Lágyszívű apa: Miért nevezted gyerekmegőrzőnek a gyerekprogramot? Most Do totál meg van sértődve. Amúgy nem is csodálom, ez a gyerekmegőrző szó olyan degradáló. Szívtelen anya: Most komolyan, nem tök mindegy, hogy gyerekmegőrző vagy gyerekprogram? Meg amúgy is, tavaly ő könyörgött, hogy jöjjünk ide idén is, mert annyira jó a gyerekmegőrzés. És nem emlékszel, hogy extra azért jöttünk ide horror áron, hogy le tudjuk adni őket és egy évben egyszer ketten el tudjunk menni végre kirándulni felnőtt tempóban?
Fél órával később:
Bűntudatos anya: Jaj, rémes, és mi van, ha rosszul érzik magukat nélkülünk? És milyen jó lenne, ha ők is látnák ezt a gyönyörű tájat, el kellett volna hozni őket is! Realista apa: Nyugi, már rég el is feledkeztek rólunk. Meg amúgy is, ha ők is jönnek, még kb. 500 métert mentünk volna eddig, már felzabálták volna a motivációs smartiest és vissza akarnának fordulni.
Valahogy így van ez a bloggal is. Ha nincs kis szünet, ha az estéimet változatlanul a blogírással töltöm, akkor sosem vágok bele egy tesztkötésbe és nem készül egy fantasztikus kötött kendő. Mit “egy”! Az első kötött csipkekendő életemben! Az első, aminél igazán kellett mintát olvasni, számolgatni, ahol csak a szemek jelmagyarázata több, mint fél oldal! Nagy lépés ez nekem – még ha az emberiséget hidegen is hagyja. Szóval kedves blogom és kedves blogolvasók, tudjátok, hogy nagyon sokat gondolok rátok és már-már bűntudat mardos, hogy ilyen sokáig egyedül hagylak titeket, de higgyétek el, hamarosan jövök és aztán nagyon sokáig nem akarok majd egyedül lenni. És persze hozok magammal egy kötött kendőt is. Mit egyet! Életem első kötött csipkekendőjét! Annyit máris elárulok róla, hogy a tervezővel már találkozhattatok itt.
Az úgy volt, hogy először sütni akartam a tortát, valami jó kis joghurtos-gyümölcsöset, aztán energiaszintemre való tekintettel készen venni, aztán a gyerekek nagy örömére mégis az sk mellett döntöttem, viszont könnyített műfajban. (Igazából csak azért, mert a pékhez elmenni sem volt már erőm, ahhoz meg végképp nem, hogy egyedül maradjak a gyerekekkel, amíg Apahajó tortáért megy.) Így kikevertem egy villámgyors palacsintatésztát, sütöttem hat vastagabb palacsintát, az alsó ötöt megkentem bőven Rote Grützével, ami tkp olyan, mintha erdeigyümölcsös zselés lekvár lenne, csak egyben vannak a gyümölcsök. A felső palacsintára vajjal elkevert sokszázalékos olvasztott csokit csorgattam. Aztán már csak a gyertyákat kellett beszúrogatni, szigorúan szimbolikus számút, az első és második számjegy összegének megfelelőt, lehet találgatni, hogy 18, 72 vagy 54 vagyok-e, vagy netán ezek közül egyik sem. Hétköznapi szülinapra ennyi telt tőlem: meglepetés magamnak.
Az ajándékom persze igazi meglepetés volt, és tényleg az, mert ki gondolta volna, hogy valaki, akit nem hoznak lázba a fonalak, elmegy és keresgél olyat, ami szerinte tetszene nekem. Lana Grossa Linea Pura Organico Print – ez egyilyen arisztokrata fonal, azért van ennyi neve. S ha már arisztokrata, akkor valami soselátottat kellett elkezdenem belőle, egy leejtett szemes kötött nyári sálat. Azt mondtam már, hogy eddig még sosem kötöttem leejtett szemeket? Mármint szándékosan leejtetteket. És mondhatom, halad olyan gyorsan, mint horgolás, úgyhogy még az is lehet, hogy ez lesz a kedvenc kötéstechnikám. A minta pedig itt található a Ravon Sol Degrade Dropped-Stich Infinity Scarf néven. (ha már az arisztokrata hosszúságú neveknél tartunk) Egyébként pedig szerintem mindenki tanuljon valami újat a szülinapján!
