Kisnyalka másodszor

nyrozsak

Amikor tavaly azt mondta az egyik táboros, hogy számára az év Nyalkától Nyalkáig tart, még azt hittem, ez azért biztos költői túlzás. Most már hajlok rá, hogy egyetértsek. Bár csak most voltam másodszor a Colette-féle kisnyalkai alkotótáborban – és mi ez ahhoz képest, hogy az idei a hetedik volt -, de már otthon éreztem magam, sőt, visszavágytam. Úgy nagyjából tavaly augusztustól folyamatosan. Az alkotótábor mint műfaj eleve luxus számomra. Egy hétig semmi másra nincs gondom, csak horgolhatok, rajzolgathatok, hímezhetek vagy ami épp eszembe jut. Az idő kitágul – és ez kihatott az egész évemre. Az a tapasztalat, hogy mennyire jót tesz a belassulás, a hobbizásba való belefeledkezés, segített abban, hogy az év közben is nyugodtabb lelkiismerettel toljam a takarítást a prioritási listám sokadik helyére és előrevegyem az alkotást, tárgykészítést, fonalak fölötti merengést. Szóval örömmel készültem Nyalkára megint – bár sokkal kevésbé tudatosan, mint tavaly. Szigorúan véve a felkészülést teljesen elbénáztam.

nynyalkafolyosó

Tavaly listát írtam hetekig, miket szeretnék kipróbálni, elkészíteni. Három hétig állt nyitva a bőrönd, hogy mindig belepakoljam, ami épp eszembe jut. Semmit nem bíztam a véletlenre. Idén másképp alakult. Annyit tudtam, hogy a nyalkai hét döntő lesz a könyvem szempontjából, sokat szerettem volna haladni vele, és mindenképp szerettem volna ennek sikerétől függővé tenni, hogy valóban vállalni tudom-e a megírását. Mert ha Nyalkán sem, akkor mikor fér bele az életembe egy ilyen hatalmas projekt? Ugyanakkor az előző hetek nagyon kaotikusak voltak, az utolsó pedig az időjárási frontoknak köszönhetően mintha nem is lett volna. A tervezett fonalboltos kiruccanásomat ki kellett hagynom, amikor szombaton zárás előtt fél órával mégis eljutottam egy helyre, már annyira zizi voltam, hogy nem tudtam, mit akartam venni. Így aztán nem csoda, hogy Nyalkán megjelentem két mérőszalaggal, két strandpapuccsal, ellenben a megfelelőszínű gyapjúfilceket és a kedvenc szoknyámat otthon hagytam.

nynyaklanc

A tábor első két napján annyira jól haladtam, hogy kedd délután elfogott a pánik: túl kevés fonalam van! Elkészültem ugyanis egy nyakmelegítővel és egy nyaklánccal. Az elsőről azt gondoltam, hogy jóval tovább fog tartani a mérete miatt, a másodikról meg azt, hogy sokszor vissza kell bontani, mire rájövök, hogy hogy is kell csinálni. Egy több évvel ezelőtt horgolt nyakláncot akartam ugyanis újra elkészíteni. Ehhez képest villámsebességgel elkészültem, és ott álltam ezután fonal nélkül. Na jó, ez túlzás, mert volt nálam még sok Catania meg mindenféle maradékok freeformhoz, de semmi bontatlan gombóc fonal. És még hátravolt öt nap! A kedvenc fonalaimtól, amelyek feldolgozására amúgy év közben annyira kevés idő marad, 150 km választott el. Rémes!

A sokadik hiba, amit a felkészüléskor elkövettem, a nemgondolkodós projekt hiánya volt. Nem vittem magammal semmi olyat, amit csevegés közben, szinte vakon lehet horgolni. Persze a freeform is lehetett volna ilyen, ha nem lett volna célom, hogy lépésről lépésre leírjam a készítését. Szerdán aztán, teljes kétségbeesésemben a telefonomra letöltve megtaláltam a Marina kendő leírását, ami pont ilyen beszélgetős, nagyon egyszerű kendő, és meghorgoltam a freeform maradékaiból.

nymarina2 nymarina1

Majd elkezdtem egy másik maradékból, egy Drops Alpaka Silkből is, bár ebből csak kevés volt, majd még szereznem kell utánpótlást. Ez a kendő végül lenyugtatott, és csütörtökön már neki tudtam állni az újabb freeform holmiknak, amiket aztán szépen, fegyelmezetten le is írtam a könyvhöz. Persze a környezet hangulatához alkalmazkodva kézzel, füzetbe, mert a laptopot kinyitni valahogy nagyon nem illett oda. Azért utolsó este mégis megtettem: le akartam ellenőrizni, hogy hány leütésnél tartok nagyjából, van-e remény, hogy összehozok egy könyvnyit vagy nem. Szerencsére van 🙂

nyfüzet

Hogy milyen hatása lesz az idei Nyalkának? Még nem tudhatom, de sejtem. Colette, a Zöld Múzsa bloggere olyan finom és szép tortákat sütött nekünk, hogy szerintem ezt a mumust is kinyúvasztom és következő táborig sütök néhány tortát.

nytorta nytorta2

Majd nyugodtan kérjétek számon rajtam jövő nyár eleje felé, hogy sikerült-e!

Befejeztem továbbá egy freeform sálat, amit már tavaly óta folyamatosan növesztgetek. Ez a projekt megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy amint normális fotókat sikerül készítenem róla, azonnal mutatom. Remélem, Nektek is több időtök van nyáron a hobbizásra és nálatok is sok szépség készül!

 

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?