Illő, hogy a kudarcokat se hallgassam el, úgyhogy most az év utolsó horgolós posztjában bemutatom ezt az “akkor jó ötletnek tűnt” sálat. Régóta foglalkoztatott, hogy milyen lenne azzal a módszerrel sálat horgolni, mint amivel régebbi német kötőskönyvekben vannak sálminták, tehát hogy körben megy a kötés/ horgolás, ami egy kétrétegű sálat ad ki. Ez azért is tetszett volna a fűtőhatáson kívül, mert akkor lehet ilyen keskenyebb lógós részeket horgolni a végére, amelyekre aztán pompomot lehet varrni. (Mondtam már, hogy vettem egy pompomkészítő biszbaszt, és használni akartam?)
A gondolat jónak tűnt, de több sebből vérzett. A horgolás félpálcákkal elég tömör, így ez két rétegben tömlőszerű érzést eredményezett, nem az a húdefinom sál a végeredmény. Aztán hozzájött az is, hogy fonalfaló projektnek szántam, azaz adott mennyiségű fonalam volt hozzá és ebből két réteggel elég rövid sál jött ki csak. Bár nyilván, ha közben látom, hogy nagyon ütős lesz az eredmény, akkor vettem volna még hozzá, de ugye sajnos nem ez volt a helyzet. A harmadik bénázás is ezzel függ össze: a kis keskenyebb részek túlságosan egyforma hosszúak lettek, ha lett volna még fonalam, akkor ezzel kicsit variáltam volna. Végül pedig a pompom. A pompomok el voltak átkozva. Első napi használat után leesett egy. Aztán további két nap múlva még egy. Visszavarrtam. Leesett. Visszavarrtam. Leesett. Ezután már hagytam, legyen meg az ő akarata. Most pompomos is meg nem is, a hossza hm, hát, épp jó gyerekméret. Mindegy, ez van, Do-nak tetszett, viccesnek találta, időnként hordja is, ő végülis nem tudja, hogy mi volt a fejemben, amikor készítettem. Mindenesetre nekem ez 2017 horgolós állatorvosi lova. Most mondanám, hogy írjátok meg kommentben, ha nektek is volt hasonló – de sajnos a kommentfunkciót le kellett zárnom a továbbra sem szűnő spamáradat miatt. Ha van kedvetek, a blog FB-csoportjában viszont megmutathatjátok az év állatorvosi lovát.
Tetszett a bejegyzés?