Bécs és Budapest között az egyik legnagyobb különbség, hogy amíg Budapest szívében folyik a Duna, addig Bécsnek épp csak a külsejét érinti. De mert egy valamirevaló városnak a központjában is kell valami víznek lenni, ezért építették a Dunacsatornát, a Donaukanalt. Nekem ez az egyik kedvenc helyem a városban, mert jól elérhető tömegközlekedéssel is és még ha műmedeben folyik is a Duna, azért mégis van egy vízpart-jellege. Lehet kiülni a lépcsőkre és nézni a vizet, lehet a partmenti bárokban inni egy fröccsöt, még műtengerpart is van homokkal, nyugszékekkel. És persze remek futóhely, a szombati hosszú futásaimat errefelé szoktam abszolválni. Mivel gyakran járok errefelé, a folyton változó graffitialkotásokat is frissiben meg tudom nézni. Tényleg egészen különlegesek és művésziek is vannak, a legjobb pedig az, hogy folyton változnak.
Ha valaki Bécsben jár és nincs ideje nagyobb kiállításra elmenni vagy egyszerűen csak nem akar sokat költeni, mégis élvezne egy kis kultúrát, akkor egy séta a Donaukanal mentén a legjobb választás. Bécsi hangulat, séta a zöldben és még műélvezet is.
A legjobb pedig az, hogy ha két hónappal később újra elsétál az ember errefelé, akkor teljesen más képeket lát. Szombat-vasárnap pedig általában még az alkotókkal is lehet találkozni, mert ez a felület teljesen legálisan festhető, így sok graffitis családi programként megy kis, a gyerekek is ott totyognak, hozzák-viszik a festékspray-t. Nézzétek meg, ha egyszer erre jártok! A csatorna végén pedig csak menjetek fel az utcaszintre, át a hídon a 2. kerületbe, és öt perc sétával ott is vagytok a Taborstrassén a kedvenc fonalboltomban, a Wollmeile-ban.
Tetszett a bejegyzés?
2016-08-26 at 21:06
Nahát, a Csatornapart kimaradt (majd legközelebb 🙂 ) , de a kedvenc fonalboltodban jártunk, tényleg nagyszerű hely.
2016-08-28 at 16:52
Most már legközelebb tudod, hogy merre érdemes kis kitérőt tenni 🙂