Vannak olyan Budapestnél kevésbé szerencsés városok, ahol nem minden héten, csak évente néhányszor rendeznek színvonalas kézműves- és dizájnvásárt. Ráadásul erről sem a városban járva-kelve plakátokról értesülhetünk, mert ilyet egyet se láttam, hanem onnan, hogy egy magyar kézműves szól, hogy ő is ott lesz. A képeket látva bizonyára kitaláltátok már: Zazáleáról beszélek, aki tavaszhozó színekkel jött Bécsbe.
Az Edelstoff vásárt egy gyárcsarnokban rendezték, ami csak egész kicsit volt melegebb, mint az utcán állni, ennek ellenére tömegek jöttek és a hangulat is remek volt. Bőven voltak magyar standok, néhány alkotót már ismertem a WAMP-ról, mások munkáit most láttam először.
Ami számomra furcsa volt: két – egyébként osztrák – standnál is érdeklődtem, hol lehet a termékeiket online megvásárolni és mindketten azt válaszolták, nincs webshopjuk, csak vásárokon vannak jelen és még csak kivételesen sem lehet e-mailben rendelni. Kár, mert egyébként komolyak voltak a szándékaim, csak épp az ehavi büdzsébe nem fért volna bele. Egyébként már máskor is feltűnt, hogy a Dawandán, Etsy-n alig-alig van alkotó Ausztriából, vagy legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit egy olyan bohém és extravagáns dolgokat kedvelő városból, mint Bécs várni lehetne. Szóval úgy tűnik, a magyar kézművesek ebben a tekintetben jobban lépést tartanak a korral.
No de nem olyan sokat nézelődtünk Nils Hogerssonnéval, hiszen ott volt Zazálea, s vele beszélgettünk – szigorúan ügyelve arra, hogy lehetőleg vonzzuk a vevőket. E célból még egy csodaszép kékszemű bébit is bevetettünk, a márka új reklámarcát, Lilit.
Wet Brush asztalát is megcsodáltuk. Ő az akvarelljeivel illetve azok nyomataival jött Bécsbe, és itt is maradt – mármint nem ő, hanem a párizsi metróról festett képe, amely ezentúl frankofón családtagomat emlékezteti a régi szép időkre álmaira.
Tetszett a bejegyzés?