Kutas-Keresztes Ágit sokan ismerhetitek a Kötős-horgolós FB-csoportból, a Ravelry-ről és munkáival találkozhattatok nemzetközi kötős újságokban is. Persze én ennyivel nem elégedtem meg, kíváncsi voltam, ki áll a minták mögött és mi a története. Ha van egy komótos tejeskávényi időtök, hallgassatok bele a beszélgetésünkbe, a legvégén pedig még egy játék is vár titeket!
– A honlapodon kötésfüggőként mutatkozol be. Körülbelül mennyi időt töltesz egy nap kötéssel? Van olyan nap egyáltalán, amikor nem kerülnek elő a tűk? Hogyan viszonyul egymáshoz a hobbi és a munka a mindennapjaidban?
Az, hogy mennyi időt töltök kötéssel egy nap, elég változó, attól függ, hogy éppen melyik munkafolyamatnál tartok. Valamelyik héten például egy mintát megjelentettem, egy másikat pedig méreteznem és fordítanom is kellett, ilyenkor nagyon sok időt töltök a számítógép előtt és szinte nem vagy egyáltalán nem kerülnek elő a tűk. A méretezés mindig több napon át tartó egész napos munka, sőt, sokszor bőven belenyúlik az estékbe. De előfordul az is, hogy kész a terv egy bizonyos méretre, minél előbb el kellene készülnie a mintadarabnak, ekkor viszont van, hogy szinte egész nap kötök.
Hogy hogyan viszonyul egymáshoz a munka és a hobbi? Tulajdonképpen teljesen összeolvadt a kettő. Vagy inkább átfordult a hobbi egy olyan munkába, amit nagyon szeretek. De a hobbi részre, hogy például leüljek egy jó kötős magazinnal a kezemben és válogassak, mit is kössek belőle, arra egyre inkább nincs időm és/vagy energiám. Egyre ritkábban kötök már olyat, amit más tervezett, ha a nap végén kikapcsolódásra vágyom, akkor azt inkább egy jó könyv jelenti.
– Nyelvtanár vagy eredetileg. Hogyan jött a váltás, hogy kezdődött a tervezői karriered? Tudatosan haladtál ebbe az irányba vagy egyszer csak így alakult?
Az, hogy most tervezőként dolgozom, az több szerencsés és kevésbé szerencsés véletlennek köszönhető. 2008 nyarán megismerkedtem a férjemmel, aki Svájcban élt. A következő nyáron én is kiköltöztem. Svájcban először is hónapokig tartott, amíg végre elismerték a diplomámat, ezután jött a munkakeresés. Egy évig helyettes angoltanárnként tanítottam 4 különböző iskolában, de egyre inkább úgy éreztem, hogy váltanom kell. Magyarországon egy kéttannyelvű gimnáziumban tanítottam, itt pedig volt, hogy színeket és számokat, ami egy ideig megy, de hosszú távon nem kihívás. A magatartási problémákkal való folyamatos konfrontáció pedig sajnos nem az én lelkivilágomnak való.Mivel elég alacsony óraszámban tanítottam, már akkor is sok időt töltöttem kötéssel, és nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy ebbe az irányba indulhatnék tovább, de úgy döntöttem, elkezdem megjelentetni a tervezményeimet, lesz, ami lesz.
– Milyen fonalakat használsz legszívesebben? Mi a kedvenc vastagságod, kedvenc anyagösszetételed vagy kedvenc márkád?
