Posts Tagged with horgolós könyvtár

Rémamigurumik

4 hozzászólás Rémamigurumik című bejegyzéshez

Ha fiú is van a családban, óhatatlanul a hétköznapok részei lesznek a ninják, a starwarsok (sic!), és a rémek. A minap orvosi instrukció alapján kellett rajzoltatnom Kristóffal többek között embert is, és legnagyobb rémületemre közölte, hogy ő inkább ninját rajzolna. Hát jó, legyen – mondtam, de aztán este még egyszer nekifutottam a témának és kértem, hogy rajzolja le a családot. Saját magát meglepően gondosan dolgozta ki, és ki lehet találni, milyen ruhát rajzolt magának. Szörnyeset. (És lézerkard volt a kezében. De erről a témáról majd még folyt.köv.)
És amúgy is, szegény fiúk akkora hátrányból indulnak horgolós anyukánál, hiszen édes horgolt lánycuccokat sokkal könnyebb találni, mint édes horgolt fiúcuccokat. Hogy ezt némileg kompenzáljam, elhatároztam, hogy rémeket fogok horgolni neki, s ehhez beszereztem Christen Haden Mini Monster. 20 Amigurumi-Monster zum Selberhäkeln című opuszát.

Hozzáteszem, nekem még egy cuki Hello Kitty amigurumi is a rémem. Úgy általában az amigurumi műfaja rémesen bonyolultnak tűnik. Bonyolultabbnak, mint a freeform, mert ha a freeformban kettővel többet szaporítok, akkor nagyjából senki rajtam kívül észre se veszi. Ha az amiguruminál kettővel többet szaporítok, akkor senki se veszi észre, hogy a figura igazából kutya akart lenni. Na hát ezért. És egyúttal mindenkit messziről csodálok, akik játékfigurákat horgol, azaz képes hosszú, véget nem érő körökön át rövidpálcákat bökdösni és eközben korrekt módon fejben tartja, hogy hol mennyit kell szaporítani és számol, számol, számol.
No de mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért. Amigurumit is horgol akár. Vagy legalábbis elszánja magát, hogy fog amigurumit horgolni.
Vizuális típus vagyok, úgyhogy jó ötletnek tűnt a sok piacon lévő amigurumis könyv közül pont ezt választani. Egyrészt mert rémek, de főleg, mert vannak benne rajzolt minták is. Csak otthon – alaposabban elmélyedve a kódfejtésbe – jöttem rá, hogy ezek a rajzok egy igazán tiszteletreméltó próbálkozást mutatnak, de igazából használhatatlanok. A rajznak ugyanis azt kellene mutatni, hogy melyik pálcára mit öltünk, és nem úgy kellene olvasni, hogy a harmadik kezemet vezetem a spirál vonalán, hogy tudjam, melyik öltésnél tartok épp. Szóval ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, ez a könyv igazából nem tartalmaz rajzos mintát, csak rajzos mintának látszó illusztrációkat.
Amikor erre rájöttem, már icipicit mérges voltam, de a gyerekért mindent, úgyhogy nem adtam fel. És valóban a szöveges leírás kombinálva bepattintós szemjelölő használatával végül is eredményre vezetett. Tehát mondhatom, hogy a könyv jó.
Mi minden található benne? Robot, hóhér, lovag, ninja, trójai harcos, földönkívüli, vámpír, csontváz nászpár, ördög, medúza, és egyéb ilyen cukiságok. Bár a gender balance nem tökéletes, de legalább néhány női szörny is előfordul.
A technikai bevezetés is bőséges, és a rajzokat leszámítva teljesen jól érthető – mondom ezt én, az amigurumi-analfabéta. Tényleg el lehetett boldogulni vele és az a forma jött ki a végén, amit a fotó alapján várni lehetett. Igazából egy alapforma van, amit aztán csak minimálisan kell variálni az egyes figuráknál, és a lényeg a különböző kiegészítőkben rejlik.
És akkor el is érkeztünk a kínos ponthoz. Mert a számolni nem szeretésen kívül még egy dolog jellemez engem a hobbi terén, mégpedig, hogy az utolsó simításokhoz általában hosszú hónapok elszánására van szükségem. Tolom magam előtt, hogy kivágjak filcből két rétegnyi szamurájkardot és kidíszítsem kettő öltéssel és rávarrjam a szamuráj oldalára. Az ilyenek projektek tipikusan hónapokig várnak valami félreeső helyen arra, hogy egyszer legyen kedvem befejezni őket. Viszont ez nem a könyvről szól, hanem rólam.

