Posts Tagged with nemez

Készíts gyapjútündért! (Képes tutorial)

2 hozzászólás Készíts gyapjútündért! (Képes tutorial) című bejegyzéshez

 Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás.
Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.

 Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak.
Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.

 A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.

 Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.

 Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)

 Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.

 Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.

 A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.

 Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.

 Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem.
Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.

A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem.
Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát – engedjétek szabadjára a fantáziátokat.

Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.

Nemez és fonal

A napfény és a tenger színeivel játszom, s közben úgy teszek, mintha értenék a nemezeléshez. Egy hosszú és komplex projekt első harmada.

Háromkirályok

4 hozzászólás Háromkirályok című bejegyzéshez

 – Na kivel utztam ma a metrón? – kérdezem ebédnél otthon.
 – Kírával? (Do)

Majdnem igaza is volt, csak épp nem Kírával, hanem a háromkirályokkal.

S ha már ma van az ünnepük, akkor mi másról is írhatnék, mint néhány ajándékról. Az egyiket a Virtuálfonó karácsonyi csereberéjére készítettem Vacskamatinak

Filz it! fonalból készült a neszi – nem is most, hanem pár hónapja, csak nem volt ötletem a befejezésre és különösebb motivációm sem egészen a karácsonyi ajándékozásig. Vacskamithoz valami lágy színű ajándékot tudtam elképzelni, ez a kék pont megfelelt. 

Nyáron volt egy német barátnőm nálam látogatóban, pont egy Pécs környéki nemezelős táborból hazafelé ugrott be Bécsbe. Akkor kaptam tőle a két natúrszínű gyapjút (még széna-szalma is volt benne, meg mindenféle szemetek, annyira natúr volt). A sötét sem színezett, hanem egy ilyen színű fajta gyapja. A barátnőm eléggé fanatikus, szóval egy különleges fajta gyapjúért képes elutazni egy messzi faluba, ahol azt az állatot tartják és úgy kiismeri magát a különböző fajták között, mint egy biológus. Tőle van egyébként az ötlet, hogy állatkertekből lehet a legkönnyebben gyapjút szerezni. A nemezholmik felületének díszítését is tanulták többek között a táborban – ott volt például Corinna Nitzschmann is mint oktató. Corinna holmijait eddig is nagyon szerettem, de hogy ez a díszített nemezfelület ennyire szép tud lenni, azt el se tudtam képzelni. Persze teljesen más képen mint valóságban, amikor 3D és megfogható, tapintható, rusztikus és élő egyszerre.

 Az persze világos volt, hogy ezt ilyen szinte csak nagyon sok tanulás után lehet művelni, de úgy voltam vele, egy első próbálkozást úgysem lehet kikerülni. Az én első próbálkozásom ebben a műfajban ez a neszi.
Először a sötét gombócot nemezeltem össze lazán tűvel, aztán ezt ráböködtem az alapra, végül a világos gyapjút nemezeltem szintén tűvel az egészre. Ezután jött a hímzés, végül a gomb. Persze sokkal szebb hímzést képzeltem rá, de sajnos a legtöbb öltés csak leírva tűnik egyszerűnek, s nekem még nagyon sokat kell gyakorolni, pláne ilyen vastag filcen. Talán 2012-ben erre is sor kerül? A vírus mindenesetre elkapott, ez a felületdíszítés nagyon élvezetes és a végeredmény is tetszik.

A másik ajándék ma, a szüliapra való indulás előtt 5 perccel készült el Do egy ovistársának, Chiomának. Chioma mamája valódi tejfelszőke germán típus, papája pedig feketebőrű – így feltétlenül valami élénk színű kendőt szerettem volna készíteni neki, ami jól illik a kisány forrócsoki színű bőréhez. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás. A fonalat egyébként még tavaly rendeltem a dawandáról, saját (mármint nem tőlem, hanem valaki mástól) festésű zoknifonal, a színe a közelképen majdnem az igazi.

Filctáska Csiliékszerrel

3 hozzászólás Filctáska Csiliékszerrel című bejegyzéshez

Egy újabb filz it fonalból horgolt és mosógépben nemezelt táska vár arra, hogy használatba vegyem. A kéknek ezt a tompa szürkészöldes árnyalatát – már ha van ilyen – nagyon szeretem. De mert magában nem volt valami nagy durranás, kitaláltam, hogy rátűzöm a kedvenc kitűzőmet, egy valódi Csiliékszert! Egyszerűen tökéletes a színek és anyagok harmóniája, a filc, a tüll, a brokát és a gyöngy, ahogy találkoznak. A kitűző hollétével kapcsolatos nehéz döntésben közreműködött Nils Holgersonné, akinek ezúton is örök hála és egy forró csoki!

Gondolkozom rajta, hogy varrok még bele cippzárt. A mérete egyébként nagyon kis kedves, se nem kicsi, se nem nagy: nemezelt állapotban lent 40 centi, fent 26, magassága 27 centi, a pánt pedig 66 centi x 3 centi. Nemezelés előtt pedig lent 50, fent 32, magassága 32, a pánt pedig 96 centi x 3,5. Érdekes, hogy a pánt hossza mennyire összement, a szélessége pedig alig. Ha jól számoltam, 6 gombóc, azaz 30 deka filz it fonalat használtam fel hozzá. A bizonytalanságom oka, hogy van hozzá egy neszi is, s azzal együtt fogyott el a 7 gombóc, de nem tudom, pontosan mennyi ment a neszire. Annak egyébként még biztos tovább kell fejlődni, se cippzár, se deko egyelőre nincs rajta. Talán megjön valamikor a kedvem befejezni – de az nem most lesz, most csipkeőrületben vagyok. 🙂

Kreaszünet 5. – nemezelt neszi, a mindent elnyelő


A következő kivégzett UFO egy nemezelt neszi. Korábban már mutattam róla egy részletképet. A diszkrét csíkozást maga a fonal adja, olyan színátmenetes, ami még cirkás is – ha ez így érthető.

