Csalóka, amikor az ember megvesz egy teljesen lepusztult házat, akkor nem tűnik fel egyesével, hogy mi mennyire borzasztó állapotban van. S a megbarnult, minimum 20 éves tapétához meg a 60 éves járólapokhoz képest a lépcső a magam kék padlószőnyeg borításával nem is volt annyira borzasztó. Persze tudtuk, hogy leszedetjük, de eredetileg nekem nem volt gondom önmagában a padlószőnyeggel, mert puha és nem csúszik. A fejemben az volt, hogy egyszerűen új szőnyeggel borítjuk be – egész addig, amíg meg nem láttuk, mi van a szőnyeg alatt.
Valódi fa, rengeteg réteg festékkel és ragasztóval belepve, de mégis fa. Elkezdett járni az agyam. Milyen lenne natúrra felújítani? Férjem azonnal rávágta, hogy nyugodtan, de őt vegyem ki a képletből. Mondtam már, hogy kettőnk közül ő tudja reálisabban felmérni bármilyen tevékenység idő-, pénz- és energiaigényét? Azonnal látta, hogy ez profit igényel, mi nem fogunk vele bírni. Amúgy majdnem igaza is lett.
2021 májusában kezdődött a felújítás és mindig volt rá indok, hogy a lépcsővel miért ne foglalkozzunk. Az építőipar helyzetével szerintem minden érintett tisztában van: kevés a szaki, úgyhogy a feltételeket nem a megbízó szabja, hanem a szakik. Minden nagyon lassan haladt és a lépcső volt az utolsó a prioritások között. Ráadásul amíg komoly porozással jártak a munkák, addig szóba se jött, hogy én is belekezdjek. Már egy sima félórás “hogy megy a munka” látogatás után is fél napig köhögőrohamaim voltak.
Ja mert persze a férjem intelmei ellenére azt mondtam, hogy megpróbálnám én a felújítást, ha nem megy, még mindig kereshetünk szakit. Bár keresni meg találni az két külön dolog…
Végül amikor a költözés ki volt tűzve augusztus eleje-közepére, akkor én július elején még sehol sem tartottam a lépcsővel. Mentségemre legyen, hogy a csempézés brutál elhúzódott, meg júli 10. körül lett vége a sulinak, tanárként meg az utolsó két hét kábé a legdurvább az egész évben. Ja és volt még a szekrényfestés is, ami annyiban függ össze a lépcsővel, hogy
a) a szekrény az emeleten van, azaz ha a lépcsőn szárad egy réteg, nem lehet megközelíteni
b) amíg a szekrényen száradt a rétegek közül bármi, addig nem akartam a lépcsőnél porolni.
Egyébként az se igaz, hogy semennyi nem volt kész júliusban. Egész tavasszal voltak kis próbálkozások. Csiszolással elég sokat eltávolítottam a festékrétegekből – csak nem eleget.
Aztán kaptam egy tippet, hogy hőlégfúvóval és spaklival próbálkozzak. Én ezektől a gépektől parázok, szóval miután megvettem, hetekig nem mertem bekapcsolni. Kábé lángszórónak vízionáltam az egészet.
Ahogy aztán kitört a nyári szünet plusz letudtam egy négynapos nyári influenzát is rögtön a szünet elején, összeszedtem magam és hőlégfúvóztam. Hogy ezzel miért vártam ennyit?! Ekkor gyorsult be a munka, ami kellett is, mert közben aug. 1. lett a céldátum és még dobozolni is kellett.
A lényeg: nem lett tökéletes a hőlégfúvózás után se, de azért 90% és az pont elég volt. Végigcsiszoltam, portalanítottam és megállapítottam, hogy jó ez, de csak ha nem hagyom natúran a fát, annyira ugyanis mégsem lett szép. Először feketét szerettem volna, de barátnők erről lebeszéltem, mert azon minden porszem meglátszik. Szürke a nyerő, mondták. Én antracitszürkét választottam, az Obiban kapható krétafestéket.
Természetesen ezt is előbb alapoztam a legutóbbi posztba bemutatott alapozóval. Két réteg alapra ment két réteg az antracitból. A szekrényhez használt festékhez képest ez sokkal sűrűbb volt. Festős körökben ez pozitívumnak számít, de nekem inkább fura volt, nem esett kézre. A második réteget csak azért vittem fel, mert szabálykövető vagyok, amúgy egy is tökéletesen fedett. Sőt, szerintem vannak helyek, ahol a második réteg után kevésbé szép, mint előtte volt. Legközelebb fogok hinni az érzésemnek és ha egy réteg elégnek tűnik, akkor annyiban hagyom.
Száradás után további két réteg Klarlack ment az egészre. Ha jól emlékszem, valamivel több, mint 24 óra maradt a beköltözésig, azaz a száradási idő plusz egy pici.
Végül ilyen lett. Sok az apró egyenetlenség, de végül használható. Nem zárom ki, hogy kerül még erre szőnyeg is, mert a tartósságot még nem látjuk. A porvonzás tekintetében az antracit ugyanolyan rossz, mint a fekete. Feltörlés után 10 perccel megint minden látszik. Viszont minap a férjem megállapította, hogy pont megy a lépcső a bejárati ajtó színéhez. Véletlen, de örülök, hogy így lett.
Hogy nekikezdenék-e még egyszer? Igen és kevésbé félnék a hőlégfúvótól. Ha azt hamarabb bevetem, kevesebb idődrukk lett volna a végén és talán bizonyos hibákat jobban el tudtam volna tüntetni. De így is sokat dobott az önbizalmamon, hogy a tényleg borzalom állapotból egy vállalható lépcső lett. Még megy rá oldalra szegélyléc meg lesz egyszer világítás és korlát is, de az alapot én csináltam és erre most tényleg büszke vagyok.
Tetszett a bejegyzés?