A nyár majd minden szabad percét idén a költözésünk előkészítésével töltöm, azaz szortírozok, szelektálok, cuccoktól szabadulok meg. Nem teljesen szabályos konmari, de hasonlóan radikális. Búcsút mondtunk például vagy három nagy doboznyi gyerekrajznak. Ez egyébként már egy többszörösen előszelektált mennyiség volt, mert minden költözéskor áldozatul esett egy adag, most viszont a szépen kategorizált rajzok közül is a legtöbbnek mennie kellett. Valahogy most ért meg rá az idő, a helyzet. A gyerekek természetesen be voltak vonva ebbe a folyamatba, nem akartam megfosztani őket a lehetőségtől, hogy a számukra legszebb alkotásokat megőrizzék, de meglepően kevéshez mutattak kötődést. Egy festmény viszont Do külön kérésére upgrade-et kapott, keretbe raktuk és az új lakásban majd keresünk helyet neki a falon.
A technika nagyon egyszerű, cserébe a színekkel egészen látványos eredményt lehet elérni, és nem kell hozzá különösebb kézügyesség. Egy legalább A3-as rajzlapon maszkolószalag vagy washitape segítségével kitakarunk egymást keresztező vonalakat. A fennmaradó helyeket tetszőleges színnel temperával kitöltjük, majd a festék száradása után eltávolítjuk a tapaszt. A festett felülettel persze lehet játszadozni is, itt egyszerűen csak azért repedezett be a fehér, mert túl vastag rétegben volt a festék és aztán nem túl kíméletes módon szállították, tárolták a rajzot, mire hazajutott a suliból. De lehetne ilyen speciális felületeket például buborékosfóliával, gyűrt alufóliával vagy bármilyen hegyes tárgy segítségével elérni. Egy-egy esős vagy épp kánikulai napon, amikor az ember legszívesebben a szobában marad, remek szórakozás egy kis festékes tobzódás.
Tetszett a bejegyzés?