Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem nagyon jól szórakoztat a tíz éves kihívás a Facebookon. Ahogy elnézem az ismerőseim fotóit 2009-ből és 2019-ből, meg kell állapítanom, hogy a legtöbben sokkal jobban néznek ki ma, mint 10 évvel fiatalabban. Jobb a frizura, jobb az összekép, még ha a haj meg is őszült vagy meg is jelent pár ránc. Szóval éljen az öregedés, optikailag a legtöbb ismerősemnek jót tesz. Mondjuk én göndör hajú sorstársaimmal együtt pont ugyanolyan frizurát hordok, mint 10 éve, azt az egyetlent, amit ez a haj enged magából csinálni, szóval a két portré egymás mellé rakásával nem fárasztom magam. Viszont eszembe jutott, milyen vicces lenne egymás mellé tenni mostani és 10 évvel ezelőtti horgolmányaimat.
Akkoriban, 2009-ben a sapkás korszakomat éltem. Egy sapka = egy alvásidő, ez volt a mértékegységem. Különös figyelmet érdemel a fotó minősége. És ez már a jobbak közül való, meg figyeltem arra is, hogy fehér legyen a háttér és ne sárga lámpafénynél fotózzak.
Most ha maradunk a sapka műfajánál, és eltekintünk az összes többitől, akkor is látszik némi fejlődés – már csak a fotó minőségében is. Íme egy 2018-as sapi.
2009 még az az időszak volt, amikor blogdíjakat küldözgettünk egymásnak, ilyen kis képecskéket, amelyeket aztán mindenki kitett a blog oldalsávjával és amit tovább is kellett mindig adni hólabdaszerűen más kedvenc bloggereknek.
Akkoriban még nem volt annyira nagy szakadék a hobbiból alkotók és a hobbiból üzletet indító krealányok között, simán kommentelgettük kölcsönösen egymás blogját, egyáltalán, akkor még mindenki írt blogot, mert az volt a kommunikációs felület, nem a FB meg az Insta. Vessetek a mókusok közé, én szerettem a blogkorszakot és a napjaim fénypontja volt, amikor végignéztem, hogy a blogbarátnők épp miket írtak. Akkoriban még arra szolgált a blog, hogy megmutassuk, mit alkottunk, nem pedig imázst kellett építeni, mert történetet kommunikálni kizárólag a legjobb tartalmakkal.
Fotózni a legtöbben még nagyon nem tudtunk, a fény, kompozíció olyan a képeken, amilyen, leraktuk a holmit egy asztalra és kattintottunk. Ennek ellenére jó volt nézni egymás munkáit és inspiráltuk egymást.
Na jó, ennyit a nosztalgiázásról, nem ezért kezdtem el ezt a posztot. Inkább azért, mert ez a 10 éves kihívás remek lehetőség volt nekem, hogy visszanézzek, mennyit változtam és mi mindent tanultam fonalazás terén tíz év alatt. Ma már kevesebbet veszek fonalat, de jóval többet adok ki érte, mint 2009-ben. Mennyiség helyett a minőség vonz. A sok kis egyestés projekt helyett a lassabb, de látványosabb dolgokat szeretem. Már nem az motivál, hogy legyen gyorsan egy újabb kendő vagy sapka, hanem pontosan tudom, hogy milyen legyen, amit évekig hordok majd, s emiatt mindegy, hogy jövő héten lesz kész vagy két hónap múlva. (oké, néha két év, de még ez is belefér). Technikailag is fejlődtem valamennyit, megszerettem a kötést, megtanultam fonni és időnként szövök is. A varrást inkább hanyagolom, a régi képek nézegetése kedvet is csinált megint hozzá, bár az is igaz, hogy most már teljesen más stílusban varrnék, mint 2009-ben.
A tíz éves holmijaim már nagyrészt nincsenek meg, de nem azért, mert elromlottak, hanem mert az ízlésem változott meg. Kicsit fiatalabb alkotásokat még hordok rendszeresen. Szóval a saját kézzel készített divat mindenképp jó dolog, egyszer az alkotás öröme miatt, egyszer meg a tartóssága, fenntarthatósága miatt.
Amikor elkezdtem horgolni 2005-ben, még nem hittem volna, hogy ez a hobbi 10+ évig, érdekelni fog. Az olvasáson kívül semmi más nem tudott ennyire tartósan lekötni. Akkor még úgy gondoltam arra, aki tíz évig gyakorolja ugyanazt a dolgot, hogy az már mester és mindent tud. Persze nem tudok mindent 14 év után sem a horgolásról. Sok dolgot azért nem próbáltam ki, mert a végeredmény nem motivál, más dolgokat kipróbáltam, de nem nem gyakoroltam folyamatosan, így elfelejtettem megint, például a villahorgolást vagy a bavarian crochet technikát. De abban, ami érdekel is és gyakorolni is sikerült, szerintem látszik a fejlődés és ez felvillanyoz. Szóval, lányok, hajrá, fonalazzunk továbbra is és legyünk egyre jobbak a technikában és készítsünk minél több szép és használható holmit, aztán majd 2029-ben újra kirakjuk az előtte-utána képeket. Lehet, hogy addigra már simizni is lehet a fotókat!
Tetszett a bejegyzés?