Hosszan nézegettem a könyvesboltban kapható Rico hosszan átmenetes fonalakat. Izgalmasnak tartottam a módot, ahogy ezek az átmenetek létrejönnek: az egyes lazán egymás mellett futó szálak különböző pontokon sötétednek, így egészen finom átmenetek vannak a színek között.
A világosszürkéből a sötétszürkébe futó átmenet tetszett a legjobban, így ebből akartam először egy SBS-t, azán egy felsőt horgolni, aztán megint egy másik kendőmintával próbálkoztam. A realitáspróba viszont bebizonyította, hogy ez a lazán egymás mellett futó sok szál abszolút nem jön be nekem, nagyon szenvedtem a horgolástól. Végül frusztráltan félreraktam a gombolyagot, és csak valamikor összel szedtem újra elő, egy utolsó esélyt adtam neki, mégpedig a Marina mintájával.
Nem tudom, mi változott, de ennek a mintának megadta magát a fonal – vagy egyszerűen eddigre már megszoktam a sok visszabontott próbálkozás közben, nem tudom. Magamhoz képest gyorsan elkészült a kendő, lefotózni aztán kb. még ugyanannyiba telt, mint a horgolás. Azt hiszem, már eddig is a legjobban kihasznált és legkedveltebb három kendőm közé küzdötte fel magát.
A gombolyag egyébkét 20 dekás volt és maradt belőle elég szép mennyiség. A legvilágosabb szürkék annyira nem hiányoztak ebből a projektből, így még keresem a helyét a maradéknak.
Tetszett a bejegyzés?
2020-01-21 at 22:12
Tényleg nagyon egymásra talált a fonal meg a minta! És a szürke szép szín.
Egy technikai kérdés, a FB-on már többször próbáltam csatlakozni a horgolós csoporthoz, de mindig csak a kérdéseket kapom vissza. Mit csinálok rosszul? 🙂
2020-06-20 at 01:48
Hú, bevallom, fogalmam sincs, a technikai részekhez sajnos nem értek. A kérdéseket megválaszolod és mégsem jutsz be?