A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:
Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.
Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.
Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.
Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.
A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.
Magam is alig hiszem, de igaz: ez az első nyakláncnál nagyobb freeform holmi, amit magamnak készítettem. Eddig bármit csináltam, mind eleve ajándéknak készült vagy végül úgy alakult, hogy elajándékoztam. És pont a freeformmal úgy vagyok, hogy nem megy minden nap, ihlet kell hozzá és a csillagok szerencsés együttállása, valamint természetes fény, hogy lássam, hogyan működnek egymás mellett a színek, szóval eleve csak szabi alatt vagy hétvégén jöhet szóba számomra a freeformozás. Ez a stóla is készült vagy egy évig, talán valamivel tovább is. Korábbi stádiumait már mutattam például itt, úgyhogy most csak a legutóbbi, a Nyalkán készült motívumokat mutatom meg közelről.
Itt egy technikailag nagyon egyszerű, de annál látványosabb, spirál közepű és rövidpálcákból horgolt csillag, amőba, szirmosvirág – ki minek látja.
Pici virág, amelyet a felületre spirál alakban horgolt láncszemek tesznek különlegessé. A stóla többi részéhez különböző effektfonalakkal horgoltam hozzá.
Ez pedig tényleg a legegyszerűbb virág, ami csak létezik, viszont nagyon jól néz ki szerintem, hogy a közepe Zauberball Crazy fonalból van, ami önmagában is jól játszik a színárnyalatokkal.
Ebben a lilával keretezett foltban van sk fonású fonal is, de igazából a legjobban nekem a sok buillon pálcás rész tetszik.
A narancssárga szőrös szélű folt egy korábbi virágpróbálkozás. Azt szeretem a freeformban többek között, hogy ilyen kis egyszer kipróbált darabkákat is fel lehet használni hozzá.A liláspiros szőrös rész pedig arra volt egy kísérlet, hogyan lehet bogyóból spirált horgolni. Nehezen.
És akkor a végére egy teljes kép is arról, ami végül lett. Hordás közben még nem fotóztam, egyelőre keresem azt a kabátot, amihez jól áll. Úgyis aktuális a kabátvásárlás idén, majd figyelem a kínálatot, és még azt sem zárom ki, hogy végül egy pirosat választok, ami egyébként biztos jele annak, hogy közeledek a negyvenhez.
Az úgy volt, hogy becéloztam magamnak az Exploration Station kendőt, hogy majd azon jól megtanulok különféle technikákat. Az első szakasszal szerencsésen elboldogultam, a brioche stich kifogott rajtam, és ez eléggé leblokkolt. Hónapok óta ott feküdt a kanapén szerencsétlen kötés, már vizuálisan untam, hogy nem változik rajta semmi. Aztán jött a nyaralás, vele pedig az érzés, hogy tulajdonképpen bármit csinálhatok, nem ül mellettem Mipistink tőrrel a kezében, hogy belém mártsa, ha eltérek a mintától.
És akkor elkezdtem először egy egyszínű szürke csíkot kötni, aztán a Color affection logikájával bordóval kombinálni, aztán amikor elfogyott a szürke, teljesen bordóra váltottam. Most még nem tudom, hogy egyszerűen egy pikós leláncolással fogom befejezni vagy a sötétszürkével megkötöm az eredeti kendő csipkéjét vagy horgolt szegélye lesz. Amihez épp kedvem lesz – ez már úgyis hibrid kendő, akárhogyan is döntök.
Persze most, amikor ezt olvassátok, pont nem ezen a kendőn dolgozom. Kisnyalkán vagyok, ami az éves tobzódásom a fonalakban és mindenféle izgalmas technikákban. Sima kötéssel készülő cuccot nem vittem magammal, azt meghagyom fáradt estékre munka után, amikor máshoz nincs agyam. Alig várom, hogy a tábor után megmutassam, mi minden készült ott!
Többször emlegettem már az ötelemes főzést itt, a blogon. Akkor ismerkedtem meg a módszerrel, amikor Do-t vártam, és egy barátnőmtől kaptam egy ilyen témájú szakácskönyvet. Időközben ez a könyv magyarul is megjelent. Aztán egy ideig nem foglalkoztam a témával és csak akkor jutott eszembe újra, amikor minden előzmény nélkül kitört rajtam egy körülírhatatlan ételallergia. Az ötelemes konyha segített ennek a problémának a legyőzésében, úgyhogy elhatároztam, az autodidakta módszer után végre szakembertől is, szisztematikusan is megtanulom, amit lehet. Szerencsére pont ekkor indította be Kicsi Vú az ötelemes online főzőtanfolyamát, amelynek hamarosan indul a negyedik szakasza. Mára egy beszélgetést hoztam nektek Vikivel, akiről sugárzik, hogy amit tanít, az az élete része és valódi meggyőződése.
