a fonalfalás előtt!
Még azt kellene kitalálnom, hogy mivel érhető el, hogy a széle ne kunkorodjon fel.
A fent látható IZÉ rendeltetési helye egyébként a nappaliban lesz, ahol ronda oszlopok tagolják a teret, mely oszlopok eddig hófehérek voltak, de ez hamarosan már a múlté. A meglehetősen vad színpárosításról annyit, hogy nálunk ilyen a szőnyeg, és gyakorlatilag szinte semmilyen dekoráció nem illik hozzá, ez az első, amire azt mondom, hogy nem ütné agyon egymást a szőnyeg és a falidísz.