Nagyon szeretem a gyapjút, legtöbbször gyapjúfonalakat használok, emellett még alpaka is elég sok van a szekrényemben. Legszívesebben fingering, sport és DK vastagságban kötök, de a vastagabb fonalakkal sem vagyok haragban. A lace vékonysággal sokáig nem tudtam megbarátkozni, volt olyan lace fonal, amit visszaküldtem a feladónak, mondván, hogy cérnával én nem kötök. Azóta viszont terveztem lace fonalra (már csak hetek kérdése, és a közönség is láthatja a végeredményt), és nem is volt rossz élmény, sőt. Mégiscsak kötök cérnával 🙂
– Mi van előbb általában a tervezési folyamatban: a felkérés vagy az ötlet?
Általában az ötlet jön előbb, kivéve egyes magazinok esetében, akik előre kiadják a tematikát, hogy milyen stílusban várnak tervezményeket. Bár ezek a témák olyanok, hogy elég sok mindent bele lehet passzírozni, a Sorority kendőm terve például előbb megvolt, mint a Knitscene kiírása, de pályáztam vele, mert úgy gondoltam, tulajdonképpen az egyik témába éppen beleférne. Szerencsére a főszerkesztő is így gondolta.
– Vannak mestereid, kötős példaképeid? Kiktől és honnan tanulsz?
A polcomon természetesen sorakoznak a kötős könyvek, sokat tanultam belőlük, és persze mindig vannak új technikák, amiket meg lehet és érdemes tanulni. Munka közben is rengeteg tapasztalatot gyűjt az ember, úgy érzem, sokat tanítottak nekem az eddigi tervezményeim.
– Hol látod magad 10 év múlva?
Nem tudom, hogy ez jó dolog-e, de nem gondolkodom ennyire előre, mert pár hónap alatt is nagyon sok minden történhet, nemhogy évek alatt. Mindig figyelek, hogy merre lehetne tovább indulni, és ha jön egy lehetőség, azt megpróbálom kihasználni, de nem fixálom le előre, hogy pontosan minek és hogyan kellene történnie. Egyelőre az a célom, hogy több mintám jelenjen meg magazinokban, de ezzel párhuzamosan szeretném folytatni a saját kiadást is, mert annak is megvan a maga varázsa.
Szívesen megkötnétek valamelyik Kutas-Keresztes Ági által tervezett modellt? Ha igen, akkor írjátok meg kommentben, melyik darab a kedvencetek, így megnyerhetitek az Ági által felajánlott egyik (összesen három) kuponkódot, s így tietek lehet egy kiválasztott kötésminta. Játékra fel! (Ha pedig nem jelenik meg a kommentmező, akkor frissítsétek az oldalt, így elvileg rendbe kell jönni a problémának.)
A márciusi UFO-takarítási hadművelet részben sikerrel járt, elkészült a Citron kendő. A fonalat még rém régen a Dawandán vettem – annyira rég, hogy akkor még a pink volt Do kedvenc színe. Azóta persze átnyergelt a türkizre, így egészen feledésbe is merült, hogy valamit lehetne kezdeni ezzel a nemtürkiz fonallal. Eközben persze menetrendszerűen megjelentek a molyok, és úgy voltam vele, ha már fonalfalás, akkor faljak én, ne ők.
A Citron egyébként nem úgy volt UFO (unfinished object – mondom azok kedvéért, akiket a google az UFO keresőszóval hozott ide), hogy ezer éve félkész állapotban hevert valahol, hanem úgy, hogy minden esélye megvolt arra, hogy így heverjen. Mert a kötés nekem valahogy mindig nehezemre esett, valahogy képtelen voltam elhinni, hogy valóban nő, terebélyesedik sorról sorra. A horgoláshoz képest annyira lassan halad, hogy tényleg nagyon kell hinni abban, hogy valamikor vége is lesz. Az én napi adagom kötésből 1000 szem, plusz-mínusz 100. De egészen az utolsó szakaszig, a fodros szegélyig szabályosan erőszakot kellett alkalmaznom magammal szemben, hogy elővegyem. Aztán a fodornál valahogy elkapott a lendület, és szinte sajnáltam, hogy máris le kell láncolni. S persze máris azon töröm a fejem, mi legyen a következő kötésem. Van még ebből a fonalból majdnem 20 deka – az ötleteket előre is nagyon köszönöm.