Kinek ajánlom a Mini Monster könyvet? Főleg azoknak, akik még az amigurumi műfajában kezdők. Sejtem, hogy a haladók már kép alapján is (google képkereső Mini Monster Buch) egészen kielégítő eredményre jutnak, mert az alap figura tényleg nem bonyolult, a díszítés meg fantázia kérdése. Tehát hajrá, fiús anyukák, ebből meg lehet tanulni rémeket horgolni. Kis horgolós némettudás szükséges hozzá, meg idegek, hogy a rövidítéseket kibogozza az ember. De a képektől ne várjatok sokat, előre szóltam.

Ps: hónapok kérdése, és meg is tudom mutatni a medúzát, ami 90%-os készültségben vár sorára meg a pillanatra, amikor lesz kedvem bigyózni.

Jön az Amazon!

4 hozzászólás Jön az Amazon! című bejegyzéshez
Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk, hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger szívét megdobogtatja.
Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj, bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten rendelek.
Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem, milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor az ember az Amazont használja.
Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni, mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még tényleg nem vontak le kétszer pénzt) – egyszóval tudom, hogy az Amazon elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.
További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.
Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt. 
Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/ Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei. Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi terveim között – amelyröl még később írok – azonban ott szerepel e két technika begyakorlása is.
A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról – ez az, amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál megszokott, de szerintem jól érthető.
Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat, kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és csuklómelegítőt, sapkát – eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is mintákat kitalálni ezzel a két technikával.
Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül. Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új lehetöségeket felfedezni.

Kincsesbánya a Westbahnhofon

4 hozzászólás Kincsesbánya a Westbahnhofon című bejegyzéshez

Hála a rengeteg Budapestről késve érkező vonatnak, volt időm felfedezni a fonalas szemmel nézve talán legjobb bécsi újságost. A Westbahnhof csillogósra újított és bővített épületének a központi részében található, közvetlenül a főbejárattal szemben, a földszinten, tehát ahol akkor megy ki az ember, ha a villamosokra szeretne felszállni. Persze a rétegmagazinok az L alakú üzlet hátsó csücskében találhatók, de ott vannak, és a választék lenyűgöző. Még olyan címeket is tartanak, mint a Verfilzt und zugenäht – ebben egyébként már Corinna Nitschmann is szerepelt, de találhatunk magazinokat mackógyűjtőknek, babakészítőknek, s persze kötős-horgolós-varrós témákban jóval többet, mint amennyira valaha is szüksége lehetne az embernek.

Az a stratégiám, hogy időnként odamegyek és nem veszek semmit, csak nézegetem a kínálatot. Aztán úgy pár napig hagyom érni a dolgokat és végül azért megyek vissza, amit nem bírtam kiverni a fejemből. Más választási módszer egyszerűen nem működik, mert első ránézésre minden annyira csábító.

Legutóbb két ilyen felejthetetlen újságot találtam, az egyik a KnitSimple tavaszi-nyári száma. (Kattintásra bele is lehet lapozni)

Ebből elsőnek a nagyon egyszerű kötött kendőt készítem (nem túl élénk FB csoportja itt, de fenn van a Ravelry-n is). Azt szeretem a mintában, hogy nemcsak egyszerű, de egyszerűen van leírva is, ami egy autodidakta kezdőnek nagyon fontos. Ugyanezt a kendőt (más széllel, de ugyanezzel a testtel) máshol is megtaláltam ugyan, de három sor helyett nyolccal és egy szemjelölő helyett kettővel volt leírva – tudom, ez nem számít akkor, ha valaki már a nyolcadik kendőjét köti, na de ha az elsőt, akkor nagyon.

