Egy teljesen átlagos párbeszéd (27.)

D: – És ha az elsőből a második osztályba lépek, akkor is kapok valamit?
A: – Nem, akkor már nincs olyan, mint a Schultüte, csak a bizonyítvány.
D: – Mi az a bizonyítvány?
A: – Az egy olyan papír, ahova leírják, hogy melyik tantárgyból voltál nagyon jó, melyikből jó és melyikből kell még javulnod. Meg ott írják le azt is, hogy jól viselkedtél-e és hogy szorgalmas voltál-e vagy lusta.
K: – Én sosem vagyok lusta!
A: – Nem, K, te nem vagy lusta.
K: – Lusta az, aki sok édességet eszik és folyton alszik.
A: – Az édességevés nem a lustasággal függ össze, hanem a kövérséggel.
D: – Nekem például nagy a hasam, meg neked is.
A: – Csak nem azt akarod mondani, hogy kövér vagyok?
K: (ráteszi a kezét a hasamra) – Anyuci, megállapítom, hogy nem vagy kövér.
D: – És anyuci, ugye nekem csak jót fognak írni a bizonyítványomba? Mert nekem a Vorschule-s néni is azt mondta, hogy egy gescheites Mädchen vagyok.
K: – Mi az a gescheites Mädchen?
A: – Hát hogy okos kislány. Tényleg az vagy.
K: – Én is okos vagyok?
(…)

És ez így megy tovább. Elgondolkozom azon, hogy nonstop bekapcsolt diktafonnal a zsebemben járkálok. 20 év múlva mennyire élveznék visszahallgatni.

Tetszett a bejegyzés?