A leláncoláshoz egy ráhajtásos módszert választottam az idevágó irodalom alapos áttanulmányozása után. A Cast on Bind off című könyvet egyébként így elsőre nagyon megszerettem, mert rengeteg szemfelszedési és leláncolási módot mutat meg képpel lépésről-lépésre, mindezt úgy, hogy még én is megértettem, pedig tényleg abszolút kezdő vagyok. És ami a legjobb: minden módszernél azt is leírja, milyen kötésekhez, milyen ruhadarabhoz célszerű használni.
A tavaszi nagy lomtalanítást is elkezdtem már, például kidobtam két költöződoboznyi “elromlott, de még meg lehetne javítani, csak éppen 15 hónapja mégsem léptünk” cuccot. Amire 15 hónap alatt nem volt szükség, arra valószínű soha az életben. Megszabadultam továbbá egy doboznyi jegyzettől, ami a doktori iskolában halmoztam fel. Bámulatos, mennyi mindent tudtam, mielőtt megszülettek a gyerekek. És bámulatos, hogy 7 év kellett ahhoz, hogy el bírjam engedni a tényt, hogy jelenlegi életszakaszomban nem agyra és doktori disszertációra gyúrok.
Na de hogy a horgolós sarkom se maradjon lomtalanítás nélkül, beszálltam egy márciusi UFOtlanítási kihívásba. A pink Citron kendő nem épp valódi UFO, mert pont az utóbbi időben gyakran előveszem, de azért nem halad annyira gyorsan, mint a horgolások. Azért egyre jobban élvezem a kötést is, és kész vagyok új kihívásokra – de csak ha ezt a kendőt leláncoltam. Még 6-7 este munkája hiányzik kábé (nem csinálom meg mind az öt szakaszt).
Ez a virág a Circle top lesz a Vouge Knitting-ből – ha nagy lesz. (Óvakodjatok amúgy a mintától, rengeteg hiba van a leírásban, van, hogy komplett sort hagy ki.) Ezer éve kezdtem el, azaz októberben, s mert tavasszal és nyárom már hordani szeretném, bele kell húznom. Még úgy 70%-a hiányzik, szintén 6-7 estét tippelek optimistán. Kicsit félek a fukszia szín miatt, mert ez igazából nem szokott jól állni nekem, csak már megint zsigerből vettem fonalat és nem aggyal. Drops Safran egyébként.
Ez a terítő már csak 4-5 estényi munkát igényel, szóval ezt veszem előre a listán. Még 10-12 sor a nagyimintából és egy kicsit bonyolultabb szegély, mint amilyet általában szoktam készíteni.
Hónap végén majd rovancsolok – kérjük, tegyék meg tétjeiket, mennyit teljesítek a terveimből!
Hála a rengeteg Budapestről késve érkező vonatnak, volt időm felfedezni a fonalas szemmel nézve talán legjobb bécsi újságost. A Westbahnhof csillogósra újított és bővített épületének a központi részében található, közvetlenül a főbejárattal szemben, a földszinten, tehát ahol akkor megy ki az ember, ha a villamosokra szeretne felszállni. Persze a rétegmagazinok az L alakú üzlet hátsó csücskében találhatók, de ott vannak, és a választék lenyűgöző. Még olyan címeket is tartanak, mint a Verfilzt und zugenäht – ebben egyébként már Corinna Nitschmann is szerepelt, de találhatunk magazinokat mackógyűjtőknek, babakészítőknek, s persze kötős-horgolós-varrós témákban jóval többet, mint amennyira valaha is szüksége lehetne az embernek.
Az a stratégiám, hogy időnként odamegyek és nem veszek semmit, csak nézegetem a kínálatot. Aztán úgy pár napig hagyom érni a dolgokat és végül azért megyek vissza, amit nem bírtam kiverni a fejemből. Más választási módszer egyszerűen nem működik, mert első ránézésre minden annyira csábító.
