Ennek a táskának a sztorija úgy kezdődött, hogy Barbi a Komódról, akit amúgy olvassatok, mert álomszépeket alkot, horgolt-varrt magának tavaly nyáron egy Big granny táskát. Nekem nagyon megtetszett, de tudtam, hogy én nem hordanám. (Ez most egy hosszú sztori lenne, röviden annyi, hogy majdnem két éve egyetlen főtáskám van, amin kívül még két melléktáskát hordok, és úgy érzem, béke van, nem kell több. Tényleg. Én se hittem volna ezt pár éve.) Egy kötős cimbi viszont szeretett volna egy ilyet és akkor kitaláltuk, hogy én meghorgolom neki a táskát, ő meg köt nekem valamit, amit én nem tudnék megkötni. Ő természetesen a megállapodás után egy héttel már kész volt, nekem icipicit több időre volt szükségem. Na sebaj, végül elkészültem s remélem, idén nyáron már ez a tatyó fogja Csillag összes tengerparti motyóját rejteni.
A fonal Catania, a bélés egy régi Ikeás kedvenc vastag vászon, amibe alul vatelines tűzött megerősítést is raktam, hogy legalább némi alakja legyen. A szőtt szalag szerintem pont ezt a projektet várta a tengerészmotívumokkal, nagyon örültem, amikor ráakadtam a kincseim között. És ami még izgalmas: életemben először használok olyan táskafület, ami kicsit több, mint egy textilcsík és így profibb kinézetet kölcsönöz a kész darabnak. Remélem, tényleg tartós lesz, nemcsak mutatós.
Tetszett a bejegyzés?
2018-04-08 at 20:12
Nagyon jó lett! Éljen a tengerészes sítlus! 🙂