Mi a kedvenc fűszered és miért?
Két nagy kedvencem van: a zöld kardamom, amiből őrölt formában szinte minden édességbe teszek egy kicsit, mert nem csak finom, aromás, hanem a kínai gyógyító konyha szerint segít átalakítani a felesleges „nyálkát”, azaz támogatja az emésztést. A kardamomos kávé is isteni, a készítését egy videóban meg is mutattam.
A másik kedvencem a római kömény, de azzal csínján kell bánni, mert nagyon karakteres íze van.
Rengeteg diéta létezik, gyakorlatilag minden hónapban felbukkan valami új táplálkozási tanács. Miért választottad magad számára épp a kínai gyógyító konyhát, az ötelemes főzést?
Éppen azért, mert valami ősit, megalapozottat kerestem. Olyan rendszert, ami már bizonyított. Véletlenül bukkantam rá az 5 elem konyhára internetes barangolásaim során, és ahogy jobban megismertem, egyre jobban lenyűgözött a mélysége. A kínai gyógyító konyha a hagyományos kínai orvoslás része, a terápiánál ugyanazokkal a fogalmakkal dolgozik: a belső meleget hűti, a hideget melegíti, a szárazságot nedvesíti stb.– mindezt a mindennapi ételekkel. Az 5 elem konyha fő célja egyébként a betegségek megelőzése, aminek útja a „közép”, azaz az emésztőrendszer erősítése.
Aki tudatosan próbál táplálkozni, úgy érezheti, hogy a rengeteg szabály gúzsba köti. Hogyan viszonyul a kínai gyógyító konyha a szabályokhoz, étkezési előírásokhoz? Mennyire kell szigorúnak lennünk magunkhoz? Csoki, nass, kávé, egy pohár vörösbor este – ezek beleférnek?
Ez fontos kérdés, nekem is az volt, mert nagyon szeretek enni és rosszul viselem a tiltást. Szerencsére a kínaiak is úgy tartják, hogy a nagyon merev szabályok lebénítanak, gátolják a csí szabad áramlását. Az 5 elem konyhában az a jó, hogy nem tilt szigorúan semmit, hanem mindenről megmondja, hogyan hat (pl. szárít vagy nedvesít, melegít vagy hűt, nyugtat vagy felpörget). A legfőbb kérdés mindig az, mit mikor, milyen formában együnk, hogy a legkönnyebben meg tudjuk emészteni. A süti például nem gyógyétel, az tény, de vannak fokozatok: egy Dobos torta sokkal nehezebben emészthető (cukros és vajas egyszerre), mint egy zabkeksz. A kávé másként hat éhgyomorra, mint egy kiadós étkezés végén. Az előbbi felhevíti, kiszárítja a gyomrot, hosszabb távon gyomorégést okozhat, míg a vasárnapi ebéd után egy kis csésze fekete kifejezetten támogatja az emésztést – mivel a keserű íz lefelé mozgatja a csít, ami egyezik az emésztés természetes irányával.
Nem mindenki szereti az egzotikus ízeket és ázsiai alapanyagokat. Van így is esély kipróbálni az ötelemes konyhát?
Az általam képviselt 5 elem konyha a kínai gyógyító konyha európai ízlésre szabott változata. Így nem jelenti azt, hogy kínai ételeket kell főzni, az alapelvek adaptálhatók a magyar konyhára is. Nagy kedvencem például a vörösboros marhapörkölt polentával, ami egy Lép-Hasnyálmirigyet és Gyomrot erősítő gyógyételnek tekinthető (a marhahús és a kukoricadara is Föld elemű, a közepet erősítő alapanyag). Az viszont igaz, hogy én magam nagyon szeretem az ázsiai konyhákat, ezért gyakran főzök ilyen stílusban. Szeretnék kedvet csinálni a wokozáshoz, a változatosabb fűszerezéshez és a zöldségekhez úgy általában. Az a tapasztalatom, hogy egy wokban pirított kelkáposztának sokszor nagyobb a sikere, mint a kelkáposztafőzeléknek.
