Belegondoltatok már abba, hogy ha hirtelen meghalnátok, mennyi befejezetlen dolog maradna utánatok? Engem idén nagyon foglalkoztat ez a kérdés, hogy a közelgő negyvenes miatt-e vagy nem, azt nem tudom. Mindenesetre járok-kelek a lakásban és folyton eszembe jut, hogy ez is félkész, azt is be akartam még fejezni, erre is volt egy jó ötletem, hogy fogom felhasználni, meg arra is. Persze az időm jóval kevesebb, mint ami mindehhez szükséges lenne, sőt, sokszor magára a kész dologra sincs igazán szükségem, pusztán a megcsinálás mint kihívás érdekel. Egyébként nem annyira nyomasztók ezek a gondolatok, mint ahogy esetleg elsőre hangzanak, és megvan az a pozitív mellékhatásuk, hogy időnként befejezek valamit, ahelyett, hogy új dologba kezdenék. Ilyen ez a mandalás szatyor is.
Az alap szatyor nem sk, hanem a dm-ben vettem több színben valamikor régen. Igen, már akkor is azzal a határozott céllal, hogy majd horgolok rá díszt. Aztán erre soha nem került sor. A mandalát egyébként egy pólóra szántam, de aztán meggondoltam magam és heteket töltött a kanapéra dobva, mikor egyszer csak eszembe jutott (vagy mellé került?) ez a textilszatyor és kialakult a gondolat. Persze előbb még ki kellett mosni a szatyrot (újabb két hét), kivasalni (3 hét) és csak ezután jöhetett a varrás. Mivel konkrétan szükségem erre sincs, Do pedig varrás közben lestoppolta, ezért az övé lett. De mondjuk lehet, hogy elirigylem tőle és akkor a türkiz szatyorhoz is horgolok mandalát és akkor nekem is lesz. De egyelőre nem kezdek új dolgot, annyi félkész van még mindig a kanapén meg mindenütt a lakásban.
Tetszett a bejegyzés?
2017-06-13 at 08:51
Erről a posztról valahogy lemaradtam, pedig nagyon-nagyon tetszik ez a táska, közel állnak hozzám ezek a színek. A félbehagyott és befejezetlen dolgok pedig, ahogy Polcz Alaine is megírta, tényleg rossz közérzetet okoznak, de nem nagyon menekedhetünk tőlük: minél összetettebb a világ, annál több a félbemaradt tennivaló.