Ki tudja, mire ez az időzített bejegyzés olvasható lesz, talán már ezt a vonzó ádventi édességet is megkóstolom valamelyik karácsonyi vásárban. A neve Zuckerapfel, és vannak rokonai is. Mindenféle gyümölcsöket – epret például – csokiba, cukorszirupba mártva nyársra fűzve árulnak. Hmmm, nagyon vonzó. Legalább annyira, mint a másik kedvencem, a pirított, cukros mandula, ami friss-puha, ropogós, szóval egyszerűen tökéletes.
Tetszett a bejegyzés?
2010-12-16 at 12:01
óóó, én is mennyire szeretem! Minden évben veszek és eszek almát, cukorszirupban. :o))
Tavaly megkíséreltem hazaszállítani néhány példányát, de siker sajnos nem koronázta az akciót, mert nem szereti a hőingadozást a máz. Konkrétan elfolyt, mire hazaértünk a meleg buszon…de aki teheti tényleg kóstolja meg. :o)
2010-12-16 at 13:44
Hm..nagyon finomnak néz ki,összenyálaztam a képernyőt! 🙂
2010-12-16 at 14:08
Nekem a feketecsokis epres a kedvencem, de mindegyik nagyon jol nez ki es nagyon hozza tartozik a becsi karacsonyi vasarokhoz 🙂
A piritott mandulanak az illatat imadom, enni nem annyira, nagyon beleragad az ember fogaba :))))
Meg tehetsz fel kepeket a karacsonyi vasarokrol, szivesen nezegetem öket es sovargok utanuk :)))
2010-12-16 at 19:30
A fahéjas mandula nem érte meg a magyar határt, mert annyira más volt, mint amit itthon lehet kapni: a magyar kemény és foggyilkos, de a bécsi finom, nem túl édes és ropogós kívül, puha belül.
2010-12-17 at 18:49
Tisztelettel jelentem, hogy a csokis verziót próbáltam ki, nem a cukrosat – és nem volt éppen rossz. De még jobban ízlett az epres. Egy vitathatatlan előnye van a csokiba mártásnak: a gyerekeket nem kell rábeszélni, hogy egyenek gyümölcsöt. 🙂
Hát, igen, a mandula sajnos nagyon jó – igazán nem kell volna eszembe juttatnod, Gyöngyi 😀