Valamivel nagyobb lett, mint az Ahamának készített verzió, ez részben szándékos is volt, részben meg úgyis lutri a méret ebben a nemezelős műfajban – most 40 fokon mostam 60 helyett, így kevésbé ment össze. Egyébként a jövőben vissza fogok térni a 60 fokos mosásra, az az erősebb összetömörülés, ami a magasabb hőfokon elérhető, nekem jobban tetszik.

Itt is sokféle díszítőelemet próbálgattam, aztán rájöttem, hogy minden túl finom hozzá, kivéve, ha saját magával rokon anyaggal próbálkozom. Ugyanabban a mosásban egy poháralátétet is nemezeltem, és ahhoz tényleg muszáj a 60 fok, azaz egy sikertelen darab lett, amit könnyű szívvel felvagdostam. Ebből lett egy rózsa, tökéletesen illik színben, anyagban – mondjuk hogy praktikus-e, hogy ennyire kiemelkedik a felületből, az majd használat közben kiderül. Cippzáras, béleletlen, és végül úgy döntöttem, hogy az enyém lesz.

A következő nemezelendő holmira kicsit várni kell, az egy nagy falat, egy válltáska csodaszép szürkészöldeskék színben. Ha minden igaz, annak a díszítését már kitaláltam, egy csodaszép Csiliékszer kitűzőmet fogom rátenni, csodájára jár majd a világ! Na de addig még minimum 5 gombóc fonalnyi idő telik el.

Karácsonyi húzogatós ajándék Ahamának

4 hozzászólás Karácsonyi húzogatós ajándék Ahamának című bejegyzéshez

Idén zártkörű karácsonyi húzogatóst rendeztünk a Virtuálfonóval, és az angyalok keze Ahamát rendelte páromul. Egy nemezelt neszesszert kapott lágy pasztellszínekben, kis rózsákkal.


Ez a neszi egy remek példa arra, hogy “nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut” – hogy egy klasszikust idézzek. A története ugyanis még nyáron, a Gouba előtt kezdődött.
Horgolt táskát is szerettem volna vinni, és tele volt a fejem ötletekkel, időm viszont nagyon kevés volt. Több táskába belekezdtem, de amikor láttam, hogy elsőre nem olyan, mint elképzeltem, inkább félretettem. Ez a darab itt tkp. egy nagyobb táska első negyede lett volna. Kifogyott a tolnai előfonal, ezért nem folytattam. Meg azért se, mert valahogy nem volt jó a tartása. Igaz, bélelni akartam, de valahogy nem voltam meggyőzve, hogy jó lesz a végeredmény.

Aztán nemezelős kísérleteim közben eszembe jutott most novemberben, hátha ez a fonal is alkalmas filcesítésre. És igen, nagyon is, sőt, mondhatnám, arra alkalmas csak igazán!

A “félbemaradt” darabot, 60 fokon kimostam, és egy remek tartású, vastag, amolyan jó hozzáérni érzésű táskaforma lett. Arányai is tökéletesek – ha akartam volna, se tudtam volna jobban eltalálni. Cippzárat varrtam bele és a sok szóbejövő díszítőelem közül végül egy horgolt rózsacsoportot választottam. Ez is félkész állapotban várakozott jobb sorsára – annak idején egy kalapra nem tettem rá. Mit tegyek, ha nem akart ott maradni. Pontosan tudta, hol lesz a helye.

A kis rózsák közül a világos és a sötétbarna saját festésű tolnaiból van, és az egész kompozíció valahogy pontosan illett erre a neszire.

Amikor kész lett, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy legszívesebben megtartanám magamnak, akkor gyorsan borítékba tettem, és elküldtem Ahamának, aki szerencsére nem bírta kivárni a karácsonyt, és már vissza is írt, hogy örült a meglepetésnek. Aminek meg én örültem nagyon!

nemezszappan

8 hozzászólás nemezszappan című bejegyzéshez

Tombol itt a szél, kinn hideg van, a játszótérnek a létét is elfelejtem lassan – a gyerekek meg be vannak sózva, ahogy mindig. Így aztán kitaláltam egy kétszeresen hasznos elfoglaltságot: eléjük tettem egy kupac mindenszínű gyapjút, szétdaraboltam két növényi szappant, és elkezdtük csoportosan simítgatni a gyapjúrétegeket a szappanokra. Ők persze hamar átváltottak labdaprojektre, de sebaj, így is elkészült három nemezszappan, az elfuserált próbálkozások pedig utómunkálatokat követően zseniális horgolt-nemez ékszer alapanyagokká léptek elő – ez utóbbi egyelőre meglepetés.

A szappanokat mindenféle apropóból el fogjuk ajándékozni – szóval eltöltöttünk egy estét krach nélkül és még értelmes végeredménye is van, éljen! Némi segítséggel Kétévesünk is elboldogult a feladattal. Hála Violininek, aki megtanított a nemezszappan készítésére.

És ha már amúgy is vizezünk és szét van ázva a kezünk, akkor felraktam 20 deka gyapjút eperszörpben színeződni. Reménykedem, hogy a korábbi rondaszürke elrontott festésem vállalható pirosas végeredményt mutat majd.