Hogy mi köze a horgolt sapkának a magyar iskolához? Do szeptember óta jár szombati iskolába, ahol magyar írást-olvasást tanulnak, ehhez később majd némi honismeret, irodalom és történelem is jön még. Némi kompromisszum ahhoz képest, hogy sok külföldi magyar van, aki magántanulóként tanítja a gyerekét, s aztán évente kétszer vizsgára küldi. Valahogy úgy éreztem, hogy ez sok lenne, nemcsak Do-nak, de nekem is. A spontán tanulás persze szintén hatékony, tavaly így szinte észrevétlenül tanult meg magyarul is olvasni.Az írást is akkor gyakorolta, ha akarta, s általában akkor akarta, ha valami célja volt vele, így elég jól haladt. Azért úgy gondoltam, kipróbáljuk a szervezett oktatást is, ott legalább megismerkedik pár korabeli magyar gyerekkel is és a családon kívül is használja a magyart – nő a nyelv presztízse, így mondja ezt a szakirodalom.Na meg azt se bánom, ha nem nekem kell dresszírozni a j-ly különbségtételt és egyéb ilyen helyesírási finomságokat. A szülő végül is azért van, hogy szeresse a gyereket, nem azért, hogy korrepetálja.
A magyar iskolában lesz egy kis házi vásár, ahol anyukák-apukák által készített apróságokat fognak árulni. Csak pár napja tudtam meg, és nem sok időm van készülni, de néhány sapka talán belefér addig. Az eladási ár teljes egészében az iskola alapítványáé lesz, amennyiben lesz, aki október végén tavaszi sapkát akar venni. De talán nem reménytelen a helyzet, ez a darab ugyanis nagyobb ovis méret, akkoriban pedig már nem nő olyan gyorsan a gyerekek feje: ami jó októberben, az márciusban is jó lesz még.
Felhívom a figyelmet egy apró részletekre, a ráksoros szegélyre.
A teteje olyan, mint egy mandala. Catania fonalakból készült, s még majd egy kis “handmade” cimkét is fog kapni.
Tetszett a bejegyzés?