A gyerekeid hogyan fogadják az ötelemes ételeket? Mik a kedvenceik?
Érdekes megfigyelni rajtuk, hogy az evéshez való viszony mennyire a karakter függvénye. A 10 éves lányom mindig válogatós és kisétkű volt, így ő kevésbé nyitott, míg az 5 éves fiam igazi ínyenc, nyitott az új ízekre, mindent szívesen megkóstol. De mindkettőjükön látom, hogy a kitartás és a példamutatás hosszabb távon megtérül, beépülnek a minták. Zabkása nélkül például már elképzelhetetlen a reggel. Szeretik a krémleveseket is, a vegyes zöldségleveseket, a chilis babot és a sütőben sült karfiolt.
Sok nő, anya először csak magának főz az ötelemes konyha szerint, mert a család idegenkedik az újításoktól. Milyen módszert javasolsz, hogy a többi családtagot is sikerüljön megnyerni az új ízeknek?
Két nehézség adódik általában: a gyerekek nem nyitottak az újra és a családfő a hagyományos konyha híve. Mindkét esetben kis lépésekben, kitartóan haladnék előre. A gyerekek a meleg reggelikkel, főként az édeskés kásákkal hamar megbarátkoznak. Van aki inkább a zabkását szereti, van akinek a grízpudingszerű kása jön be jobban – próbálkozni kell. Az már nagy eredmény, ha elérjük, hogy meleg, főtt ételt reggelizzen az egész család.
A férfiaknál nem kell erőltetni a kását, ha nem kívánják, ők ehetnek sósat reggelire: tojásételt zöldségekkel vagy egy gazdag levest például.
A wokos ételek, főleg, ha hús is van bennük, a legtöbb embernek ízlenek, ráadásul gyorsan megvannak. Ki lehet próbálni a sütőben sült zöldségeket is, például vacsorára (egy szelet hús mellé), ilyen módon fokozatosan kiváltani a hagyományos köreteket (tészta, rizs, krumpli).
Hamarosan indul az e-mailes főzőtanfolyamod a kínai gyógyító konyha tavaszi alkalmazásáról. Mire számíthatnak a résztvevők?
Az április 15-én induló 4 hetes email-tanfolyamom témája a tavasz és a Fa elem lesz és a hozzájuk kapcsolódó két szervünk, a Máj és az Epehólyag erősítése, harmonizálása. A Fa elem színe a zöld, tavasszal bújik elő a sok friss nővényi hajtás – ezért a 28 recept, amit a résztvevőkkel a 4 hét alatt megosztok, ilyen jellegzetes tavaszi alapanyagokkal készül: medvehagymával, eperrel, spárgával, csírákkal, spenóttal, sóskával stb. Az elméleti tananyag 16 emailben érkezik és a tavaszi táplálkozásról, konyhatechnikákról, fűszerezésről fog szólni, meg az említett két szerv diszharmóniáiról és azok étrendi gyógyításáról. Aki részt vesz, az sok új információt megtud a tavaszi alapanyagok hatásáról, terápiás hasznáról és a tanfolyami facebook-csoportban pedig felteheti a kérdéseit. A részletek a blogomon olvashatók.
A posztban szereplő fotókat Bonnyainé Virágh Krisztina készítette.
1. A legjobb döntés: A gyerekeket külön szobába költöztettük közvetlen karácsony előtt. Ha valaki akár még szeptemberben is ezt jósolta volna, én furán néztem volna rá. A mieink ugyanis csodabogarak voltak ilyen szempontból, rengetegszer egy ágyban aludtak el, igényelték egymás társaságát. De a kamaszkor olyan lendülettel törte ránk az ajtót, és annyira heteken belül vágni lehetett a feszültséget, hogy muszáj volt lépni. Do-nak kellett egy szoba, ahova a barátnővel elvonulhat, K-nak meg kellett egy hely, ahol magára zárhatja az ajtót, amikor a nővérének vendége van, meg úgy általában, amikor magányra van szüksége. Ezzel a lépéssel beáldoztuk ugyan a vendégszobát, viszont cserébe a családi stresszfaktor drasztikusan lecsökkent. Na jó, az enyém ideiglenesen emelkedett, mert az átpakolást én vállaltam, de már az is majdnem teljesen kész. Ezzel összefügg a következő pont:
2. Komoly szelektálásba kezdtem, főleg ami a könyveket, érzelmi töltettel rendelkező papírokat és a ruhákat illeti. A könyvek a legnehezebb, de kitaláltam, hogy kézből kézbe adom tovább, amit tudok. És kiderült, hogy ez nagyon jó buli, bizonyos dolgokat még gyorsan újraolvasok, mielőtt továbbadnám, másokról beleolvasva megállapítom, hogy húha, de megváltoztam, régen tetszett, most meg semmi különös. De a legjobb, végigveszem az ismerősöket és barátokat, megpróbálom kitalálni, ki minek örülne, tisztára, mint egy emlékkönyvet végiglapozni.