És mert igazából a csipkekötés az, ami már jó ideje nem hagy nyugodni, annak is nagyon örülök, hogy van néhány különböző – de még nekem is reális – nehézségű csipkesál, amin be lehet gyakorolni az alapokat anélkül, hogy egyből  pulóvert kellene kötni vagy bonyolult kendőt 400 szemmel a tűn.

Látszik egyébként, hogy a célcsoportban benne vagyok én is – azaz aki horgolni tud és irígykedik a kötőkre. Vagy ugyanis egy szellemes horgolt poncsó-pulcsi minta is a füzetben, gondolom azért, hogy ha beletörik a bicskánk a kötésbe, legalább egy horgolásmintával kárpótoljuk magunkat.

Az újság persze kábé fele részben reklámfelület, kötős könyvek, újságok, fizetős minták, kötős-horgolós megvásárolható kütyük sokaságát is hozza, de mert a minták szerintem jók, még ez is megbocsátható. Ha meg valaki tájékozódni akar, akkor külön jó is.

A másik új beszerzésem a Designer Knitting Crochet, tehát a horgolós különszám.

Erre is igaz az, hogy a lap fele kábé reklám, és elég türelmetlen lettem, mire eljutottam az olyan modellekig, amelyekhez leírás is van (ezt is hátulról érdemes kezdeni olvasni). De ha ezt a frusztrációt legyőzzük, akkor néhány szokatlan technikai megoldással készült ruhadarabot is találunk, s persze sok jól kinéző, de technikailag semmi különöst. Sajnos olyanra is van példa, amit igazából nem értek, mert se technikai extra, se csinos (nagyi négyzetből készült kabát), de ahány ember, annyi stílus, belátom.

A címlapon látható csoda vicces módon nem sál nem is stóla, hanem egy “throw” – avagy semmire nem jó, de ha rádobod egy kanapéra és épp jön hozzád a Lakáskultúra fényképezni, akkor nagyon cool lesz. Na jó, szigorú voltam, beismerem, úgy kellett volna fogalmaznom, hogy nagyon kis szellemes motívumokból álló takaró ez, amelynek egyes motívumait még akkor is kreatívan felhasználhatjuk, ha  – hála kiskorú gyermekeinknek – a kanapénkra már annyi minden van rádobálva, hogy egy újabb cucc fel se tűnne.

A kedvenc modelljeim a füzetből: Egy egyszerű ujjatlan felső, amelyet a nyaka és ujja körül sok virág díszít, és az egész mégsem túl elszállt, simán hordható még olyan konzervatív körökben is, mint amilyenekben én mozgok. Asszem. Majd kiderül.

Aztán ha átlapozunk két horgolt maxikabátot, amit meghorgolni sose lenne időm, aztán meg felvenni se nagyon tudnám sehova, akkor következik egy vállra teríthető valami – törékeny, légies, kidsilk jellegű fonalból – ezt is lenne kedvem elkészíteni. Van még csipkemotívumokból készült átlapolós tunika-kardigán, bogyós pénztárca, nyári top csak karcsúknak, sál, szoknya, csipketérdzokni (olyan szép, hogy azt kívánom, bár hordanék ilyet), mindenféle pulcsik főleg nyárra (az egyik nagyon projektgyanús nálam), horgolt ékszerek, a már említett nagyinégyzet variációk, amelyek mondjuk nem annyira az én világom, és a legjobb: egy freeform csipkefelső. Ez leginkább azért érdekel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy ennyire szabálytalan mintát leírni. A technikai izgalmak tovább folytatódnak két olyan kardigánnál, amelyet gyakorlatilag egy darabból kell horgolni, és a megfelelő helyeken hajtogatni, összevarrni. Igazi intellektuális kihívás. Azért aki hagyományos mintát keres, az is talál legalább öt jó csipkepulcsit, aki pedig a broomstick lace-t és a tuniszi horgolást akarja egy modellen belül begyakorolni, az egy csinos, hordható kardigánt készíthet el. Őszre-télre is lehet már készülni, vastag poncsó, gombolós sál, bogyós sapka és egy annyira vidám körmotívumokból álló stóla található még a füzetben. Összesen 42 modell, szóval nagyon megéri az árát szerintem (9,80 Eur). Olvasnivaló is van benne bőven, híres horgoló művészekről, köztük egy magyarról is. Ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy mára búcsúzom, megyek vissza a horgolótűmhöz.
És ne felejtsetek el benézni ebbe a kincsesbányába a Westbahnhofon, ha legközelebb vonattal jöttök Bécsbe! 🙂