Legutóbb két ilyen felejthetetlen újságot találtam, az egyik a KnitSimple tavaszi-nyári száma. (Kattintásra bele is lehet lapozni)
Ebből elsőnek a nagyon egyszerű kötött kendőt készítem (nem túl élénk FB csoportja itt, de fenn van a Ravelry-n is). Azt szeretem a mintában, hogy nemcsak egyszerű, de egyszerűen van leírva is, ami egy autodidakta kezdőnek nagyon fontos. Ugyanezt a kendőt (más széllel, de ugyanezzel a testtel) máshol is megtaláltam ugyan, de három sor helyett nyolccal és egy szemjelölő helyett kettővel volt leírva – tudom, ez nem számít akkor, ha valaki már a nyolcadik kendőjét köti, na de ha az elsőt, akkor nagyon.
És mert igazából a csipkekötés az, ami már jó ideje nem hagy nyugodni, annak is nagyon örülök, hogy van néhány különböző – de még nekem is reális – nehézségű csipkesál, amin be lehet gyakorolni az alapokat anélkül, hogy egyből pulóvert kellene kötni vagy bonyolult kendőt 400 szemmel a tűn.
Látszik egyébként, hogy a célcsoportban benne vagyok én is – azaz aki horgolni tud és irígykedik a kötőkre. Vagy ugyanis egy szellemes horgolt poncsó-pulcsi minta is a füzetben, gondolom azért, hogy ha beletörik a bicskánk a kötésbe, legalább egy horgolásmintával kárpótoljuk magunkat.
Az újság persze kábé fele részben reklámfelület, kötős könyvek, újságok, fizetős minták, kötős-horgolós megvásárolható kütyük sokaságát is hozza, de mert a minták szerintem jók, még ez is megbocsátható. Ha meg valaki tájékozódni akar, akkor külön jó is.
Erre is igaz az, hogy a lap fele kábé reklám, és elég türelmetlen lettem, mire eljutottam az olyan modellekig, amelyekhez leírás is van (ezt is hátulról érdemes kezdeni olvasni). De ha ezt a frusztrációt legyőzzük, akkor néhány szokatlan technikai megoldással készült ruhadarabot is találunk, s persze sok jól kinéző, de technikailag semmi különöst. Sajnos olyanra is van példa, amit igazából nem értek, mert se technikai extra, se csinos (nagyi négyzetből készült kabát), de ahány ember, annyi stílus, belátom.
A címlapon látható csoda vicces módon nem sál nem is stóla, hanem egy “throw” – avagy semmire nem jó, de ha rádobod egy kanapéra és épp jön hozzád a Lakáskultúra fényképezni, akkor nagyon cool lesz. Na jó, szigorú voltam, beismerem, úgy kellett volna fogalmaznom, hogy nagyon kis szellemes motívumokból álló takaró ez, amelynek egyes motívumait még akkor is kreatívan felhasználhatjuk, ha – hála kiskorú gyermekeinknek – a kanapénkra már annyi minden van rádobálva, hogy egy újabb cucc fel se tűnne.
A kedvenc modelljeim a füzetből: Egy egyszerű ujjatlan felső, amelyet a nyaka és ujja körül sok virág díszít, és az egész mégsem túl elszállt, simán hordható még olyan konzervatív körökben is, mint amilyenekben én mozgok. Asszem. Majd kiderül.