3. Ha már emlékek és barátságok, a legjobb találkozás valószínűleg júniusban történt. Még egyetem alatt, 1999-ben ismerkedtem meg azzal a két lánnyal, akikkel azóta is többé-kevésbé folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, pedig több ezer kilométer választ el minket egymástól. Egész jól működött ez kettesével, mindenki levelezett mindenkivel és látogatott mindenkit, de most találkoztunk 15 év után először hármasban. Nem, nem igaz, hogy semmi sem változott, teljesen más volt a triónk dinamikája, amint régebben, de éppúgy nulla perc alatt megtaláltuk a hangot egymással.
4. Új barátságok persze ebben az életkorban már nem olyan könnyen köttetnek, vagy ha igen, akkor nálam ez elsősorban a gyerekeken keresztül történik. Idén viszont a már többször megénekelt kisnyalkai táborozás hozott új ismeretségeket, mégpedig csupa olyan emberrel, akikkel félszavakból értjük egymást, mert közös bennünk a tárgyalkotó szenvedély. Mindannyian más anyagokkal dolgozunk és a stílusunk meg a színhasználatunk is különbözik, de ez mellékes. A lényeg az alkotás természetessége.
Nyalka fölött az ég
5. A legjobb játék is a textilekkel kapcsolatos: az évemet teljesen meghatározta és elvarázsolta a PIF játék. Nemcsak mert szép dolgokat lehet ajándékba kapni, hanem mert nagy kihívás valaki más kedvenc színéből, elképzelései alapján, mégis legtöbbször ismeretlenül ajándékot készíteni. S ha a végén sikerül eltalálni, amit a másik szeretett volna és aztán örömmel visel: ez utánozhatatlan érzés.
6. Az év legkellemesebb meglepetése kategóriában az orchideámat említem. Soha, tényleg soha nem jutott volna eszembe orchideát venni magamnak, annyira nem tartok semmit a virággondozási képességeimről. Hosszú ideig meg voltam győződve róla, hogy nekem nem szabad gyereket szülnöm, mert még a legigénytelenebb növények is kihalnak a kezeim között. Szerencsére a gyerekek nem tűrik csendben, ha elfeledkezem a gondozásukról, így végül mégis jobban jártak, mint a legtöbb növényem. Na de ajándékba kaptam egy orchideát. Hogy idén sikerült a másodvirágzásig eljuttatnom, ez tényleg több, mint amit valaha el tudtam képzelni magamról. Igaz, hogy csak három virágja lett, de lett és köszöni, jól van mindhárom már december közepe óta.
7. Utoljára hagyom azt, ami az egész évet meghatározta. Idén úgy alakult, hogy rengeteg dolgot tanultam. Februárban megvettem a rokkát, így a tavasz a fonástanulás jegyében telt. Nyáron elszántam magam, és a család húsevője kedvéért elmentem egy steak tanfolyamra. Ettől aztán megjött az önbizalmam és egyre több húsos ételt tanultam meg főzni. Ősszel beiratkoztam Kicsi Vú ötelemes főzőtanfolyamára, ami több modulból áll és tervek szerint mind a négy évszakot végigjárom. És bár nem mondom, hogy megtanultam, de mindenképp kipróbáltam és belekóstoltam néhány kézműves technikába: a tűzzománcba, a gyöngyhorgolásba, a kalligráfiába, a zentangle rajzolásba, a kerámiába és K. szülinapi tortáján keresztül a tortadíszítésbe is.