Horgolós könyvtár: Beyond The Square

2 hozzászólás Horgolós könyvtár: Beyond The Square című bejegyzéshez

Ha erről a könyvről nem írnék mást, csak belinkelném Barbara-t a K-town-ból, már az is elég jó ajánló lenne. Ő ugyanis azt a célt tűzte ki maga elég, hogy az év során minél több, de legalább 100 motívumot elkészít a könyvből, és ezt szorgalmasan  teszi és mutatja is a blogjában. Szóval böngésszétek, ha kíváncsiak vagytok, pontosan milyen mintákat tartalmaz a gyűjtemény.

Ami miatt ötöst kap nálam ez az alapmű:
– nemcsak hogy a nagyinégyzettől lép tovább a nagyikör, nagyiháromszög, nagyisokszög felé, hanem kilép a térbe is. Fodrok, átszövések, ilyen-olyan apró, látványos, de könnyen megtanulható trükkök teszik tényleg különlegessé ezt a könyvet.
– Angol nyelvű könyv, de a szöveges leírás mellett van rajzos is. Sokszor a kettőre együtt van szükség – legalábbis nekem, amikor a technikailag új dolgokat próbálgatom.
– Nemcsak a motívumok leírását adja, hanem kreativitásra ösztönöz – és ezt ki is mondja. Bevezet lépésről lépésre abba a gondolkodásba, ami az önálló minták kitalálásához szükséges. Felbontja a projektet részekre (sarokeldolgozás, szélmegoldások), ezekhez különböző lehetőségeket mutat fényképpel. A könyv végén pedig van egy kis bianco mintacsontváz, ami az önálló tervezésben segít, ha valaki idáig is elmerészkedik. Ha idáig is eljutok, feltétlen eldicsekszem majd. 🙂
– A lehetséges hibákat sem hallgatja el, és kijavításukban, megelőzésükben is fényképes segítséget nyújt.
– A legelső lapokon pár vicces ötlet található, hogy mihez kezdjen az ember az elkészített motívumokkal, ha mondjuk nincs kedve 350 darabból franciaágytakarót horgolni.

Kinek való ez a könyv? Ha valaki ismeri az alappálcákat, már bátran nekiülhet sok mintának. A haladók és nagyon haladók pedig böngészgessenek, és szerintem ők is elégedettek lesznek. Amikor tavaly megvettem a könyvet, legalább 20 olyan minta volt benne, amit nem tudtam volna fejből kitalálva, kész darabból “lenézve” meghorgolni vagy legalábbis nem jutott volna eszembe, hogy ilyet is lehet.

Nem sokat mutattam eddig a meghorgolt motívumokból, de ez változni fog, ugyanis épp múlt héten tettem szert egy csomó fülbevalóakasztóra. (Ha úgy tűnik, hogy a mondat két fele között nincs összefüggés, az csak várjon néhány napot!)

Kapható az amazonon és az 1001 fonalnál is – szerintem különösen vizuális típusú horgolóknak alapmű és megéri az árát.

Newer Posts