Aztán ha átlapozunk két horgolt maxikabátot, amit meghorgolni sose lenne időm, aztán meg felvenni se nagyon tudnám sehova, akkor következik egy vállra teríthető valami – törékeny, légies, kidsilk jellegű fonalból – ezt is lenne kedvem elkészíteni. Van még csipkemotívumokból készült átlapolós tunika-kardigán, bogyós pénztárca, nyári top csak karcsúknak, sál, szoknya, csipketérdzokni (olyan szép, hogy azt kívánom, bár hordanék ilyet), mindenféle pulcsik főleg nyárra (az egyik nagyon projektgyanús nálam), horgolt ékszerek, a már említett nagyinégyzet variációk, amelyek mondjuk nem annyira az én világom, és a legjobb: egy freeform csipkefelső. Ez leginkább azért érdekel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy ennyire szabálytalan mintát leírni. A technikai izgalmak tovább folytatódnak két olyan kardigánnál, amelyet gyakorlatilag egy darabból kell horgolni, és a megfelelő helyeken hajtogatni, összevarrni. Igazi intellektuális kihívás. Azért aki hagyományos mintát keres, az is talál legalább öt jó csipkepulcsit, aki pedig a broomstick lace-t és a tuniszi horgolást akarja egy modellen belül begyakorolni, az egy csinos, hordható kardigánt készíthet el. Őszre-télre is lehet már készülni, vastag poncsó, gombolós sál, bogyós sapka és egy annyira vidám körmotívumokból álló stóla található még a füzetben. Összesen 42 modell, szóval nagyon megéri az árát szerintem (9,80 Eur). Olvasnivaló is van benne bőven, híres horgoló művészekről, köztük egy magyarról is. Ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy mára búcsúzom, megyek vissza a horgolótűmhöz. És ne felejtsetek el benézni ebbe a kincsesbányába a Westbahnhofon, ha legközelebb vonattal jöttök Bécsbe! 🙂
Ritkán horgolok fiúholmit – ennek egyik oka szerintem, hogy a fiús, visszafogott színeket másoknál csodálom, sőt, néha hordom is, de valahogy horgolni – és eközben órákig nézni – nem annyira szeretem. Most mégis kivételt tettem az egyik ovis csoporttárs kistesójának kedvéért, aki május végén született.
Az ex Barka Kabala, most már Alize Bella fonal tökéletes ehhez a kicsi babatakaróhoz. Igaz, hogy pamut, de a laza sodrás miatt annyira könnyű és hajlékony. Remélem, a mosást is bírja majd. A mogyoróbarnás árnyalatok pedig annyira finoman változnak, hogy mégsem unalmas horgolni még ezt a színt sem. (Nagy önmérséklet kellett, hogy ne egy türkizes-zöldes árnyalatot válasszak, de már nem bánom.)
Ez a kendő szintén Barka és szintén ex – már nem kapható ez a fajta, talán Naptánc volt a neve. Igazából nem tudtam kibékülni a színével, másnak láttam a színt a monitoron rendeléskor, ráadásul horgoláskor furák voltak a színátmenetek is, szóval már azt se tudom, hányszor horgoltam-bontottam. Most rászántam magam egy kísérletre: egy egyszerű, lusta kötéses vállkendőt kötök belőle. Ez lesz az első kötött kendőm, ezen gyakorolom be a ráhajtást meg azt, hogy van egy fityegő izé a tűn, amit szemjelölőnek neveznek. Fura ez nekem, na, de majd belejövök. A minta egyébként a Knit Simple aktuális számából van – ebből is látszik, hogy nagyon elszánt vagyok, kizárólag kötött modelleket tartalmazó újságot vettem csupa egyszerűnek tűnő csipkével. Lehet fogadásokat kötni, hogy mennyire leszek kitartó a csipkekötésben, azaz mikorra fejezem be az első csipkestólát. 🙂
De nemcsak a fonalas projektekben látom most hirtelen szépnek a natúr színeket. Ma Laxemburgban jártunk a kastélyparkban, és a sok élénkzöld mellett keserstem pár barna-natúr motívumot is. Lehet, hogy kibékülök ezekkel az árnyalatokkal is?
Egyébként Laxemburg csodaszép, sokkal jobban tetszik, mint pl. Schönbrunn, nagyobb a hely sétálni, nem annyira vonalzóval metszett, óriási csónakázótó van a közepén, és az egész hangulat annyira pihentető. Biztos, hogy máskor is kiugrunk még, és akkor már pikniktakarót is viszünk.
