Nagyjából minden nap valaminek a világnapja és minden hónapnak van egy témája, legalábbis az utóbbi időben ez a benyomásom. Hogy az április valóban a levélírás hónapja-e vagy vagy egyéni kezdeményezés, azt nem tudom, mindenesetre tetszik az ötlet. Kamaszkoromban szinte napi rendszerességgel írtam levelet, annyi levélbarátnőm volt. Sőt, az egyikkel még nyelvészeti gyűjtést is folytattunk ifjúsági nyelvhasználat témában. A rengeteg költözés során a levelek nagyobb részétől megváltam, tényleg fájó szívvel, de annak a mennyiségnek lassan külön szoba kellett volna. És bár ma a levelezésem nagyobb része mailben folyik, továbbra is vannak analóg levélbarátnőim. Nem csoda, hogy megdobbant a szívem, amikor meghallottam ezt a levélírás hónapja kihívást. Kihívás, mert az a cél, hogy 30 nap alatt 30 levelet írjon az ember, ami azért valljuk be, nem kevés. Persze nem kell hosszú levélnek lenni, megteszi egy képeslap is.
Természetesen csatlakozom a kihíváshoz, és örülök, hogy ennek kapcsán felhasználhatom a Zentangle rajzaimat is. Meg a hónapban készülök Berlinbe is, úgyhogy onnan is kínálja magát a képeslapírás. Ha szeretnétek kapni berlini képeslapot tőlem, csak szóljatok!
Nem is tudom, írtam-e már a Zentangle-szerelemről. Teljesen véletlen akadtam egy ilyen témájú könyvbe még tavaly, és amilyen analóg típus vagyok, rögtön megvettem. A technikáról korábban sosem hallottam, pedig mint kiderült, tele van vele az internet, szóval tkp. a könyv megvásárlása teljesen felesleges volt. Ami miatt nagyon szeretem: nem kell hozzá rajztehetség, mert nagyon egyszerű vonalakkal dolgozik az ember, mégis impozáns lesz a végeredmény. Ami még remek: gyorsan kész, és ezalatt a rövid idő alatt teljesen le tudok lazulni, nem véletlenül van a nevében a zen. Tiszta meditáció! Az egész nem más, mint az a fajta irkafirka, amit telefonálás közben a legtöbb ember amúgy is csinál, csak éppen Zentangle név alatt sokkal elegánsabb. Lehet persze kifejezetten e célra papírt is kapni, négyzet alakú és a sarkai le vannak kerekítve, de természetesen bármilyen papírra lehet rajzolni, sőt, a lekerekített négyzetet is fél perc alatt elkészíthetjük magunk is. Miután a sima fehér papírra, meg a könyvbe való rajzolgatást meguntam, előszedtem a színes papírjainkat és azokra rajzolok. Így még jobban tetszik a végeredmény és tényleg megállja a helyét képeslapként is
Színes papírért nem kellett a szomszédba menni: szerencsére a nagyszülők, akik közül az egyik maga is művész, bőven ellátnak bennünket mindenféle rajzeszközzel, papírral, és persze a maradékokat is gondosan megőrizzük. Inkább az a probléma, hogy a sok maradék papírt hogyan tároljuk, hogy aztán hogy meg is találjuk, amit keresünk. Sokáig egy nagy csizmaméretű papírdobozban volt minden ömlesztve, de most a tavaszi nagytakarításkor szintet léptem. A papírokat egy A4-es mappába pakoltam, mégpedig átlátszó lefűzőtasakba színek szerint. Így a kisebb maradékok is átláthatók, és valóban nem fog kárba veszni semmi. És a fő eredmény: végre tudom, hogy teljesen fölösleges új papírokat venni, sőt, akár barkácsdélutánokat is szervezhetek Do barátnőinek.
Hát akkor hajrá április, hajrá papíralapú levelezés!
Tetszett a bejegyzés?