Nem véletlen, hogy a mai Hétf-őzz helyett étteremajánlót írok. Általában a hétvégi főzőcskéim szoktak hétfői receptposztokká előlépni, de ezen a hétvégén nem főztem. Az első felében azért, mert konferencián voltam, a második felében meg a konferencia fáradalmait pihentem ki, így inkább a kedvenc olasz helyünkön ettünk. Na de közeleg az évnek az a szaka, amikor fél Magyarország a bécsi Rathausplatzon gyűlik össze a karácsonyi vásárban, szóval talán hasznát veszitek néhány tippnek, hol lehet nagyon finom, valódi bécsi hangulatban valódi osztrák ételeket enni.
Először is – csak hogy ne legyen meglepetés – a helyek, ahol igazán házias, autentikus ételeket lehet enni, sokszor nagyon kopottasnak néznek ki. Persze vannak újhullámos dizájnos helyek újragondolt hagyományos specialitásokkal, de én jobban szeretem a régi típusú vendéglőket. Néhány indikátor, hogy jó helyen járunk: sötétbarna, kopottas bútorok, szemtelen, beképzelt pincérek, és a fröccsöt nem talpas pohárban hozzák. Meglepő módon az ilyen, szemre nem annyira megnyerő vendéglőkben is igen jól tudnak főzni, sőt!
Az egyik kedvenc helyem a Blauensteiner a Rathaus mögött a Josefstädter Strassen. (Nem mellesleg néhány méterre tőle egy remek fonalbolt is található.) Az étlapra jellemző, hogy nem annyira szokványos húsokat is használnak, illetve belsőségekből készült ételeket is lehet találni az étlapon. A Tafelspitzet is érdemes kipróbálni itt – nemcsak a méregdrága és inkább a különleges alkalmakhoz illő Plachuttában. A Blauensteiner az a fajta vendéglő, ahova egy sima napon, egy egyszerű randin, farmerban és semmi különös felsőben is lehet enni, nem kell rákészülni – illetve csak annyiban, hogy érdemes asztalt foglalni. Bár ez az utóbbi években tulajdonképp szinte minden helyre igaz a gyorséttermeket leszámítva, ahogy azt egyszer egy pénteki kiruccanásunkon, kopogó szemekkel távozva a harmadik megcélzott helyről megállapítottuk Apahajóval.
A másik remek helyen csak egyszer voltam eddig, de maradéktalanul meggyőzött, a Gasthaus Quell. Itt Martiniganslt ettem, tehát Márton napi libasültet. Egyszerűen minden falat stimmelt, de még a lilakáposzta is, pedig annak mérsékelten vagyok barátja. Nyáron kerthelyiség is van, télen-nyáron vannak gyerekadagok és esténként szól a zongora.
A Feuerwehr Wagner a harmadik hely, amit szintén bárkinek bármikor szívből ajánlok. Ez egy hagyományos Heuriger Grinzingben, de az a fajta, ahova a bécsiek is szívesen járnak, nemcsak a turisták. Ahogy a Heurigerekben szokás, az ételt a központi épületből maga hozza az ember. Ez talán az egyetlen hátránya, mert itt sokszor kígyózó sorokat kell kiállni. Ahogy anno a szocializmusban a cukrászdákban megszokhattuk, egy üveg mögött a pultban van mindenféle étel, főleg saláták és kenyérre kenhető dolgok, valamit hideg sültek, ezeket tálcán megkapja az ember és a végén a kasszánál fizet. Azért itt is vannak meleg ételek, bécsi szelet, egyéb húsok és vegetariánus fogások is, ezek frissen készülnek és szintén sorbanállással juthat hozzájuk az ember. Érdemes egyből sokat rendelni, mert nem nagyon van kedve az embernek kétszer kiállni a sort. Ha viszont ezen a tortúrán túl vagyunk, akkor igazán remek a hangulat. A bort, fröccsöt, egyéb italokat az asztalhoz hozzák. A Heurigerben simán lehet egy kancsó vizet vagy szörpöt rendelni a gyerekeknek vagy a bort is az egész társaságnak kancsóban és mindenki annyira hígítja szódával, amennyire szereti. Az asztalok mellett nagy és tényleg remek játszótér található, ahol még a 10 évesek is jól érzik magukat.
Szívesen olvasnátok további bécsi tippeket? Írjátok meg kommentben, hogy milyen témájú helyekről írjak még!