Horgolni és kötni mindenütt lehet. Hallottam már fürdőkádban kötő kartársnőkről, a buszon, metrón, parkban és a tűzhely mellett félig mártást kavargató, félig horgoló nő már-már közhely számba megy. Azért van pár dolog, amire extrém körülmények között éppúgy érdemes figyelni, mint este a kanapén kötögetve. Mert igen, a fonalmániásoknak is van testük. És ha néhány apró szabályt nem tartunk be, akkor akár hónapokig tartó kényszerszünettel is számolhatunk.
1. Maradjon laza a nyakad és a vállad! Még akkor is, ha kezdő vagy, még akkor is, ha egy új technikát vagy nagy koncentrációt igénylő mintát próbálsz ki épp. Oké, tudom, lazának maradni nem mindig lehet, de legalább iktass be tízpercenként pár nyak- és vállkörzést. A horgolás-kötés befejezése után pedig – pláne, ha otthon vagy és amúgy sem lát senki, mert már mindenki alszik – végezz néhány nyújtó gyakorlatot. Ha jógázol, akkor a bemelegítő gyakorlatsor is megteszi. Már öt perc is csodákat tesz!
2. Figyelj, mit mond a csuklód! A horgolásnál a csuklód végzi a munka oroszlánrészét. Hasonlóan fontos szerepe van a középső ujjnak, amivel támasztod a hüvelykujjat és tartod a horgolást. Néhány különösen húzós horgolós hónap után ez a két kis testrész kezdett sztrájkba elérve, hogy sem horgolni, sem például egy ásványvizes palackot kibontani nem tudtam. Ha már túlfáradtak, begyulladtak az ízületek, akkor csak a kivárás segít – érdemes megelőzni ezt és időben abbahagyni. Jobb két nap szünetet tartani, mint két hónapot – és ez nem vicc.
3. Állj fel és sétálj! Ha a hagyományos ülő pozícióban horgolsz, akkor szinte biztos, hogy közben előregörbülsz és a derekad sem egyenes. (És miközben a monitort nézed?) Fél óránként felállni és kinyújtózni, a derekad a helyére tenni, előrehajlásból csigolyánként haladva felegyenesedni a legjobb módja a hátfájás és a rossz tartás megelőzésének.
4. Válogasd meg a fonalaid! Vannak fonalak, amelyek nem tesznek jót a kéznek. Néha a szem becsap, elcsábul, a bőr viszont nem elégszik meg a látszattal és ha nem jó a fonal összetétele, akkor szenved. Hogy mi nem jó, az nagyon változó és az sem biztos, hogy mindenkinek a gyapjú jó és az akril rossz. Ha úgy érzed, hogy fél óra horgolás után az ujjaid vége olyan, mintha le lenne smirglizve, akkor ne kínozd magad tovább és írd fel a tabufonalak listájára, amit épp használtál. Lehet, hogy így néhány régi fonaladtól meg kell majd válnod – ne fájjon a szíved érte, végülis a hobbi nem önkínzásra lett kitalálva.
5. Figyelj a fényre! Van fény meg fénynek látszó valami. Ez utóbbi minősített esete például a kertben, naplemente idején horgolni. Mivel lassanként lesz egyre sötétebb, már legtöbbször csak akkor kapcsol az ember, amikor folynak a könnyei, annyira erőlteti a szemét. A régi fajta gyorsvonatok világítása is inkább csak arra jó, hogy lássuk, ki ül velünk szemben – horgolni, kötni általában alkalmatlan. Otthonra mindenképp érdemes kijelölni egy horgoló sarkot, ahol irányított fény van. A mennyezetmegvilágítás hangulatos, de főleg ha sötét fonallal dolgozol, nagyjából semmit sem ér. Oké, én is szoktam néha filmnézés közben félhomályban horgolni, de mindig megbánom utána, kínzás a szemnek.