Tudnám bőven folytatni az év legszebb pillanatait, és teszem is, csak nem a blogban. Ajánlom nektek is ezt a remek évértékelő és jövőálmodó füzetet, ami ingyenesen letölthető és szerintem nagyon jó segítséget ad visszanézni a jó dolgokra és a nehézségekre, valamint megálmodni, mit szeretne az ember a következő évben elérni, hol szeretne fejlődni.
Én most néhány napra (január második hetéig) elbúcsúzom tőletek, nagyon köszönöm, hogy bekukkantotok néha vagy rendszeresen. Köszönöm a visszajelzéseket, kérdéseket, ötleteket. Egy blog olvasók nélkül előbb-utóbb elhal – hogy itt még mindig van élet, ez csak Rajtatok múlik. Boldog, ötletekben és kreatív szabadidőben gazdag 2016-ot kívánok Nektek!
Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás. Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.
Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak. Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.
A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.
Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.
Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)
Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.
Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.
A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.
Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.
Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem. Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.
A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem. Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát – engedjétek szabadjára a fantáziátokat.
Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.
A kisnyalkai projektek közül az egyik legkedvesebb ez a félkész freeform nyakmelegítő. Fejben már régóta készül, de valóságban csak egy szatyornyi összekészített piros-narancs-lila fonal volt egész múlt hétig. A freeformot nem lehet erőltetni, az vagy jön, vagy nem jön. Nyalkán jött, mégpedig elég intenzíven.
Volt néhány táborlakó, akik szerettek volna freeform horgolást tanulni. S bár a freeform nagyobb része nem technika, hanem belső szabadság, azért van két motívum, ami megtanulható és szerintem nagyon inspiráló: a többszínű spirál és a buillon-öltés. A spirál személyes kedvencem is, és ebben a nyakmelegítőben is lesz néhány.
Azt is megmutattam, hogy az elkészült 2D motívumok is izgalmasabbak lehetnek, ha horgolunk a felületre még valamit: láncszemsort, sőt, akár fodrot is.
A mintaolvasás tanulásában is segítettem picit Juditnak, így az ennek melléktermékeként született virágokat is beledolgoztam a sálacskámba. Most állok a nehéz döntés előtt, hogy hosszú sál vagy bebújós cowl fazon legyen. Ha a cowl lesz a nyerő, akkor már össze kellene kapcsolni a két oldalt és inkább szélességre növelni, ha a sál, akkor még szabadon bővíthetem a hosszát is. Na de ki tud 36 fokban ilyen horderejű döntést hozni? Megyek is inkább fagyizni, és nektek is kellemes kánikulát kívánok!
Amikor a bloggert megkérdezi a barátnője, hogy mégis, milyen fonalas projekten dolgozol mostanában, az elég rossz bizonyítvány a bloggerre nézve. Hány hete is volt utoljára WIPszerda? Vagy egyáltalán, tartalmas horgolós-kötős bejegyzés? Így most azon melegében összeszedtem magam, és kipakoltam a leglátványosabb futó projektemet, a néhai Color Affectiont, ami már nem is tudom, hogy méltó-e még erre a névre.
A harmadik színt megszüntettem, visszabontottam, könyörtelenül kiszelektáltam, így maradt a lila meg a mustársárga. De hogy ne legyen annyira unalmasan sima csíkos, meg hogy a rövid soros megoldás is megmaradjon, kötöttem bele egy ék alakú sárga szakaszt, majd folytattam egy idő után a csíkossal.
Csak úgy kavarog a fejemben a rengeteg ötlet, hogy lehet a különböző egyszínű és csíkos részekkel játszani, rövid soros részeket a kendő másik oldaláról kezdeni, aztán valahogy rafinált pikós szegélyt kötni rá vagy csipkéset keresztbe. Persze még sosem kötöttem csipkeszegélyt keresztbe, de ez nem lehet akadály.
Ez a projekt is jön velem Kisnyalkára az alkotótáborba – ez lesz a beszélgetős kendőm, amire nem kell odafigyelni, viszont kiválóan lehet csevegni mellette. Magam sem tudom, mi sül ki még az egészből, annyi biztos, hogy a CA-hoz egyre kevésbé hasonlít majd. Mint aki komp akart lenni, de nem komp lett. Kisnyalka egyébként külön történet – ha igaz, még a jövő héten írok nagyratörő és teljesen irreális terveimről, hogyan akarok egyévnyi kreativitást egyetlen hétbe begyömöszölni. Én is komp akartam lenni, én is így jártam.
