“Nincs ajtó, nem lehet bemenni”, avagy a nemhalogatós kihívás vége

Tudjátok, van az, amikor az élet abszurd helyzeteket produkál. Az elmúlt ötven napban futott az Anyahajóblog fb-csoportban egy kihívás 50 nemhalogatós nap címmel. A lényege az volt, hogy rég halogatott kreaprojektjeinkkel kapcsolatban lépjünk tovább. Ez mindenkinek más volt, sokat elkezdett projekteket fejeztek be, szálakat varrtak el,de volt, aki végre belekezdett valamibe, amihez már évek óta megvette a mintát és a fonalat. Én is nagyon szorgalmas voltam az alkotásban, csak a fotózásban nem sikerült lépést tartanom. Sebaj, gondoltam magamban, majd júliusban, amikor végre vége a sulinak és legalább ezzel a stresszfaktorral kevesebb lesz. Egy dolgot felejtettem el, és ezt a képen láthatjátok.

Augusztusban költözünk, de mindenféle okokból kifolyólag hamar el kell kezdenünk a pakolást, így már tegnap leszállította a költöztető a kölcsöndobozokat és a kényes bútorok csomagoláshoz szükségek két gigaguriga buborékos fóliát. Na most az egy dolog, hogy szerintem ezzel a mennyiséggel egy falu el tudna költözködni, meg hogy eredetileg ide akartam állítani a megtöltött dobozokat, de ráadásul ez az a sarok a lakásban, ahol a fotókat szoktam készíteni a blogba. Le szoktam szedni a falról a dühösnős képet és a szögre akasztom a vállfát a kendőkkel. No hát ezt most bebuktam, kicsit kreatívabbnak kell majd lennem és külső helyszínt találni. Így ma nem kaptok fényképes bizonyítékot arról, hogy mennyire hatékonyan nemhalogattam az elmúlt ötven napban, mégpedig azért nem, mert addig halogattam a fotózást, amíg már “nincs ajtó, nem lehet bemenni”. Na de legalább elmesélem.

Sikerült hordhatóvá tenni három szőtt sálat, mert végre megpödröttem vagy megcsomóztam a rojtokat.

Rég halogattam azt is, hogy varrjak magamnak egy átlapolós fazonú ruhát. Végre kiszabtam, megvarrtam próbaanyagból, minden remekül is sikerült, csak épp a beteg elvérzett, azaz a ruha mégis hordhatatlan lett, mert nem az én méretem. Bőségben stimmelt, még hosszban is összességében, de két ponton elcsúszott a dolog. Egyrészt kiderült, hogy a 158 centis testmagasságra varrni nemcsak azt jelenti, hogy 10 centivel rövidebbre szabom a szoknyarészt, hanem igazából a felsőrész hosszából is el kellett volna venni öt centit és az aljából is ötöt. Sajnos ezt utólag már nem tudta javítani, mert – és itt a második pont – a szabásminta a mellbőséget nem mellvarrás segítségével állította be, hanem mell alatti hajtásokkal. Ezek a mell alatti hajtások úgy alakulnak ki, hogy cikkcakkosra kell szabni a felsőrész alját és számomra még nem átlátható logika alapján 3-3 pontot az anyagon összeérintve levarrni. Mivel a logika nem volt meg nekem, csak gépiesen tettem a szabásminta utasításait, így esély sem volt a saját méretemre finomhangolni. A mell alatti ráncolás így nekem derékvonalban volt. Próbálgattam, nézegettem egy-két hétig, de nem éreztem azt, hogy ebben a ruhában én ki merek menni az utcára. Ráadásul a V alakú nyakkivágás is 10 centivel magasabb nőkre volt kialakítva, ez sem tette komfortossá a viselést. No sebaj, tanultam a dologból. Azt még nem tudom, hogy a következő ruha szabásakor tudom-e ezeket a pontokat valahogy ellensúlyozni, de legalább már tudom, hogy hol kell odafigyelni. És igen, ismeretlen szabásmintát ezután is mindig próbaanyagból fogok először készíteni. Sajnáltam volna, ha a szép tűpettyes vékony farmeranyagot kellett volna kidobni. (Oké, nem dobtam ki ezt se, mert patchworknek jó lesz, de értitek, mire gondolok.)

Egy másik, szintén fiaskóval végződő nemhalogatásom egy szoknyafelhajtás volt. Azt gondoltam, hogy ha azt a bizonyos 10 centit levágom a szoknya aljáról, akkor majd jobban fog állni. A hossza valóban jobb lett, de be kellett látnom, hogy azt a szoknyát egyszerűen kihíztam, így az adományok közé vándorolt, remélem, egy nálam picit vékonyabb kisnövésű nő örülni fog neki.

Szintén egy halogatás végére tett pontot, hogy elkezdtem magamnak egy lila grannymintás kardigánt horgolni. Kattintsatok a lap alján az Inta-feedemre, ott megtaláljátok! Ez még nincs kész, de jól halad, majd mutatom alkalomadtán.

Az utolsó projekt pedig: nem halogattam befejezni egy évekkel ezelőtt elkezdett freeform horgolt nyakmelegítőt. Ez viszont annyira izgalmas önmagában is, hogy erről egy külön bejegyzést fogok írni hamarosan. Élvezzétek a nyarat és horgoljatok a strandon is!

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?