+1: Váltogasd a technikákat, váltogasd a hobbikat! Legjobban az jár, akinek több hobbija van, mert a horgolás után is van élet. Legeslegjobban az, akinek még a főzés is hobbija – garantáltan minden nap élvezet. De már az is elég lehet néha, ha a kötés és a horgolás vagy a varrás között váltogat az elvakult hobbista. Minden mozgás és testtartás másféle terhelés a testnek, s amíg az egyik testrész pihen, a másik hobbit még mindig élvezhetjük. Az meg csak plusz előny hogy aki többféle témában, technikában, területen mozog, folyton kombinál és így lassan megtalálja a saját stílusát, s annyi ötlete lesz, hogy csak ideje legyen mindent megvalósítani.
És most nemcsak erre az asztali futóra gondolok, hanem úgy általában az életemre.Tudom, tudom, én választottam, mégis néha kívánnék magamnak egy napot vagy mondjuk kettőt, amikor semmi nem történik, semmi nem megy tönkre, senki nem esik le sehonnan és nem önt rá valamit – lehetőleg forrót – magára, nem kell költöztető dobozok aljából csecsemőkori fényképet előbányászni és nem termelődik több szennyes egy nap, mint amennyit ki tudok mosni. Hogy emellett még lakberendezni is kellene, mely tevékenységhez sajnos az ikea személyes meglátogatása is hozzátartozik – hála a csigalassú netnek, amivel képtelenség online kiválasztani a cuccokat, na erre már gondolni sem akarok.
Azért egy fix pont van, hogy ez a terítő majd egyszer a narancssárgára hangolt nappaliban lesz kontrasztszínfolt. Ahogy a következő két képen látszik, teljesen véletlenül sikerül megoldani, hogy látható átmenet nélkül a terítő egyik fele zöldeskék
másik fele pedig narancsos hatású.
Most már a szegély készül, de mert elég hangsúlyosra és szélesre tervezem, a befejezése még akár heteket is várathat magára.
Ez pedig már az első számú baktusom, a fényképen pedig a szép színátmeneteken kívül a perspektíva törvényszerűségeit is megcsodálhatjuk.
P.s.: azt hiszem, hosszú évek óta – vagy talán életemben – először egy olyan karácsonynak nézünk elébe, amikor egyetlen saját készítésű ajándék sem lesz a fa alatt. Még szoknom kell a gondolatot, hogy valószínű így is zavartalanul tovább fog folyni az élet.
Amilyen látványos ez a sál, annyira gyorsan elkészült, lényegében fél nap alatt – pedig kötött. Azóta már kalap is van hozzá: karimás, mint a nagyoknak. Na jó, lefényképezhetsz, de csak ha grimaszolhatok című képünket látjátok, kedves olvasók.
Tipikus novemberi programjaim vannak mostanában – leszámítva az új oviba való beszoktatást – a legtöbb időt temetői sétákkal és különböző európai országok temetkezési kultúrájának tanulmányozásával töltöttem. Láttam sírfeliratokat, amelyekben egy egész sort megtöltött az illető halott életben elért címeinek és rangjainak felsorolása (rövidítésekkel!), idézetet a kis hercegből, de azt is, hogy “Venedig, ich komme” (Velence, jövök), láttam Brecht sírját és a Hitler elleni sikertelen merénylet miatt kivégzettek síremlékét, akkora mauzóleumokat, hogy ha csak az árának a felét költhetném a saját házamra, alig találnám meg benne a többieket (na de azt nem szeretném), meg anoním sírokat is, ahol az utódok nem látták fontosnak feltüntetni – vagy az elhunyt nem kívánta? – hogy kié is a nyughely.
A sok fura, túlzó, időnként embertelen sírkő mellett azért voltak nagyon szépek is: a zsidó temetőket mindig olyan emberségesnek találom a sok növény és az egyszerű kövek miatt, s ugyanígy egyszerű, mégis kedves a festett kövekből kirakott szív.
Tudom, nem túl vidám téma, meg sok köze nincs a horgoláshoz sem, de legalább egy életjel részemről addig is, amíg vissza nem rázódom a normál kerékvágásba.
